Mi a véleménye a 2010 után – vagy fogalmazzunk inkább úgy, az Andy Vajna-féle Szabadság, szerelem óta – elkészült magyar történelmi filmekről?
Egy tanulmányban áttekintettem, osztályoztam, értékeltem a rendszerváltástól 2016-ig elkészült valamivel több mint 100 hazai történelmi játékfilmet, és az újabbakról is vannak elemzéseim. Ezek többségének jellemző vonásai a teljes három évtizedben egyaránt a következők:
anarchia, osztályharcos és globalista társadalomkritikus szemlélet, öncélú és utópista modernizmus, a tömegkultúrába hajló igénytelenség, a nemzeti érdekekkel ellentétes történelemhamisítás.
Természetesen van pozitív kivétel, mintegy 4–5%-nyi, de ezek vagy csak szándékukban jók – a hazai profi filmes szakma ritkán áll a hiteles történelmi filmek és alkotóik mellé –, vagy ellenszélben, esetleg kifejezetten mellékvágányon készültek, a fő és hivatalos utat kényszerűségből megkerülve.
Vannak más jellegű problémák is, például a nyilvánosságtól vissza nem tartható témák, filmek beszennyezése. Ha már említette: a Szabadság, szerelem alapvetően jó műfaji, fiataloknak szóló történelmi játékfilm és tabló, de még abba is beleszerkesztettek egy erős hamisítást, hogy azért ne örüljünk annyira 1956 megidézésének...