Vay Blanka: A transzneműség olyan, mint a balkezesség

2021. november 2. 13:12
A korábban Vay Mártonként ismert újságíró és aktivista szerint nem több lett a transznemű, hanem azok lettek többen, akikből a társadalom nem verte ki a transzneműséget.

A korábban Vay Mártonként ismert újságíró megosztotta, mivel foglalkozik mostanában. Az interjúból kiderült, hogy tevékenysége újabban a feminizmus új irányaiba vezet, azon belül is a queerfeminizmus hazai meghonosításán munkálkodik. A 24.hu-nak elmondta, „ha bevonódsz a feminizmusba, nagyon hamar megérzed, hogy két-három generáción belül még aligha lesznek a nők tényleg szabadok és egyenlőek” – véli az aktivista, aki szerint adott az út az újfajta aktivizmus előtt, „hogy a patriarchátus helyett keress egy legyőzhető ellenséget”.

„Ez a másik feminista lesz, aki, mondjuk, nem a sex work narratívát követi, hanem felszámolná a prostitúciót.

Talán azért, mert a feminizmus inkább gyerekcipőben jár, queerfeminizmus meg szinte nem is létezik,

vagy ki tudja, miért, de ez az egymás nyírása itt még nem olyan erős, mint külföldön. Egyrészt ezért vagyok inkább itthon aktív, másrészt itt még mindig jobb a helyismeretem, és ez fontos” – mondta az aktivista. 

A Prizma Közösséget négyen csináljuk, hárman közülünk külföldön élnek, és nagyjából fél éve találtunk egy fiatal srácot Pesten, akit kinevelünk.

Az, amit kényelmes pozíciónak nevez, teszi ezt nekünk lehetővé. Egy viszonylag biztonságos közegben tudunk regenerálódni, élni, van egy olyan munkánk, ami mellett nem kell másodikat meg harmadikat vállalni, azaz nem vagyunk olyan bizonytalanságban, mint itt a legtöbb aktivista: ez teszi számunkra lehetővé, hogy Magyarországra hozzuk vissza a pozitív energiákat azzal, hogy szervezünk egy közösséget” – számolt be a Berlinben élő transznemű aktivista. 

A riporter kérdésére, hogy divat-e manapság transznak lenni az aktivista így válaszolt: „Szerintem ez olyan, minthogy most több balkezes van, mint harminc vagy ötven évvel ezelőtt. Nem a balkezesek száma nőtt meg, hanem azoknak a száma, akikből a társadalom nem verte ki a balkezességet.

Apám is balkezes, mégis megtanították jobb kézzel írni. Baromira utálta, de megtanulta, és most már jobbkezesként létezik. Ugyanez van a buzisággal meg a transzneműséggel is.

Több az elérhető információ, ez segít az érintetteknek, hogy tájékozódjanak, megtalálják a helyüket, tehát nagyobb valószínűséggel fogják kidugni a fejüket az ürgelyukból, és ezért a társadalom nagyobb valószínűséggel fogja ezt nekik hagyni”.


Arról, hogy valódi nemváltás nem létezik, itt írtunk. Arról, hogy transznemű gyermekek nincsenek, itt. Az is érdekes, hogy transzneműek százai térnek vissza eredeti nemükhöz, Walt Heyer történetét például itt olvashatja, Jamie Shupe történetét pedig itt.

Fotó: Vay Blanka, Facebook

Összesen 124 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elég érdekes megélhetése van ennek.

"A transzneműség olyan, mint a balkezesség"

Nem, a balkezesség nem olyan, mint a transzneműség. A balkezeseket jobbkezesként kell kezelnie a többségnek? A balkezesek hormonokat és műtéteket vállalnak be azért, hogy hasonlítsanak a jobbkezesekre? A balkezesek a libsik szerint védendő kisebbségek, akiket kritizálni sem szabad, mert az gyűlöletbeszédnek minősül?

Rég nem hallottam, hogy a balkezesség nem normális.

A biztonságos közeg nem mellékes. Október 31-én Ferrara főterén üldögélt, beszélgetett egy, az olasz források szerint 12-19 évesekből álló Lmbtq közösség, amikor megjelent egy 17-25 évesekből álló homofób társaság.

Röpködtek a jelzők, majd a petárdák, s az utóbbi csoport tagjai elkezdték skandálni: "Forza Mussolini!", s kiabálták, hogy: "Tudjátok ki volt Mussolini? Ő elégetne titeket!". A hatóságok és a sértettek megtették a szükséges lépéseket.

A történtek azért jeleznek valamit, a balliberális politikai elit és média által felkarolt, támogatott, társadalmi nyugalmat, együttélést megzavaró agresszív Lmbtq nyomulás elért egy olyan fokra, ami a fentihez hasonló, egyébként mélyen elítélendő reakciót vált ki.

Alapvető emberi joga mindenkinek nemi identitása megválasztása, megélése, de óhatatlanul felmerül a kérdés, mi jobb, a célszerűbb, az elfogadhatóbb, mindezt kulturáltan, kellő intimitással, tapintattal, a kialakult erkölcsi normákra, a többségi érzékenységre, normákra figyelemmel gyakorolni, vagy a napi politika eszköztárába illesztve tolakodóan ráerőszakolni a többségre, értékmérővé előléptetni az ehhez történő viszonyulást.

Magam az előbbi híve vagyok. S jó lenne a kérdés kulturáltabb, szelídebb, a gyermekeket, fiatalokat kihagyó módon való kezelése. A hálószobákba való visszavonulás. A kulturált többség sem az utcán éli meg élete ezen szegmenségét.

Mit ér az életünk, ha nincsenek vér szerinti utódaink?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés