Aki Izrael állam identitását formálta

2022. február 28. 10:41
David Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke a nemzeti szuverenitás híve volt, amit össze tudott egyeztetni a tradíció tiszteletével és a szocialista elvekkel.

Ben-Gurion, a politikus címmel jelent meg David Landau néhai izraeli liberális újságíró beszélgetős könyve Simon Peresz néhai izraeli államelnökkel a Múlt és Jövő kiadó gondozásában. A veterán újságíró és a veterán politikus Izrael államalapító szocialista-nacionalista atyjáról beszélgetett – Peresz utolsó képviselője volt a „nagyoknak”, azoknak a politikusoknak és mozgalmároknak, akik részt vettek Izrael hőskorszakában.

A beszélgetőskönyv ilyen értelemben inkább szól Pereszről és Landauról, mint Ben-Gurionról, mégis fontos konklúziókat vonhat le belőle a konzervatív olvasó. Eközben új perspektívákat nyit meg Ben-Gurion sokat kutatott életével kapcsolatban, hiszen Peresz éveken át szoros munkakapcsolatban volt az államalapítóval. 

David-Ben-Gurion 1886. október 16-án született a közép-lengyelországi Płońskban. Fiatal korától a cionizmus – zsidó nacionalizmus – híve lett, mivel felismerte, hogy „nekünk, zsidóknak egyetlen külföldi kormány sem siet védelmünkre. De éppen ezért, mivel létezésünk és jövőnk kizárólag tőlünk függ, politikailag sokkal aktívabbnak kell lennünk, mindig résen kell állnunk, hogy hangot adjunk nemzeti és politikai érdekeinknek (...)”. (23.). Ebből a felismerésből minden mai kelet-európai nemzeti értelmű olvasó okulhat, hiszen a mai, liberalizmus által ostromlott nemzetek is érezhetik:

létük csak önmaguktól függ, senki más nem fog kiállni értük. 

Ben-Gurion éleslátása megdöbbentő példának okáért Jeruzsálem kapcsán. Politikusként korán felismerte, hogy Tel-Aviv nem lehet egy vallásos és nemzeti ország fővárosa. „Most a Jeruzsálembe vezető útért folyó harc a legfontosabb. A zsidó Jeruzsálem eleste halálos csapást jelentene (a palesztinai zsidó közösségnek)”. (107.). Hasonlítsuk össze sorait Chaim Weizmannéval, aki később Izrael első államelnöke lett. Ő 1918-ban így írt, mikor először ellátogatott Jeruzsálembe: „Semmi sem megalázóbb, mint a mi Jeruzsálemünk. Amit csak meg lehet tenni ennek a szent helynek a megszentségtelenítésére, az megtörtént. Lehetetlen elképzelni ennyi hamisságot, istenkáromlást, kapzsiságot és hazugságot. Átkozott város, semmi sincs itt, egyetlen tiszta és kényelmes lakás sem.” 

David Ben-Gurion fő szempontja a nemzeti szuverenitás alapjait jelentő intézmények és körülmények lefektetése volt. Érdekes látni, hogy egyfajta „babahitelt” is bevezetett: díjat alapított a legalább tíz élő gyermeket világra hozó anyáknak. (141.). Bár maga nem volt vallásos ember, a vallás szerepét sem tévesztette szem elől: 1937-ben a britek előtt jelentette ki, hogy „a mi mandátumunk a Biblia”. (145.).

Nevéhez fűződik az izraeli hadsereg felállítása és felfegyverzése,

ő volt az, aki 1948. május 14-én hivatalosan kikiáltotta Izrael Állam megalakulását, és elsőként írta alá Izrael Függetlenségi Nyilatkozatát, amelynek megírásában komoly szerepe volt. Ő vezette Izraelt az 1948-as arab–izraeli háború során, és egyesítette a különböző zsidó félkatonai csoportokat az Izraeli Védelmi Erők égisze alatt. A háború után kormányfőként vezette az ország fejlesztését célzó nemzeti projekteket, kibékült a nyugat-németekkel, és letelepítette a muszlim országokból kiűzött zsidókat is. Gazdag életút, melyet egyfajta sajátos istenhit jellemzett: Ben-Gurion gondolkodását, melyet a keleti filozófia is befolyásolt, ebben is a nacionalizmus jellemezte, hiszen úgy hitte, hogy a zsidóság választotta Istent, nem pedig fordítva. 

A könyv nem finomkodik akkor sem, ha Ben-Gurion hibáiról van szó. A politikus fiatal mozgalmárként azt hitte, az Oszmán Birodalom uralma hosszú távú lesz a Szentföld felett, és úgy hitte, a zsidóság érdeke a törökök iránti lojalitás – ebben nyilván tévedett. Ben-Gurion csak 1915-ben döbbent rá arra, hogy a briteknek érdemes szorítani a háborúban. (28.). A könyv azt sem hallgatja el, hogy Ben-Gurion kevés figyelmet – lényegében semennyit – szentelt a családi életnek, ideje teljes egészét az államalapítás vitte el. (45.). 

