Mióta akárki akárhol akármelyik oltásból felvehet akármennyit, a járvány jelentette halálos veszély alól bárki szabad akarata szerint kiiratkozhat. Az oltás nem véd meg a fertőzéstől, de a lélegeztetőgéptől és a haláltól szinte teljes biztonsággal igen. Az ezután fennmaradó rizikóról pedig felnőtt állampolgárként már magam szeretnék dönteni – ha félek, szeretném a magam józan belátásából felvenni a maszkot. Ha pedig nem félek, netán másodmagammal utazom egy kétemeletes vonaton, akkor nem. A vírus rám nézve már nem halálos, ha tehát megfertőznek, nem zavar. Ha egy másik oltottat megfertőzök, jó eséllyel őt sem zavarja.
Nem, a maszk nem nagy kényelmetlenség. De sokszor felesleges. Rossz benne vonatra futni, húzza a fület, nyomja az orrot, fejfájást okoz – vagy textilből van és semmit nem ér. El lehet viselni, persze, ahogy minden mást is. De ha semmi értelme, ha az általa elérhető járványvédelmi cél az oltott embert a legkevésbé sem motiválja, minek elviselni? Szűk két éve van velünk a járvány, és mivel inkább lesz még a következő pár évben hatszáz különböző mutánsa, mint vége, mivel senki nem rajzolt fel reális forgatókönyvet arról, hogy miként is fogunk mi ebből kikecmeregni, kénytelenek vagyunk a járványhelyzetet az új normalitásnak tekinteni, valaminek, amivel együttélünk. Innentől kezdve nem járványvédelmi intézkedésekről döntünk, hanem az új normalitás kereteiről. És ennek az új normalitásnak lehet a maszk marginális szereplője, de kötelező része nem. Mert kényelmetlenség ez, ami sokszor semmit nem hoz, húzogatva, orr alatt hordva, tapizva, ezerszer újrahasználva – s ráadásul a baloldali járványkezelés politikai szimbóluma.
A baloldal szereti a tüneti kezelést:
a lakbérplafont, ami egészen addig működik, amíg el nem fogynak a megplafonolható lakások, az adóemelést, ami egészen addig működik, amíg minden nagyvállalkozó el nem menekült az országból, meg a segélyt minden sarokra, ami egészen addig emeli az életszínvonalat, amíg el nem fogyott a másik pénze. De a jobboldal nem ilyen. Nem szeret tünetet kezelni. A probléma gyökerének szeret nekimenni, és fenntartható megoldásokat keresni. Lakbérplafon helyett lakást épít, adóemelés helyett fehéríti a gazdaságot, segély helyett munkát ad. És maszk helyett oltást.
Nem laposítja a járványgörbét évről évre, amíg bele nem gebedünk, hanem kilábal a járványból.