Abdeslam-tárgyalás: mi jár egy terrorista fejében?

2021. október 25. 12:01
Folytatódik a 2015-ös párizsi terrortámadással vádolt Salah Abdeslam és társainak a pere: a vádlott hol zavaros, hol botránykeltő megjegyzéseket tesz, és azt is kifejtette: amire terrorizmusként, dzsihádizmusként, radikalizációként hivatkoznak, nem más, mint az „autentikus iszlám”.

A 2015. november 13-i párizsi merényletek előkészületeit bemutató cikkünket ezen a linken olvashatják. Most folytatjuk a fejlemények, a nagy per bemutatását.

***

Hogy Salah Abdeslam miért nem hozta működésbe robbanómellényét 2015. november 13-án, máig rejtély. Akkor is fegyvereit hátrahagyva próbált olajra lépni, amikor 2016 márciusban, Brüsszelben rajtaütöttek a rendőrök – ezzel kapcsolatban még a magát néhány nappal később a zaventemi reptéren felrobbantó Ibrahim El Bakraoui is értetlenségét fejezte ki egy Oussama Atarnak küldött hangüzenetben. Abdeslam letartóztatása után elutasította a hatóságokkal, pszichológus szakértőkkel való kommunikációt – a ritka kivételek egyike volt az, amikor egy, még Belgiumban lefolytatott kihallgatáson hajlandó volt beszélni, s

kijelentette: Párizsban azért nem lépett akcióba, mert nem az az öngyilkosmerénylő-alkat.

Egy írásos dokumentumban ugyanakkor, amit az egyik bújóhelyén fellelt számítógépen találtak, arról írt, hogy bár a sahídok, vagyis a „mártírok” között akart lenni, Allah másképpen döntött: meghibásodott a mellénye. Ezt valószínűsítik egyébként a nyomozók is.

Az Abdeslam-rejtélyt még bonyolultabbá teszi, hogy – mint arra a L’Obs is rámutat – a terrorkommandók tagjai közül őt predesztinálta a legkevésbé előélete és életvitele a dzsihádista harcos szerepére. Salah Abdeslam volt az egyetlen, aki nem tett látogatást Szíriában, a merényletek előtt néhány héttel még kaszinóban járt, szeszesitalokat és marihuánát fogyasztott, s barátnője tanúsága szerint még a napi ötszöri imához sem bírta tartani magát. Molenbeeki ismerősei lézengő, ám szívélyes fiatalemberként emlékeznek vissza rá, aki buzgón csajozott, és a fél életét szórakozóhelyeken töltötte. A rendőrök sem jegyeztek fel nála radikalizálódásra utaló jeleket, amikor a Szíriába távozott Abdelhamid Abaaoud ügyében beidézték a kapitányságra.

Az Iszlám Állam propagandájának hatása alá Abdeslam a fivérével együtt üzemeltetett molenbeeki kávézóban kerülhetett. Míg Párizsba induló merénylőtársai nyíltan dicsekedtek párjaiknak azzal, hogy mártírokká lesznek, Abdeslam azt hazudta barátnőjének, hogy síelni mennek, és a búcsúzáskor elsírta magát – miképpen sírt akkor is, amikor november 14-én egy ismerőse fuvarozta Brüsszel felé. Miután rácsok mögé került, kihallgatásain többnyire makacsul hallgatott, viszont bekamerázott cellájában időről időre dühkitörésekre ragadtatta magát, az őt fogva tartó hitetleneket szidalmazta, vagy a 2012-es toulouse-i merénylet elkövetőjének szavait idézte:

„Én úgy szeretem a halált, mint ti az életet.”

Mint a Fleury-Mérogis-ban található börtön dolgozói a Figarónak elmesélték: Abdeslam az odaszállítását követő három évben egyáltalán nem szólt hozzájuk, eztán viszont – még ha nem is elegyedett beszélgetésbe őreivel – néhány megjegyzést el-elejtett azért a felszolgált ételek vagy más egyszerű témák kapcsán. Az őrök számára a legnagyobb kihívás az volt, hogy Abdeslam fizikailag és pszichológiailag sértetlenül vészelje át a tárgyalásig tartó időszakot. Ebből a szempontból aggodalomra adott okot a börtönön végigsöprő öngyilkossági hullám és természetesen a koronavírus-járvány is: az ő felügyeletével megbízott csapat minden tagja beoltatta magát, Abdeslam azonban elutasította a vakcinát.

A tárgyalást megelőzően főképp az imádkozásnak szentelte az idejét – a börtön alkalmazottjai szerint nehéz megítélni, őszinte-e vallásos buzgalma, vagy csupán ezt a képet akarja kialakítani magáról a fogvatartott, akinek filmre veszik minden egyes másodpercét.

Ha engedett is némiképp Abdeslam elutasító magatartása őreivel szemben,

megbánásról természetesen szó sincs.

Egy kihallgatáson a francia kormányt kritizálta, „ami igazságtalanul és hideg szívvel mészárol le nőket és gyerekeket a Közel-Keleten és Afrikában”. „Nem lesz biztonság addig az országukban, amíg nem mondanak le a muszlimokkal szembeni ellenségeskedésükről és támadásaikról. Szeretnék az áldozatokhoz szólni: tegyék félre a haragjukat, és gondolkodjanak el egy percre. Franciaországnak nem kellett ilyen konfliktussal bajlódnia, amíg megelégedett azzal, hogy a saját portáján söpröget” – mondta. Belgiumi tárgyalásán nem volt hajlandó megszólalni, csupán azt tartotta fontosnak leszögezni a per elején, hogy bármit is tegyenek vele, Allahba veti bizalmát, s nem fél a vele szemben eljáró egyénektől. Sokan úgy vélekedtek, hogy Abdeslam a párizsi tárgyaláson sem lesz közlékenyebb. A párizsi per során kibontakozó „Abdeslam-show” azonban rácáfolt várakozásaikra.

A tárgyalássorozat a párizsi igazságügyi palota speciálisan e célra épített, 45 méter hosszú, 15 méter széles tárgyalótermében zajlik. A vádlottak – összesen tizennégyen – egy üvegdobozban foglalnak helyet, ez a Franciaországban valaha épített legnagyobb ilyen funkciójú helyiség. Több mint száz tanút hallgatnak meg, köztük rendőröket, bebörtönzött dzsihádistákat, orvosszakértőket, a szélsőséges iszlamizmus olyan kutatóit, mint Gilles Kepel, de François Hollande volt köztársasági elnököt is. Sértettként 1780-an jelentkeztek, a tárgyaláson szót kapnak a merényletek túlélői és a halálos áldozatok családtagjai is – ők zöld vagy piros kitűzőt viselnek majd aszerint, hogy készek-e nyilatkozni a sajtónak, vagy sem. Az áldozatok családjai az igazságügyi palota különálló termeiben, illetve webrádión élőben követhetik a tárgyalást, a nyilvánosság számára azonban csak ötven év múlva teszik elérhetővé a videó- és hangfelvételeket.

A per első napján a bírói testület feje abc-sorrendben felszólította a vádlottakat – így elsőként Abdeslamot –, hogy azonosítsák magukat, rögzítsék korukat, foglalkozásukat. Abdeslam nem túl nagy meglepetésre azzal nyitott, hogy nincs más Isten Allahon kívül, s Mohamed az ő prófétája, majd kijelentette: hátrahagyta foglalkozását, hogy az Iszlám Állam katonája legyen.

Ő volt a vádlottak közül az egyetlen, aki hitet tett a terrorszervezet mellett.

A tárgyalást aztán a vád szerint a terrorkommandók tagjait hamis papírokkal ellátó Farid Kharkhach rosszulléte miatt félórára felfüggesztették. Kharkhach ügyvédjei kritizálták fogva tartásának körülményeit, majd Abdeslam is felpattant: „Legyünk bármennyire veszélyesek, mégiscsak emberek vagyunk, emberi lények, jogaink vannak. Itt minden nagyon szép, lapostévék vannak, de engem több mint hat éve úgy kezelnek, mint egy kutyát. Sohasem panaszkodtam emiatt, mert tudom, hogy a halál után újjászületünk, és maguknak el kell számolniuk a tetteikkel.” Jean-Louis Périès bíró azzal intette nyugalomra Abdeslamot, hogy „nem egy vallási ítélőszék, hanem egy demokratikus bíróság előtt áll”.

Abdeslam közbeszólásaival zavarta meg a tárgyalás második napját. „Vajon a szíriai és iraki áldozatok is szót kapnak majd?” – tette fel a kérdést, majd elmondta, hogy három vádlott-társa, akik Párizsból való menekülése során segédkeztek neki, nem volták tisztában azzal, hogy mit követett el, nem tettek semmi vétkeset, csupán segítőkészek voltak – ugyanis „Molenbeekben segítőkészek az emberek”. A tárgyalást a terrorista provokációi miatt néhány percre megszakították.

Szeptember 15-én aztán szót kaptak a vádlottak, hogy elmondják, hogyan vélekednek az ellenük felhozott vádakról. A legtöbben kifejezték hajlandóságukat a bírósággal való együttműködésre, és elítélték a párizsi merényleteket, egyesek teljes ártatlanságukat bizonygatták, mások elismerték, hogy elkövettek bizonyos tetteket. Az Iszlám Államban magas rangú harcosa, Osama Krayem, aki egyébként az élve elégetett jordán pilótáról készült videón is feltűnt, annyit mondott, hogy később foglal állást, illetve nem tett nyilatkozatot Sofien Ayari, aki jelen volt, amikor Abdeslamon és társain 2016. márciusában rajtaütöttek a rendőrök. Abdeslam kapva kapott az alkalmon, hogy bővebben is kifejtse nézeteit.

Leszögezte: az, amire terrorizmusként, dzsihádizmusként, radikalizációként hivatkoznak, nem más, mint az „autentikus iszlám”.

Elismételte, hogy Franciaországot az Iszlám Államot sújtó légicsapások miatt támadták meg, ám nincsen semmi személyes ellenérzésük a francia civilekkel szemben.

„Amikor François Hollande úgy döntött, hogy megtámadja az Iszlám Államot, jól tudta, hogy a franciák halállal lakolnak majd azért. 2003-ban Jacques Chirac nem volt hajlandó az amerikaiak melletti szerepvállalásra, nehogy franciaellenes érzelmekre és merényletekre adjon okot” – fűzte tovább szavait. „Jól tudom, hogy egyes gondolataim sérthetik az érzékenyebb lelkületű embereket. Nem az a célom, hogy újra megforgassam a kést a sebeikben. De az a minimum, hogy a feldolgozhatatlan fájdalmat érző emberek előtt őszinték vagyunk, és nem hazudunk. Köszönöm, hogy meghallgattak” – zárta nyilatkozatát.

Szeptember 20-án egy rendőr tanúvallomására került sor, aki a La Belle Équipe nevű kávézóban végzett helyszínelést, miután az Abdeslam bátyját is magába foglaló „teraszkommandó” lecsapott a helyre, huszonegyes halálos áldozatot hagyva. A merényletről videófelvételeket is bemutattak a tárgyaláson. „Szeretnék némi kommentárt fűzni a látottakhoz” – ragadta magához a szót Abdeslam. „Ha kiragadjuk a történteket a kontextusukból, én vagyok az első, aki helyteleníti őket. Ha kontextusukban értelmezzük, nem tudom elítélni őket.” Ezután visszatért vezérgondolatához, miszerint Franciaország legyilkolta a muzulmánokat, akik Európából az Iszlám Állam fennhatósága alá érkeztek, hogy méltó módon éljék meg a hitüket. „Franciaország számba veszi a halottjait, mi már rég abbahagytuk a számolást” – fogalmazott.

A legnagyobb felhördülést azt váltotta ki, amikor arról beszélt, hogy „háborúzhatunk, öldöshetjük és utálhatjuk egymást, de mindig meg kell hagyni a párbeszéd lehetőségét”. Cinizmus vagy egy fanatizált elme torz világértelmezése? „November 13. elkerülhetetlen volt. Ám elkerülhetik az újabb november 13-akat, és ezért beszélek párbeszédről” – hangsúlyozta Abdeslam.

A tárgyalás az elmúlt hetekben a merényletek túlélőinek s áldozatok családtagjainak meghallgatásával folytatódott. Tanúvallomást tett egy mali származású muszlim nő, Aminata is, aki másfél éves fiával és húgával éppen autóban ült, amikor az előttük lefékező kocsiból kiszálltak a teraszkommandó tagjai, hogy lecsapjanak a Le Carillon nevű bárra. Több lövés érte Aminata autóját, s húga halálosan megsebesült. Az asszony elmondta: meggyőződése, hogy akik a vérengzéseket elkövették, nem muszlimok, az iszlám ugyanis tiltja a gyilkosságot.

Nem késlekedett Salah Abdeslam reakciója:

ők a hitetleneket célozták meg, ha muszlimokat is megöltek, az csak „baleset” volt.

A kifejezés hallatán Périès bíró elvette tőle a szót. Megszólalt ugyanakkor Yassine Atar, az előző cikkünkben részletesen bemutatott Oussama Atar öccse is, hangsúlyozva, mennyire megérintik a tanúvallomások, s hogy legteljesebb együttérzését fejezi ki az érintettek felé.

Egy Vladimir nevű túlélő könnyek közt vallott arról, hogy bár a gyermekei kedvéért erőt vesz magán, élőhalottnak érzi magát a merénylet óta. Abdeslamnak azzal támadt neki, hogy „begazolt”, gyáva módon eldobta a robbanómellényét. A bataclani pokolból megmenekült Benjamin viszont azzal fordult a vádlottak padjához, hogy „sosincs késő ahhoz, hogy az ember egy kis bátorságot gyűjtsön, és bocsánatot kérjen”. A párizsi terrorkommandók egyetlen életben maradt tagját azonban aligha fogják más belátásra téríteni e szavak.

Összesen 36 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés