Kaiser Ottó: A hazaszeretet nem ördögtől való

2021. december 9. 13:40
Magyarország derűsebb oldala – kiosztották a Magyarország 365 című fotópályázat idei díjait a budapesti Eiffel Műhelyházban; egészen izgalmas hátterű emberek nyertek díjat, a neves szakmai grémium Kaiser Ottó mellett olyan további nagy neveket vonultatott fel, mint Keleti Éva Kossuth-díjas fotográfus, Haris László MMA-tag fotóművész, érdemes művész, vagy a korábbi győztes, Potyó Imre környezetkutató, kétszeres „az év természetfotósa”, valamint Szecsődi Balázs fotográfus.

Istenes László házigazda és Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója – ez esetben: háziúr? – alaposan feldicsérték a nemrég felújításon átesett Eiffel Műhelyházat, az Opera új művészeti központját. Istenes úgy fogalmazott, hogy a lepukkant gyárépületből – az Északi Járműjavító épületeiből – fantasztikus kulturális központ lett, Ókovács pedig az épületegyüttes funkcióit sorolta és méreteit méltatta. S igazuk volt: a grandiózus, letisztult csarnoknál kívánni sem lehetett volna jobb helyszínt a természetet, épületeket, arcokat bemutató, sokszínű fényképeknek, amelyekből összesen hatvanat állítottak ki a látogatók csodálatára (a kiállítás egyébként december 22-ig látogatható). S a tér befogadóképessége magáért beszélt. 

Istenes László pedig a pályázatról. Mint elmondta, a cél volt megmutatni, milyen egyéni látásmóddal látják emberek azt, amit Magyarországon szépnek és jónak találunk; hogy összesen 16 pályaművet díjaztak a 36 926 beérkezettből, ami majdnem duplája az első pályázat 21 ezres számának. Ókovács pedig leszögezte,

fotózni ma már mindenkinek állampolgári joga, tehetségből mindenkibe helyezett a Jóisten,

– fogalmazott a főigazgató.

A három díjazott kategóriából az elsőt a természetfotók („természet és táj”) alkották, a díjazottakat Potyó Imre méltatta néhány szóban; úgy, mint a Zalaegerszeg és Budapest között ingázó informatikus, Lőrincz Ákos Ködhatár című képét,…

…az Esteban Sanchez művésznévre hallgató fotós Tejivó című képét (ő több hónapos munkával készítette a szoptatós vaddisznó kocáról a fotót).



S Daróczi Csaba Szélhajtó küszök című fotóját, amit GoPro kamerával rögzített.



A pályázat egyik ötletgazdája, Dömötör Csaba államtitkár pedig arról beszélt, hogy az embert a történetmesélés emelte ki egyes történészek szerint az állatvilágból, s e történetmesélésben a képek – barlangrajzok formájában – jóval megelőzi például az írást; a kép népszerűsége pedig töretlen. A pályázat párak ötletéből, de ezrek szenvedélyéből született, s most „37 ezer bizonyíték van rá, hogy a járvány nem törte derékba” ezt a lendületet, s mutatta meg, hogy

„a magyar fotográfiának erős, szakmákon, generációkon és megyéken átívelő utánpótlása van”.

A fotósok, amatőrök és profik, képek ezreivel mondták el „azt, amit mi ebben az országban sokmillióan érzünk.

A pályázat képei nem bárhol készültek, hanem valahol: ahol az otthonunk van”, s megmutatták a közös kötődést a hazához,

de nem az elérhetetlen tökéletességről szólnak, hanem „egy olyan közösségről és környezetéről, amely a mindennapok nehézsége ellenére is reménnyel tekinthet a jövőbe. Ha ilyen érzelmet fakasztó tájaink, sokszínű közösségeink és időtálló örökségünk van, semmi okunk a kishitűsre de annál több a büszkeségre” – fogalmazott az államtitkár.

Később lapunknak elmondta, valóban többek között az hívta életre a pályázatot, hogy jópár pályázatnál azt érezték a – későbbi – szervezők, hogy „sokkal borúsabb árnyalatát mutatják be az országnak, mint amit mi ismerünk”, s hogy ez a díjátadó igazából kezdet: kiállítások, kiadványok követik majd a képekkel, nem csak a győztesekkel, hiszen számtalan nagyon jó felvétel fordult meg a pályázatokon – fejtegette (személyes kedvence egyébként a Ködhatárok).

Hozzátette, generációkon és megyehatárokon átível a pályázat, miközben olyan nagy öregek bábáskodnak mellette, mint Keleti Éva a maga több mint 90 évével. Dömötör kérdésünkre elmondta, felmerült a pályázat határon túli helyek irányába való kibővítése, de a fokozatosság hívei; mindazonáltal néhány nap múlva a fotók meghódítják a belvárosi Duna-korzót.

Az épített és tárgyi örökség képei a mérnökök dicshimnusza volt, amelyet Haris László zengett.

Díjazták Kovásznai Balázs Több millió év egy képen című képét, ahol a BME informatikus mérnöke dupla expozícióval dolgozott a tejúton és a mozgáson.



A második helyezett Horváth Zsolt környezetvédő mérnök-közgazdász drónfotója a Megyeri-hídról.



S végül a harmadik Németh Gy. László nyugdíjas mérnök képe a biatorbágyi Tóparkról.



Az életképek kategória díjait a legendás Keleti Éva adta át, az elsőt mindjárt a mosonmagyaróvári tornatanárnak, Kerekes M. Istvánnak, aki nemzetközi díjak szó szerint ezreit tudhatja maga mögött (és valóban: erről a versenyről sem távozott két díjnál kevesebbel).



Ahogy Dusha Béla Tisztelgés a tudósnak című fotója kapta az ezüstérmet Karikó Katalinról, akinek az esküvőjén is fotózott már, s akit a nyolcvanas évek óta ismer.



S végül Szmolanka Leszja beregszászi származású budapesti pszichológus Nekem a Balaton című képe.



Kaiser Ottó zsűrielnök arról beszélt, 6500 ember bizalmát megkapni milyen felemelő érzés. Főleg a kötődés kérdése, családjukhoz, hazájukhoz, kultúrájukhoz, hogy a hazaszeretetnek lehet-e képben hangot adni.

Mert a hazaszeretet nem ördögtől való, mondta, nem valakik ellen hanem a hazánkért önmagunkért való érzés.

Az eddig összejött 60-70 ezer darabos kollekció pedig egyfajta néprajzi gyűjteményként is felfogható, kultúránk, múltunk darabjává válik majd.

Az eseményen különdíjakat is átadtak; Kaiser maga a Magyar Természetjárók Szövetségének különdíját a szekszárdi Makovics Kornél Viharvadászat sorozatának; a Nagycsaládosok Országos Szövetségének elnöksége Zsoldos Alexandra fényképész Az igen után című képének ítélte, a Magyar Turisztikai Ügynökség különdíját Szabó László kabinetfőnök adta Bella László Magányos kápolna című képének. Az Operaház különdíját Ókovács Szilveszter adta át a már említett Kerekes M. István Start című fotójára.



Végül a közönségdíjak következtek.

Kiss Márton végzős szarvasi gimnazista Start című fotója.



Rizsavi Tamás fővárosi mozdonyvezető Budapesti metró című fotója.



A szegedi szabadúszó Papdi Balázs Hőlégballonok Szegeden és környékén nevet viselő képe.



Minden másra ott a Duna-korzó, ha minden igaz, a jövő héttől, ahol számos egyéb alkotás is kiállításra kerül.

(Eseményfotók: Földházi Árpád / Mandiner. A nyertes pályamunkák esetében a fényképekről való fényképek készítésének elkerülése végett a fotókat a Magyarország 365 biztosította)

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés