Műholdfelvételek alapján a tizenkét holttest már napok, hetek óta fekszik a nagyjából 800 méteres útszakaszon. Bármennyire is szörnyű minden egyes haláleset, ez a tény önmagában nem utal népirtásra, bár érthetetlen, hogy senki sem gondoskodott eltemetésükről. Ráadásul az egyértelműen kivégzett, hátrakötözött kezű civilek az egyik közigazgatási épület mögött lettek elföldelve, tehát nem az utcán, mint amiről az első hírek szóltak. Természetesen az orosz erők igencsak vérfoltos múltja miatt könnyen elképzelhető, hogy civil ellenállókat, sőt akár vétlen polgárokat végeztek ki. De képfelvételek vagy szemtanúk híján, egy túlhiszterizált médiakörnyezetben fontos fenntartással kezelni minden egyes magyarázatot.
Mindemellett a hír és a videó nyomán a narratíva egyre inkább a tömegsírokat kezdte el a középpontba helyezni. Ez a megoldás, a takaróba vagy fekete műanyag zsákokba burkolt holttestek látványa tagadhatatlanul brutális. Azonban sajnos a háború okozta tömeges halál jelentette járványveszély miatt a tömegsírok ugyanígy jelenthetnek szükségtemetéseket, mint tényleges népirtást. Mint annyi esetben, itt is a pontos részletek ismerete segítene a konkrét felelős megállapításában,
azonban erre jelen háborús helyzetben és pszichózisban esély sincs.
Ugyanennyire fontos lenne a civilek kimenekítése a háborús övezetekből, de Marjupol példája mutatja, milyen nehéz ezt is megvalósítani. A többször megkísérelt, bejelentett evakuációt folyamatosan megszakítja az újra és újra kirobbanó lövöldözés, természetesen a felek mindig egymást vádolják, és egyértelmű felelős egyszer sincs.
Ide tartozik, hogy amennyiben valóban emberiségellenes bűnök történtek, felmerül a háborús bűnösség kérdése, egy fogalomé, amelyről joggal gondoltuk, hogy már végleg magunk mögött hagytuk. Ilyen esetekben a Hágai Nemzetközi Bíróság az illetékes, azonban a nemzetközi jog, bevezetőben említett alapelve ismét közbeszól. Amennyiben sikerülne is alapos bizonyítékokat a bíróság elé tárni és ezek alapján a bíróság elítélné a felelősöket,