„Aki rászánja magát, hogy felszántja Kelet-Magyarországot, hogy megszólítja a vidék társadalmát, az fogja a következő körben az ellenzéket vezetni” – mondja lapunknak az MSZP 2002-es, győztes kampányának főnöke. Baja Ferencet arról kérdeztük, hogy milyen tényezők döntötték el a választást és mi lesz az ellenzéki pártok sorsa.
Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Baja Ferenc, a Horn-kormány környezetvédelmi és területfejlesztési minisztere, az MSZP egykori pártigazgatója, majd kampányfőnöke, a MEH volt politikai államtitkára.
***
Milyen tényezők miatt született ez az eredmény a választáson?
Ha csak április 3-át és az azt megelőző időszakot elemezzük – és ez a lényeg, hiszen az utolsó 10 napban, és azon belül is az utolsó 3-4 napban szoktak eldőlni a választások –, akkor egyértelműen a háború és béke problematikáját kell, hogy megnevezzük a döntő tényezőnek. Erre az ellenzék nem tudott megfelelő, kellően hatékony választ adni. Ilyen időszakokban nagyon sokat számít egy-egy apró, de feltűnő hiba, és ez valójában egy stratégiai vereséget mért az ellenzék utolsó napokban vezetett kommunikációjára. A Nyugat vagy Kelet kontra Háború vagy Béke kérdéseinél sokkal mélyebb az utóbbira adott érzelmi válasz, és így
A másik tényező az, hogy a háborún túl egy nagyon erős gazdasági recesszió körvonalazódik, és erre a Fidesz bár stratégiailag téves, de a hétköznapok világában hatékony válaszokat adott: energiaár- és élelmiszerár-stop. Azt a képet mutatta a társadalomnak, hogy ez a válság őket is elérheti, de a bizonytalanok a kormány lépéseiből azt érezhették, hogy nagyobb biztonságban élhetnek a következő időszakban, ha a Fidesz kormányoz.
Számomra azért problematikus ez az eredmény, mert a Fidesz és a Mi Hazánk, ez a két masszívan jobboldali párt álbaloldali válaszokat adott a jelentkező problémákra, a társadalom pedig legitim és igaz válaszként értelmezte ezt. Természetesen már a következő hónapokban is kiderülhet, hogy ennek a hazugságnak az árát a társadalom fogja megfizetni. Ez azonban nem változtat azon, hogy ez a stratégia újra 2/3-ot hozott a Fidesznek.
Felmérések szerint a háborús és gazdasági körülmények, a rendkívüli helyzetek miatt a választói döntésben a szokásosnál is nagyobb szerepe volt most a kormányfőjelöltek személyének, az alkalmasság kérdésének. Márki-Zay Péter a megfelelő választásnak bizonyult?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál már messzebbre kell mennünk. Az előválasztásokig. Világos, hogy a hatpárti koalíció társadalomra való ráillesztéséhez nem volt elegendő az a teljesítmény, amelyet az ellenzék mutatott. A munkában egyes értékpilléreket fölülírtak a politikai együttműködés alkui során. A valódi probléma az volt, hogy Márki-Zay Pétert a Jobbik nem fogadta el miniszterelnök-jelöltjének. Tudjuk, hogy voltak erről szóló tárgyalások, de nem vezettek eredményre. Ennek következtében pedig Márki-Zay nem a saját, szerves szavazóbázisáról szólította meg az ellenzéki szavazókat, hanem egy furcsa kört kellett tennie, hiszen az első fordulóban a bizonytalanokkal előzte meg a jobbikos szavazók támogatását bíró Jakab Pétert. Eközben a klasszikus ellenzéki értékpilléren, a baloldali-liberális értékpilléren Karácsony Gergely és Dobrev Klára vívott egymással. Így Márki-Zay azzal az elvárással érkezett az ellenzéki társadalmi bázis elé, hogy válasszon egy jobboldali jelöltet, hiszen a jobboldalról lehet megverni a Fideszt. Ez egy stratégiai, történelmi tévedés volt.
Nem lehet csak baloldalról nyerni, de a baloldal megnyerése nélkül nem lehet a Fideszt leváltani. A hatpárti értékzavarnak ez a legjelentősebb problémája. Baloldali bázison akarnak előrejutni úgy, hogy közben a baloldalt döngölik földbe – ebből a baloldali bázisnak elege van.
Az ellenzék kipróbálta, hogy mi van akkor, ha nem a baloldal vezeti ezt a koalíciót, hanem a liberálisok – ez nem sikerült. Aztán megpróbálták azt a konstrukciót, hogy a baloldal átadja a vezetést az új politikai mozgásban érdekelteknek, a technokratáknak – ez is megbukott. Most kipróbálták, milyen az, amikor a jobboldalnak adják át a vezető szerepet – most kiderült, hogy ez sem működik, sőt, ennek eredményeképpen létrejött a legszégyenteljesebb dolog: jobboldali és szélsőjobboldali erők kerültek fölénybe, 2/3-os többségbe a parlamentben.
A baj tehát az volt, hogy Márki-Zay nem szervesen illeszkedett ehhez a szavazóbázishoz.
– ez lett az ő drámája. Ezzel szemben a Fidesz álbaloldali alternatívát mutatott fel, amelyet a társadalom hitelesnek érzett, és ezzel meg tudta osztani az ellenzéki bázist.
Baja Ferenc felszólal egy törvényjavaslat általános vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2013. március 26-án
Ezek szerint mélyebb okai voltak az ellenzék megcsúszásának, nem a kommunikációs hibák?
A kommunikációs hibák már csak a következmények voltak. Nem a kommunikáció volt a kérdés, hanem az, hogy Márki-Zay az eredeti stratégiáját nem tudta végrehajtani. A cél, hogy jobboldali emberek is szavazzanak az ellenzékre, egy helyes cél volt, de nem sikerült megvalósítani. 2002-ben a MIÉP és a Kupa Mihály-féle Centrum párt 4-4 százalékot kaptak, így sikerült megosztani a Fidesz-szavazóbázist. Ez most nem sikerült.
Sok ellenzéki szavazó a hatpárti értéksokszínűséget zagyvaságnak, esetleg bizonytalanságnak érzékelte, a programnak pedig – bár jó volt – esélye sem volt arra, hogy ebben a zűrzavarban eljusson a választókhoz. Az ellenzéki kampányból
Azzal a szlogennel („Mindenki Magyarországa”) kampányoltak, mint anno a Medgyessy-kampány, de én előre megmondtam, hogy ez most kevés lesz. Mi akkor, 2002-ben nagyon erősen hangsúlyoztuk a hármas szlogent: Létbiztonság-közbiztonság-jogbiztonság. Ebben a sorrendben. A Márki-Zay-kampánynak ezeket kellett volna aktualizálnia, de nemcsak a jogbiztonságról kellett volna beszélnie, hanem a létbiztonságról is: erre kellett volna valódi választ adnia Márki-Zaynak és a hat pártnak, együtt és erővel.
A Fidesz kampányában nagy erővel jelent meg Gyurcsány Ferenc visszatérése, aminek persze nem volt racionális alapja, hiszen Gyurcsány mindent megtett, hogy érzékeltesse: nem ő a főszereplő. A Fidesz médiája azonban el tudta bizonytalanítani a szavazókat, és el tudta venni azt az élményt, hogy ez az összefogás egy hatékony politikai közösség, amely eséllyel le tudja váltani a Fideszt, és fel tud építeni egy új Magyarországot.
Még valami:
Látszólag a választás centruma Budapest, de ez egy tévedés, a választások Kelet-Magyarországon dőlnek el. A Fidesznek ez sikerült. A mozgósításuk is jó sikerült, adatbázissal és minden technikával. A Fidesz egyébként lényegében az antalli stratégiát követte: nem mozgunk sokat, nem mondunk sokat, de ránk lehet számítani, ugyanazt fogjuk csinálni, mint eddig, vagyis mi tudjuk adni az erő nyugalmát.
Mi az MSZP jelene? Illetve a következő években hogyan lehet képes pozicionálni magát, hogy láthatóbb legyen?
Az MSZP-nek azt a stratégiát kell követnie, hogy kísérletet tegyen a baloldali értékrendű választók megszólítására. Ha komolyan veszi magát, akkor a saját programját – amely egy zöld-baloldali Magyarországról szól – építi, és a baloldali értékrend mellett újraszervezi magát. A társadalmi bázisa ismert: az élethelyzeti baloldali emberek. Semmi más feladata nincs tehát a pártnak, mint őket elérni.
Ez a feladata. Ha erre lesz ereje, akkor képes lesz megmaradni, ha nem, akkor folytatódni fog a beszűkülés.
Baja Ferenc és Gyurcsány Ferenc az Országgyűlés plenáris ülésén 2010. május 20-án
A DK is részben ezekre a társadalmi rétegekre fog összpontosítani. Milyen esélye lesz az MSZP-nek a DK árnyékából kitörni?
Én ezt egyáltalán nem így látom. A DK jelenleg az ellenzék legnagyobb pártja. Mégis,
Ugyanakkor a két párt között van egy valódi verseny; az fogja a baloldaliak szívét elnyerni, aki érdemben, a hétköznapok világában képes lesz képviselni őket. Az MSZP nincs könnyű helyzetben, a DK-val való versenybe be kell szállnia. Az dönt majd, hogy ki szánja rá magát arra, hogy felszántja Kelet-Magyarországot, hogy megszólítja a vidék társadalmát. Aki ezt a munkát elvégzi, az fogja a következő körben az ellenzéket vezetni.
Volt külön indulás, majd lett egy összefogás, egy az egy elleni mérkőzés a Fidesz ellen. Hogyan nézhet ki a következő ráfordulás az Orbán-kormány leváltására, milyen stratégiát kell követnie az ellenzéknek a következő években?
Azt gondolom, hogy ha az Orbán-kormány meg tudja őrizni a támogatottságát, a gazdasági válságot a maga eszközrendszerével jól tudja kezelni, és ezt a társadalom elfogadja, akkor
Akkor az marad, hogy az ellenzéknek különféle szigetekben kell megszerveznie magát, a fővárosban, az önkormányzatokban, a nagyobb városokban. Ha a Fidesz megcsúszik, nem tudja tartani ígéreteit, a jólétet, a biztonságot, és a társadalom megvonja tőle a bizalmat, akkor megnyílik a tér arra, hogy az ellenzék egy politikai alternatívát ajánljon. Erre fel kell készülnie az ellenzéknek, késznek kell lennie arra, hogy országos szinten valós alternatívát mutasson.
Azt valószínűsítem egyébként, hogy a pártok versenyében nem marad ennyi párt a porondon, le kell tisztulnia a képnek, vissza kell találni az értékpillérekhez: kell egy modern baloldali-zöld párt, kell egy liberális formáció és kell egy olyan jobboldali párt, amely hitelesen felveszi a versenyt a Fidesszel, és fideszes szavazókat tud a kormányváltás oldalára állítani.
Ez nem a Jobbik lesz, gondolom.
Nem tudom. Lehet a Jobbik megújult formája, lehet a Mi Hazánk – reményeim szerint azért nem ez lesz –, és lehet a Márki-Zay vagy a régi MDF-esek által létrehozott új konzervatív-liberális párt. A budai kerületek példája világosan mutatja, hogy történnek szavazócserék, a klasszikus szavazóbázisát a Fidesz elveszítette.
Ezeknek a választóknak a megtartása azonban nehéz lesz. A főváros és a városok nélkül nem lesz olyan egyszerű ezt a kormányzati ciklust végigvinni. Sokkal nagyobb mozgások vannak a magyar társadalomban, mint ahogy ez a választás megmutatta. A társadalmi hangulat néhány hónapon belül át tud alakulni.
Egy fontos dolog van még: a közmédia és a nyilvánosság szerepe. Ha az ellenzéknek nem lesz ereje kikényszeríteni a közmédia működésének megváltoztatását, ha nem lesz ereje egy új, modern ellenzéki média megteremtésére, akkor technikailag nincs esélye a Fidesz legyőzésére. Ha az ellenzék megengedi, hogy ilyen médiaviszonyok maradjanak, akkor nem lesz esélye a kormányváltásra.
Nyitókép: Baja Ferenc, a Táncsics Mihály Alapítvány kuratóriumi elnöke beszédet mond a Magyar versenyképesség közép- és kelet-európai összefüggésekben című konferencián 2016. április 6-án Budapesten.
fotó: MTI
Választásértékelő sorozatunk eddigi interjúi:
Beer Miklós: Nagyon sajnálom Márki-Zay Pétert
Kemény Dénes: Vannak viták, amik csak az öltözőkbe valók
Csókay András: A kiábrándult baloldaliak is a jobboldalhoz fordultak
Máthé Zsuzsa: Azok fogtak össze, akik egy kanál vízben is megfojtanák egymást
Tarlós István: Kár lenne Budapesten leírni a jobboldalt, küzdeni kell
Zsigmond Barna Pál: Húsz százalékkal nőhet a Fidesz-szavazatok száma a határon túl
Soproni Tamás: Néhány emberen kívül minden magyar veszített a választás napján
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az Európai Unió érdemi megreformálása érdekében a politikai táborokon átívelő szövetség- és kompromisszumkeresés ma sem a puhaság, hanem a józanság jele lenne. Prőhle Gergely írása.
A kormányfő Lázár Jánossal közös beszélgetésen vesz részt a szegedi Pick Arénában. A kormányfő kijelentette, úgy nyerjen a Tisza választást, ahogy az ukránok visszafizetik a hadikölcsönt.
Még neki áll feljebb.
Telt ház várható a szegedi Pick Arénában.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
A munkahelyi készségek jelentősége folyamatosan nő a munkaerőpiac átalakulásával.
Vitézy Dávid tagad.