A beszélgetőpartnerek saját meglátásaikkal színesítik az életrajzot, illetve bepillantást engednek a Ben-Gurion által inspirált gondolataikba. Landau fontos megállapítás tesz, mikor a kommunizmus és a nemzeti gondolkodás össze nem egyeztethető mivoltáról beszél: mint jelzi,

bár Ben-Gurion egész életében baloldali volt, a kommunisták ellen „minden erejével harcolt”.

Erre kontrázva Peresz utal rá, hogy a jó vezető csak a nemzeti lehet: Ben-Gurion liberális kritikusa, Nahum Goldmann „túlzottan világfi volt ahhoz, hogy nemzeti vezető legyen”. Ben-Gurion eközben „az ország földjén élt és dolgozott”. Peresz felidézi, hogy Nyikita Hruscsov „azzal gúnyolta a nyugati vezetőket, hogy az unokáitok már kommunisták lesznek”.  (131., 133.).

Ijesztő látni, hogy ez a jóslat lassacskán mégis valóra válik.

Fotó: Israeli Government Press Office

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke, és akiről az izraeli nemzetközi repülőteret elnevezték, mondta 1938-ban:

„Ha tudnám, hogy lehetséges volna megmenteni minden gyereket Németországban azzal, hogy Angliába menjenek és csak feleannyit azzal, hogy Izrael földjére, az utóbbit választanám. Azért, mert nem csak a gyerekeknek tartozunk számadással, hanem történelmileg a zsidó népnek.”
(Antony Loewenstein: My Israel Question, Melbourne University Press, 2006, 77.old.)

Ezért tartom gonosznak például a zsidó ADL mesterkedését a különböző anti-szemitaságot definiáló meghatározásokkal. Ha ez fontos lenne, akkor több nép törődne vele: az anti- portugálizmussal, argentinizmussal, izlandizmussal, vagy akár kamcsadálizmussal.

A magyarok nem érzik úgy, hogy mindig. Konkrét adataik vannak rá.
Jó az ötleted egyébként. Meg kell mondani a zsidóknak, hogy ők is panaszolják hivatalosan azt, hogy megbűnhődték már a múltjukat és a jövendőjüket. Aztán már csak az ADL-re leszek kíváncsi, hogy mit lép.

Az oroszok hajlamosak a realitástagadásra, a kommunizmust is ezért kapták a nyakukba:

Az orosz gyarmatosítók a következő években érték el az alábbi szibériai helyeket:
Krasznojarszk 1628
Barguzin 1648
Jakutszk 1632
Ohotszk 1646
Anadirszk 1649
A kamcsatkai félszigetet 1697 és 1732 között kebelezték be, Alaszkát, ma az USA államát, pedig 1787-tól az eladásáig tartották.
Aztán:
Észtországot és Lettországot 1721-ben foglalták el.
Litvániát 1772 és 1795 között.
A Krími félszigetet 1783-ban.
A Kaukázust még később tették magukévá, csak az 1800-as évek során.

Nyomulásuk az 1939-es Hitler-Sztálin paktummal is folytatódott. Ez Észtországot, Lettországot, Litvániát, Kelet-Lengyelországot, Észak- Bukovinát, Besszarábiát és még a picike Hertza régiót is eredményezte nekik. (Ekkor került ez a többévszázados nyomulás először a magyar határra.)

Az említettek közül senki, de senki sem támadta meg Oroszországot, ugyanis az oroszok nem reaktívan terjeszkedtek, hanem proaktívan. Tehát maguktól.

Forrás: W. Bruce Lincoln: The Conquest of a Continent, Siberia and the Russians (Egy kontinens elfoglalása, Szibéria és az oroszok), Random House, 1994.
Rand McNally Historical Atlas of the World, 1965.

Az ADL például az a szervezet, ami jogosultnak érzi magát megmondani az ukránoknak, hogy csökkentsék a Holodomorra (az ukrajnai mesterséges éhínség 7 millió áldozatára) vonatkozó utalásokat, miközben arra szólít fel országokat, hogy üldözzék az általuk antiszemitának bélyegzett állampolgáraikat.

In 2010 the ADL Warned Ukrainian Government it Needs to Downplay the Holodomor
February 26, 2022 renegade 46 Comments

The ADL has the audacity to go into countries and tell them they need to persecute their citizens for anti-semitism and downplay their history of suffering. No wonder they are so hated.

Valóban nagy a segítőkészség most. Mert a nép látja a különbséget a valódi menekült és a csempészipari menekült között.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés