Azt hitték, jó a koronavírus ellen, most derült ki, tévedtek
Több ezer elkerülhető halálesetet okozhatott a hidroxiklorokvin.
Miért ilyen kemények az ausztrál járványügyi korlátozások? Mi a jogi-politikai háttere Djokovic Ausztráliából való kitoloncolásának? Az egészségügyi bürokraták a választott parlamentek fölött hoznak döntéseket? Az emberek önként mondanak le szabadságjogaikról a biztonság miatt? James Allant, a Queenslandi Egyetem professzorát kérdeztük, aki a Danube Institute meghívására érkezett Budapestre.
Ausztrál jogászként meglepte önt a Djokovic-ügy?
Először is hadd szögezzem le, hogy Federer-rajongó vagyok... (nevet) A kitoloncolási történet egy nagyon kellemetlen ügy.
De mégis, jogászként hogyan tudná jellemezni ezt a vízumbotrányt? A bíró, majd az ausztrál kormány döntését, vagy éppen az ausztrál közhangulatot?
Novak Djokovic vízumigényléssel érkezett Ausztráliába úgy, hogy mindenki tudta, nem oltatta be magát. Úgy kapta meg a vízumot, hogy bemutatott egy negatív tesztet, illetve egy igazolást arról, hogy nemrég átesett a Covid-fertőzésen. Orvosi tény, hogy ha valaki átesett a fertőzésen, akkor sok ellenanyag van a szervezetében – amikor először bíróság elé hívták, a testület azt vizsgálta meg, hogy jogszerűen kapott-e vízumot, vagyis Djokovic megtévesztette-e a hatóságokat a beutazási feltételek betöltése ügyben. A bíróság úgy ítélete meg, hogy a teniszező igazat mondott. Az ausztrál kormány furcsa helyzetbe került, ugyanis a szigorú szabályozás alapján
A kormány végül politikai okokból döntött úgy, hogy visszavonja a vízumot. Jogilag megtehette egyébként, de meglehetősen tisztességtelen és nem bölcs lépés volt.
Politikai okokból lépett a kormány?
Teljes mértékben. De egy rossz politikai döntés volt, utólag még jobban látszik. A Morrison-kormány 2019-ben került hatalomra: konzervatív kormányzat, de egyetlen konzervatív intézkedést sem hozott eddig. Népszerűtlen, részben azért, mert példátlanul szigorú korlátozásokat vezetett be a járvány kiküszöbölésére. Scott Morrison miniszterelnök
A felmérések azt mutatják, hogy le fogják váltani. Példátlan karanténszabályokat hozott, az oltási feltételek miatt emberek tömegei vesztették el állásaikat. Most pedig, miközben az ausztrál embereknek elegük van a korlátozásokból, megjelenik egy milliárdos külföldi sportoló, aki simán besétál az országba a karanténszabályok ellenére... Érti, példát kellett statuálni vele, hogy senki sem áll a törvények felett. Lehet, hogy rövid távon ez volt a jobbik megoldás, de hosszú távon nagy károkat okoz majd a Morrison-kormány megítélésének ez a botrány.
James Allan alkotmányjogász, a Queenslandi Egyetem professzora
Scott Morrison éppen ezt írta ki a Twitter-oldalára: „Senki sem áll a törvények felett”. A kérdés az, hogy jók-e, életszerűek-e a kormánya által meghozott intézkedések?
Szörnyűek.
A határok teljes lezárása, a ki- és beutazási lehetőségek tiltása – a kormány nehéz helyzetbe hozott rengeteg ausztrál állampolgárt, sokan külföldön rekedtek, vagy éppen nem tudtak kiutazni oda, ahol dolgoznak.
A baj az, hogy rettenetesen szigorúak a szabályok, de a kormány mégis hagyott kiskapukat: korábban sportolókat is beengedtek,
Emiatt robbant fel a Twitter, óriási a társadalmi felháborodás. Hiába mutattak fel most szigort Djokovic esetében, ez nem így működik. A Morrison-kormány májusban el fogja veszíteni a választásokat. Főleg a járványügyi döntései miatt.
Pedig Scott Morrison szerint éppen ezek a szigorú rendelkezések, a határok lezárása, a karanténok hozták el az eredményeket: a világ egyik legalacsonyabb halálozási statisztikáját látjuk Ausztráliában a koronavírussal kapcsolatosan.
2019 decemberétől a demokratikus államokon egy pánik lett úrrá. Onnantól kezdve csak a koronavírussal összefüggésbe hozható halálesetek érdeklik a kormányokat, és ez rendkívül szokatlan. Nem hallunk a rákban, szívbetegségekben, mentális okokból bekövetkezett halálesetekről – pedig azt is vizsgálni kellene, hogy a lezárások idején hányan nem mentek el szűrővizsgálatokra, hány sürgős műtét maradt el, hány fiatal szenved mentális betegségekben a magány miatt. Ausztráliában valóban arányaiban kevesebben haltak meg eddig a Covid következtében, de például Tajvan statisztikája is jó, pedig ott nem csukták be hónapokra a lakosságot, vagy ott van Svédország, ahol nem volt karantén, mégis ugyanúgy alacsonyak a fertőzéssel kapcsolatos haláleseti adatok. Fontos tudni, hogy szinte mindegyik fejlett országban
Ez azt jelenti, hogy az elhunytak túlnyomó többsége időskorú. Vagy túlsúlyos, vagy krónikus betegségben szenvedő – ezek a fő halálozási okok.
Melyek azok a korlátozások, amelyek ön szerint a szabadságjogok szempontjából aggályosak Ausztráliában?
Hadd kezdjem azzal, hogy van egy ipari méretekben tevékenykedő, globális emberi jogi jogvédő hálózat. Ők minden bevándorló mindenféle jogát védik, az ő világukban minden az egyéni jogokról szól, mindig az áldozatok oldalán állnak. Ami most történik, ez a fajta jogkorlátozás, talán még nem volt a világ történetében. És
Ön szerint miért nem?
Mert egyetértenek ezzel. Ami történik a jogkorlátozás terén, az a drákói szigor, az nem igazolható racionálisan. A 30 év alatti korosztály Covid-veszélyeztetettsége egy szinten van a villámcsapással, körülbelül egyforma arányban okoznak halált. Az időskorúak veszélyeztetettsége miatt
Hadd kérdezzek rá konkrét ausztrál esetekre. Dél-Ausztrália szövetségi államban kifejlesztettek egy mobiltelefonos app-ot, amelyet minden karanténba került személynek kötelezően alkalmaznia kell: ha a rendőrség kéri, 15 percen belül fotót kell küldenie magáról a karantén helyéről. Ez nincs már messze egy kínai jellegű megfigyelési rendszertől.
Ez egy szégyen. Egy neves humorista viccelődött nemrég: „Az ausztrálok úgy tartják, hogy brit fegyencek leszármazottai, pedig nem így van: a börtönőrökéi...”. Az ausztrálokról él egy kép világszerte, egy sztereotípia: vagányok, belevalóak.
Vannak tüntetések, de a hatóságok keményen letörik azokat. Amerikában van hagyománya a polgári engedetlenségnek, Ausztráliában nincs. Ha azonban egy kormány zsarnokivá válik, van létjogosultsága az engedetlenségnek.
Videók láthatók a neten ausztrál egészségügyi központokról, zárt intézményekről (Centres for National Resilience), amelyeket azért állítottak fel, hogy 14 napig megfigyelés alatt tartsák a fertőzésgyanús személyeket. Kötelező bezárás.
Azok számára hozták létre ezeket a központokat, akik külföldről érkeznek haza, nekik kell hét hetet itt tölteni. Amikor egy évvel ezelőtt karácsonykor külföldre mentünk, nekünk is két hetet egy kijelölt hotelben kellett eltöltenünk a hazaérkezésünket követően. A szobát sem hagyhattuk el. Most ehelyett táborok vannak, de remek szolgáltatásokkal, a levegőre is ki lehet menni – szóval, ettől nem kell megijedni.
Victoria szövetségi állam parlamentjét felfüggesztették a járványügyi intézkedések során, ez igaz?
Igaz. A helyi egészségügyi hatóságok úgy határoztak, hogy a tömegrendezvények komoly fertőzési kockázatot jelentenek, és a parlament is ilyen hely. A pánik oka az, hogy a járvány elején még a politikusok is attól tartottak, hogy a koronavírus hatása olyan lehet, mint a középkorban a pestisé. Ezért minden óvintézkedésbe belementek. A koronavírus azonban nem ilyen pusztító kór.
A gyerekeink fogják megfizetni az árát: az elmúlt két év egy nagy fekete lyuk az oktatásban, kiesett idő. A politikusokhoz visszatérve: velük az a baj, hogy nem ismerhetik be, ha tévednek, különben leváltják őket. Ezért nem fogják elismerni, hogy a járvány ügyében hibákat követtek el. És hadd mondjak még valamit: a sajtó leszerepelt. Az újságírók túlnyomó része egyoldalúan írt a járványról, aktívan részt vett a félelem gerjesztésében, és idiótáknak ábrázolta azokat, akik kritikusan szemlélték a kormányzati reagálásokat.
A korlátozások érvényben vannak, és amíg tart a járvány, a szigorítások várhatóan mindig vissza-visszatérhetnek. Ön szerint ennek az időszakban hosszan tartó hatásai lesznek, vagy amint vége a járványveszélynek, minden visszatér a régi kerékvágásba?
Nem tudom. Azt látjuk, hogy minden állam máshogy kezeli a helyzetet és más oltakozási politikát követ. Szerintem ha az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság feloldja a korlátozásokat, akkor a világ többi állama is beáll majd a sorba.
Milyen következményei lehetnek a társadalomra annak, hogy az emberek fokról fokra megszokják, hogy a szabadságuk egy darabját fel kell adniuk a biztonság érdekében?
Ez attól függ. Ugyanis az Egyesült Királyságban éppen egy visszahatást látunk: a fiatalok egyre kevésbé tartják a maszkviselés szabályát, a túlzott korlátozásokra az engedelmesség mellett a szabályszegés is lehet egy reakció.
Fontos tudni, hogy a koronavírus-járvány megítéléséről nincs megegyezés még az epidemiológusok között sem.
Egy utolsó kérdés: legutóbbi könyvében (Democracy in Decline) felsorol intézményeket, amelyek ön szerint aláássák a demokráciákat, ezek a túlzott bírói hatalom, a nemzetközi jog, a nemzetek feletti nemzetközi szervezetek és a politikai elitek. Rossz bőrben vannak a nemzetállamok, nehéz helyzetben vannak a választott testületek?
Ez államonként különböző. A Covid-szabályozás ügyében is különbözőek az államok, még egy országon belül is eltérő a szabályozás: New York állam másként lépett fel, mint Florida. A járvány első időszakában Svédország volt a mumus, mindenki róla cikkezett, mert ott nem rendeltek el karantént; most, két év elteltével más a helyzet, a svédek jól állnak, és persze most senki sem ír róluk.
Fotók: Mátrai Dávid