Erdély köszöni, de nem kér Márki-Zayból

2022. február 7. 8:21

Constantinovits Milán
Mandiner
Ujhelyi Istvánnak és a baloldalnak mintha kiesett volna tíz év.

Nekikeseredett, dühös levél szakadt ki Ujhelyi Istvánból. Ebben a Márki-Zay Péter erdélyi látogatása és az egyesült ellenzék politikája ellen tiltakozó RMDSZ-vezetőket kéri számon. Idézem: „Hogy voltatok képesek aláírni egy ilyen hazug, nyilvánvalóan a Fidesz pártközpontjából megrendelt levelet? Zsarolnak benneteket vagy odáig süllyedtetek, hogy magatokévá tettétek a Fidesz gátlástalan, illiberális tempóját?

Az MSZP örökifjú politikusa megemlíti a jó baráti kapcsolatokat és a 2004-es közös emlékeket: „Évekig együtt szerveztük nemcsak a magyar-magyar sítáborokat, de az MSZP és az RMDSZ ifjúsági szervezetei által működtetett, rendkívül népszerű EU-tábort is öt éven keresztül közösen vittük. Emlékeztek, hogy 2004-ben még a két ország miniszterelnöke is eljött és ott tartotta meg csúcstalálkozóját?”

De Ujhelyi itt nem áll meg, kevéssé cizellált jelzőkkel kérdezi fel az erdélyi politikusokat,

hogy miért is nem csatlakoznak Orbánhoz hasonlóan a Néppártból kilépett „fasisztoid, nacionalista, nemzeti kisebbségellenes politikai kalandorok csoportjához”.

Az egész kiáltványt átható, kissé mesterként indulat miatt és a saját, kisebbség iránt elkötelezettségének bizonygatása okán tekinthetnénk az egészet egy kétségbeesett kampányakciónak. Vagy egy önérzetében érezhetően sértett szocialista személyeskedő vagdalkozásának. Viszont – nem vitatva Ujhelyi Erdély-barát érzelmeit – mégis érdemes szót ejteni róla, ugyanis szerzője látványos idő- és szereptévesztésben van.

Mintha egy időgép úgy tizenöt évvel visszarepítette volna Ujhelyit egy kesernyésebb, MSZP-SZDSZ uralta korszakba.

És utána ott is ragadt volna.

Mintha nála még mindig a felejthetetlen emlékű Göncz Kinga alakítaná a magyar külpolitikát. Pedig azóta szerencsére elsuhant pár év, és alapvetően változott meg Budapest és Erdély, sőt, Budapest és Bukarest viszonya. És e viszonyrendszert már nem egyoldalúan Bukarestben felügyelik. Már nem a meghunyászkodás politikája jellemzi a magyar vezetést a nemzetiségi jogok konfliktuszónájában, hanem a cselekvőképes, érdekérvényesítő diplomácia. 

A régi szép időkre emlékezik Ujhelyi, miközben minden rezdülésében, mind a gesztusok, mind a tettek szintjén semmibe vette az erdélyi magyarság érdekeit az MSZP-SZDSZ-rezsim. Előbbire példa, amikor Medgyessy Péter 2002 decemberében pezsgővel koccintott román kollégájával, Adrian Năstaséval. Utóbbira, a tettekre, illetve azok hiányára fájdalmas precedens 2004. december 5-e, a kettős állampolgárságról szóló dicstelen népszavazás. Mindezek azért jóval többet nyomnak a latba az összmagyar érdekek szempontjából, mint egy sítábor vagy egy csíkszeredai koncert megszervezése, amikre Ujhelyi önérzetesen hivatkozik.

Ami igazán számít, az az utóbbi évtized külpolitikája nyomán jött létre.

Régi adósságként a magyar állampolgárság visszaadása, az erdélyi magyar kulturális intézményrendszer támogatása, a szórványkollégiumok és a magyar felsőoktatás megerősítése, a műemlék megóvása, a magyar iskolák fejlesztése. Ezek határozzák meg az erdélyi mindennapokat és hosszabb távon a magyar megmaradást.

Márki-Zay Péter pedig hiába alkot újszerű programot, hiába nyitna az erdélyi magyarság felé, amíg csomagjában ott lapul – mit lapul, a mostani ellenzéki szövetség legnagyobb pártját igazgató – Gyurcsány Ferenc és az ő baljós emlékű kormányzásának minden terhe.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem kell az Újhülyét mosdatni, 2004-ben a határon túli magyarok ellen beszélt. Gyengeségből. Karriervágyból. Ezt nem felejtjük.
Ha akkor megtette, újra megteszi, ha éppen újra gyenge.

Te hülye vagy, vagy részeg?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés