„Nem a borzalmakat hangsúlyozom, hanem a túlélés csodáit” – Oloffson Placid élete

2021. december 23. 11:12

Írta: Sal Endre
Élete több mint száz éve alatt Olofsson Placid atya bárhová is került – legyen szó a komáromi hadikórházról vagy a Conti utcai börtön halálsoráról –, mindig kiállt az elesettekért, és ahogy csak tudott, segített a szenvedőkön. Mint vallotta: „Nem a borzalmakat hangsúlyozom, hanem a túlélés csodáit.” Az atya életéről a tavaly megjelent Magyar Hősök című kötetben részletesebben is olvashatnak.

Olofsson Károly néven született 1916. december 23-án Rákosszentmihályon, apai ágon svéd eredetű családban. A família evangélikus volt, apja már felnőtt korában tért át a római katolikus hitre. Olofsson Károly 1933-ban érettségizett a budapesti bencés gimnáziumban, majd belépett a bencés rendbe, később teológiai és filozófiai végzettség mellett német–magyar szakos tanári diplomát is szerzett. 1939. június 18-án szentelték pappá, ezután Győrszentivánon lett káplán. A II. világháború alatt tábori lelkész főhadnagyként szolgált egy komáromi hadikórházban, de miután prédikációjában ostorozta egyes tisztek „viselt dolgait”, leszerelték. A háború után Pápára került, 1945 augusztusától Budapesten tanított, emellett a Slachta Margit-féle Szociális Testvérek Társaságának tanácsadójaként is tevékenykedett.

További példaértékű magyar ember sorsáról olvashat a kötetben.

Placid atya, aki rendszeresen tartott antikommunista szónoklatokat, hamar a pártsajtó célkeresztjébe került. 1946 tavaszán Pannonhalmára küldték, hogy ne legyen annyira szem előtt, ám ez sem segített: június 5-én este a Péter Gábor vezette politikai rendőrség nyomozói őrizetbe vették. Az Andrássy út 60.-ban töltött második napján – igen naivan – azt kérte őrétől, hogy „mivel június első péntekje volt –, engedjen ki hatkor a Bazilikába misézni, és hétre visszajövök. Nem engedett.”

Három hétig vallatták az Andrássy úton; többször bántalmazták,

de akadt olyan őre is, aki szalonnát csempészett be neki. Rövidesen átadták a szovjeteknek, akik kihallgatásai során többször megverték. A Conti utcai börtönben vele takaríttatták a halálsor folyosóját. Miután rájött, hogy őre hagyja énekelni, egy népdal dallamára kollektíven feloldozta az elítélteket. Végül szeptemberben szovjet bíróság ítélte el, szovjet törvények alapján. Tizenkét társa közül – akikkel papíron összeesküvést szőttek a Szovjetunió ellen – alig ismert néhányat. Az összeesküvési vád annyira abszurd volt, hogy később ejtették is, viszont tíz év kényszermunkára ítélték antibolsevista propagandáért és terrorcselekményekért.

A hadbíróság szerint beszédeiben „tömegmészárlásra uszította a hallgatóságot”, miközben az igazság az, hogy számos alkalommal elítélte a fegyveres harc minden formáját. Az eljárás során ügyvédet nem is látott, tanúkat sem hozhatott a védelmében.Büntetését a brjanszki erdő egyik Gulag-táborában kezdte meg, később megjárta Mordvin-földet is, dolgozott fakitermelésen, asztalosüzemben, ruhagyárban és portréfestőként. 1954-ig családja azt sem tudta, hogy életben van-e még. Az atya rabsága idején is végig igyekezett tartani a lelket nemcsak magyar, hanem más nemzetiségű fogolytársaiban is. Erre később így emlékezett:

„Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.”

Ezt a célt szolgálta a foglyokkal közösen megalkotott „túlélés négy szabálya” is. „1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember. 2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni, és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit. 3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat. 4. A negyedik szabály kicsit vallásos: akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy ő is akarja túlélésünket. A négy szabály a beszélgetések során alakult ki – nem én találtam ki –, és áthatotta az egész lágeréletünket.”

Placid atya a budapesti Szent Imre templomban hirdette az igét. Fotó: Fortepan/PRL

Ez a gyakorlatban például úgy nézett ki, hogy az 1952-es helsinki olimpia idején örömolimpiát rendeztek, amelyet az nyert, aki a nap végén a legtöbb apró örömöt tudta felsorolni. Bármennyire meglepő, Placid atya rendszeresen misézett is, amihez a kaukázusi foglyok otthonról kapott szőlőjének leve szolgáltatta a bort, ostya pedig kenyéradagjukból lett. Hivatalosan 1955. szeptember 24-én szabadult, de csak novemberben térhetett haza. A 3. pont jegyében utolsó este társaival búcsúkoncertet rendeztek az őreiknek. Természetesen szó sem lehetett arról, hogy tanítson vagy visszatérjen a papi pályára. Egy pesterzsébeti fatelepen helyezkedett el. 1957 nyarától az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben lett betegszállító, később mosodás, majd, miután megszerezte a szükséges képesítést, mosodavezető. Egy ideig a Kútvölgyiben vezette a mosodát, 1969-től pedig a Korányi-kórházban töltötte be ugyanezt a tisztséget.

Misézni – leszámítva a forradalom napjait – sokáig csak otthon mert, de egy idő után egyre gyakrabban hívták vidékre. 1975-től engedélyezték számára, hogy kisegítő lelkészként a Szent Imre-templomban szolgáljon.

Az állambiztonság közel két évtizeden át megfigyelés alatt tartotta,

1963-ban „figyelő dossziét” nyitottak a nevével, és több ügynököt is ráállítottak, de retorzió már nem érte. A rendszerváltás után is a Szent Imre-templomban maradt, ekkor már hivatalosan. Ez idő alatt rengeteget tett azért, hogy a Szovjetunióba hurcoltak emléke ne merüljön feledésbe. Életének százegyedik évében, 2017. január 15-én hunyt el Budapesten az az ember, aki az életével példát mutatott mindannyiunknak!

*A Nemzet Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.    

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Van Washigtonban Christoholokaust emlékmű?

Olyan kíváncsi lennék, hogy ezt a cikket vajon ki pontozhatta le. . .
Sajnálom azt az embert.

Kedves Sal Endre! Pár kiegészítés. Placid atya nem a Conti utcában mosta a folyosót és énekelt, feloldozott, hanem a Szovjetunióban a Gulágon. Habár van egy ilyen változat is, de szerintem eltévesztette az atya.

a folyosónak azon a részén, ahol hat cella volt – azok voltak a halál-kamrák, ahol akkoriban 32 ember várta a kivégzését –, ott azt énekeltem el, hogy aki a szentgyónását el akarja végezni, bánja meg a bűneit, én innen megadom a föloldozást. Ilyen körülmények között a bűnök bevallásáról szó sem lehet, nyugodtan megadhattam a feloldozást. Akkor még latinul volt, és így szólt: Ego te absolvo a peccatis tuis – Én téged feloldozlak a bűneidtől. Ezt a „Nincs cserepes tanyám” kezdetű magyar nóta dallamára énekeltem. Csak fújtam, fújtam ezt, és közben takarítottam. Olyan tiszta volt ott a folyosó, hogy csuda.

"ostya pedig kenyéradagjukból lett."
Nem! A lengyel és litván fogolytársai havonta kaptak csomagot és a tetején volt egy kicsi ostyalap-oplatka. Ezt kérte el Placid atya és azzal misézett, hiszen zabból és szójából álló kenyérrel nem lehetett misézni. Azon kívül ortodox zsidó fogolytársak maceszából.

Kiszely István bencés szerzetes pap, antropológus volt Placid atya, Békés Gellért atya besúgója.

A legtöbb személyi jelentése Olafsson Placid atyáról szól, akit hamis vádak alapján 1946-ban letartóztattak Pannonhalmán, egy szovjet katonai bíróság tíz évre ítélte, 1955-ig több Gulag-táborban raboskodott, majd hazatérése után egy ládagyárban, később egy mosodában dolgozott, s közben titkon végezte lelkészi tevékenységét. Ellenőrzése Kiszely állandó feladata, 1961 októberében ezt jelenti róla: "...fanatikusan elfogult és egyoldalú, nem hajlandó elismerni, hogy kormányunk jó, hogy a Kommunizmus mennyit tett az emberekért, egész beszédtémája állandóan a nyugati rádió híreiből, a kommunizmus szidásából, a modern tudomány cáfolatából áll." Kiszely 1969 április 16-án egyszerre súgja be Placidot és felesége Hankó Ildikó húgát. Arról tájékoztatja az állambiztonságot, hogy Olafsson Placid "Egyébként elmondotta, hogy feleségem húgának gyermekét, akit megkeresztelt, Szatmáry Ildikót beírta a XI. kerületi plébániára, majd meg fogja kapni a keresztelési anyakönyvet. Így szokta ő máskor is csinálni olyan embereknél is, akiknél 'nem volna ajánlatos, ha megtudnák', hogy gyermekük meg van keresztelve."

http://tdyweb.wbteam.com/Kisze..

Lénárd Ödön piarista szerzetes összesen 19 évet töltött Kádár börtönében. A közti időben villanyleolvasó, meg ilyesmi munkát vállalhatott csak.
"Lénárd Ödön - aki az egyházi személyek közül utolsóként szabadult és a leghosszabb börtönbüntetést szenvedte el - 1977-es kegyelmét, szabadulását és helyzetét mutatom be. Kádár János és VI. Pál találkozásával"

https://archivnet.hu/politika/..

Igen, nagyon boldog vagyok, hogy személyesen is ismerhettem Placid atyát, többször találkoztunk, beszélgettünk.
A Szent Imrében gyóntatott.

Igen, Isten tenyerén!
Áldott karácsonyt kívánok Neked is!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés