A nyugati vezetők már az első iszlamista terrorhullám idején védelmet ígértek a lakosaiknak, de nem tartották be az ígéretüket. Ami Ausztráliában történt bármikor megtörténhet Európában is. Hajdú Tímea írása.
Az ausztrál terrortámadásra adott politikai reakciók a 2000-es évek terrorhullámának kezdetét idézik meg. A madridi és londoni terrortámadás még 9/11 után is sokként érte nyugat-európaiakat. Felfoghatatlan volt sokaknak, hogy a köztük élő és sok esetben köztük felnőtt emberek egy vallásra hivatkozva meg akarják ölni azokat, akik befogadták őket.
Ekkor az azóta megbukott vezetők megígérték az országaiknak, hogy megvédik a lakosokat a radikális iszlámmal és a terrorral szemben. Az elmúlt két évtizedben azonban a muszlim országokból érkező bevándorlók száma drámaian megnőtt, és a kormányok ahelyett, hogy meghallgatták volna az aggódó választókat, az aggodalmakat „fóbiának” minősítették. Ez annyira beépült az emberek tudatába, hogy a 2017-es manchesteri robbantás után az egyik biztonsági őr elismerte a nyomozóknak, hogy kiszúrta a gyanús robbantót, de félt oda menni és igazoltatni, mert attól tarott, hogy akkor rasszistának tartják.
Ausztrália nem tanult az európai vezetők hibáiból. Európában a tolerancia nevében mindent elnéztek a bevándorlóknak: radikális imámokat nem merték kitoloncolni, az európai értékrenddel ütköző tanaikat nem merték megkérdőjelezni, európai joggal szembe menő szabályaikat nem merték törvénytelennek nyilvánítani. Ehelyett kitalálták az „iszlamofóbia” kifejezést, amivel a saját lakosságuk aggodalmait igyekeztek elhallgattatni. Nem hallgatták meg a zsidó közösségek aggodalmait sem. Franciaországban például hosszú elhúzódó harc alakult ki, mikor egy zsidó nőt Sarah Halimit a muszlim szomszédja kidobott az ablakon iszlamista kiáltások közepette, és a francia ügyészség sokáig nem volt hajlandó antiszemitizmusnak nyilvánítani azt. Később pedig a gyilkost felmentették arra hivatkozva, hogy füvezett.
Ahogy Tatár György vallásfilozófus mondta egy Mandinernek adott interjúban: „Miután Európa elpusztította zsidó lakosságának a kétharmadát, úgymond az ehhez vezető ideológiát jóvá teendő, milliószámra fogadta – és fogadja – be a maradék vérszomjas ellenségeit. Lényegében kiderült, hogy a nyugati és persze nem csak nyugati politikai elit és értelmiség úgynevezett gyászmunkája a holokauszttal kapcsolatban még ahhoz sem volt elegendő, hogy biztos kézzel azonosítani tudja az antiszemitizmust, hogy meg tudja különböztetni az egyéb úgynevezett rasszizmusoktól, vagy akár csak hogy egyetlen képzettel is többet legyen képes róla gondolni, mint amit már a felvilágosodás is gondolt.”
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem vagyok jós, de félek. Szerintem káosz és belháborúk után Európa különböző civilizációjú szigetekre bomlik szét.” Tatár György vallásfilozófust kérdeztük civilizációnk jelenéről és jövőjéről.
Az európai országok megtanultak fellépni a terror ellen, a karácsonyi vásárok köré kordonokat húztak, a zsinagógákhoz fegyveres rendőröket rendeltek. Antiszemitizmus minisztereket neveztek ki, és sok mindent antiszemitának nyilvánítottak kivéve a zsidó állam elleni gyűlöletet.
Ahogy egy levélíró írta a Telegraphnak: „Az antiszemitizmus jelenlegi növekedésést a politikai kétértelműség táplálja: az hogy tagadják Izrael önvédelmi jogát, valamint vonakodnak nyíltan beszélni az iszlám radikalizmusról.”
2023 október 7-én a palesztin terroristák barbár támadása után a nyugati vezetők mind felszólaltak, elkötelezték magukat, hogy fellépnek az antiszemitizmus minden formája ellen, zsinagógákba látogattak, rabbikkal beszélgettek. De alig telt el pár hét és megjelentek az első iszlamista tüntetők az utcákon. A felvonuló tömegek már akkor népirtással vádolták Izraelt, mikor még csak légicsapásokkal válaszolt a támadásra. Nyugat-Európa nagyvárosaiban zengett az intifádára való felszólítás, terrorsálakba tekerték magukat az emberek, és azt skandálták, hogy „folyótól a tengerig”. Ausztráliában, ahol a lakosság alig 3%-a muszlim egy Sydneyben tartott tüntetésen, mindössze két nappal a támadás után a tömeg azt kiabálta: „gázosítsák el a zsidókat.”
Mit tettek a nyugati kormányok? Engedték a felvonulásokat, a gyűlöletkeltők helyett pedig sokszor a gyűlölet ellen tiltakozókat tartóztatták le. Angliában például egy balos aktivistát letartóztatott a rendőrség, mivel egy palesztin-párti tüntetésen Hamász ellenes táblával a kezében vonult.
Ahogy növekedett az atrocitások száma, a nyugati politikusok egyre keményebben ítélték el Izrael háborúját.
Mindez abban csúcsosodott ki, mikor Ausztrália, Franciaország, és Kanada idén szeptemberben, alig néhány héttel a gázai tűzszünet előtt, engedett a nyomásának és elismerte a palesztin államot. Hiába érveltek azzal, hogy ez csak egy szimbolikus lépés, amely a béke irányába mutat, a Hamász és az iszlamisták ünnepeltek a leghangosabban.
Ausztráliában az elmúlt két évben az eddig nyugalomban élő zsidó közösség váratlanul atrocitások és zaklatások célpontja lett. Emiatt az izraeli kormányzat többször is felszólította az ausztrál kormányt a cselekvésre, akik azonban ehelyett olyan lépéseket tettek, mint Simcha Rothman belépésének a megtagadása, arra hivatkozva, hogy a jobboldali képviselő gyűlölködő. A támadás után Benjamin Netanjahu felelősségre vonta Anthony Albanese baloldali miniszterelnököt: „Miniszterelnök úr, ön gyengeséggel váltotta fel a gyengeséget, és megalkuvással a megalkuvást” – mondta az izraeli miniszterelnök.
Ezt is ajánljuk a témában
Simcha Rothman vallásos cionista képviselő a Mandinernek elmondta: abban hisz, hogy minden országnak a saját érdekeit kell az első helyre tennie.
Alig néhány héttel ezelőtt egy ausztrál chábád rabbi levelet írt Albanesenek:
„Sydney-i rabbiként könyörgöm, ne árulja el a zsidó népet és magát Istent. A zsidókat újra és újra elüldözték földjükről olyan vezetők, akikre ma már megvetéssel emlékeznek a történelemkönyvek lapjain. Önnek lehetősége van az igazság és a jogosság oldalára állni”.
Ezt a rabbit Eli Schlangernek hívták, és egy iszlamista terrorista lőtte őt agyon vasárnap a Bondi Beachen tartott hanuka ünnepségen.
A hanukai támadásra hasonló volt a reakció, mint korábbi terroreseményekre: először az ausztrál miniszterelnök meg sem említette, hogy a támadás célpontja zsidók voltak, majd mikor ez tagadhatatlanná vált elítélte az antiszemitizmust. A liberális kommentátorok azonnal aggódni kezdtek az „iszlamofób reakciók” miatt és az ausztrál vezetés megígérte a fegyvertartás további szigorítását. Több kommentátor megjegyezte: úgy tűnik nem tanultak semmit Európa negatív példáján.
A támadás egyik túlélőjének a lánya az ausztrál tévének elmondta: édesapja gyerekként túlélte a holokausztot, majd a Szovjetunióból menekültek Ausztráliába, ahol egészen október 7-ig nyugalomban éltek. A nő az interjúban egyenesen az ausztrál kormányhoz intézte a szavait: „Ezt akartátok? Ez mostmár elég nektek? Meghallgattok végre minket? Albanese. Long. Figyeltek ránk? Végre tenni fogtok valamit? Nem kell, hogy bármit mondjatok, mert már nem hiszünk nektek...” – mondta az ausztrál nő.
Többen felhívták rá a figyelmet, hogy ami Ausztráliában történt az Európa bármelyik nagyvárosában megtörténhet. Liel Leibovitz, a Tablet magazin izraeli újságírója a következőt írta X-en: „Van egy fontos szempont, amit mindenkinek meg kell értenie a Bondi Beach támadással kapcsolatban: az áldozatok ugyan zsidók voltak, de mi helyreállunk, felépülünk, és erősebbek leszünk. De azok a nemzetek, amelyek behódoltak egy alattomos, gyilkos ideológiának, soha nem fognak. (…) Az öngyilkos nyugatot elnyelik a tudatlan dzsihádisták, akiket oly boldogan fogadtak be.”
Nyitókép: Anthony Albanese ausztrál mecsetbe látogat/AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Megyeri Jonatán rabbit kérdeztük az ausztráliai hanuka-ünnepség elleni támadásról, a Nyugat vakságáról és arról mi a zsidóság jövője Európában. Interjú.
***
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
A tűz következtében szombat hajnalra 45 500 háztartásban és 2200 ipari létesítményben ment el az áram.
Az ingatlan az eset idején üres volt, JD Vance és családja nem tartózkodott a házban.
Az összes rakéta célba talált.
„Magyar állampolgár nem került bajba az események során” – szögezte le a miniszter.
Az amerikai elnök megerősítette a katonai támadást.
„Rendkívül súlyos katonai agressziónak” minősítették a támadást Venezuelában.
Az MI-szkeptikus mozgalom újra lendületbe jött Amerikában: a CNN december végi műsorában egy amerikai szenátor és egy neves, Nobel-díjas MI-úttörő riadót fújtak, a technológia kockázatait sorolva. Kiderült: már törvényjavaslat is készül az új MI-adatközpontok bővítésének lassítására.
Roger Köppel, a Weltwoche főszerkesztője szerint felmerül a kérdés, hogy mit kerestek gyerekek hajnalban, szilveszter éjszakán egy ilyen szórakozóhelyen.
