Ott vannak az ukránok a Tiszában, a Tisza eltörölné a védett benzinárat – itt az új Mesterterv

Kapitány István eltörölné a védett benzinárat, Panyi Szabolcs bebukott, az ukránok belátnak a Tiszába. Itt a Mesterterv legújabb adása.

Honfitársa írt leleplező könyvet az ukrán elnök felemelkedéséről, tündökléséről és erkölcsi bukásáról. A Joker magyarul is megjelent, és igazán tanulságos – bőven akad benne olyasmi, ami kényelmetlenül ismerősnek tűnhet idehaza.

Konsztantyin Bondarenko ukrán újságíró, de nem Ukrajnában él: miután angolul kiadta a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről szóló életrajzi könyvét, A Jokert, ha nem száműzték is az országból, szankciós listára került, és ellehetetlenítették. Vagyis nem lehet ukrán bankszámlája, nem utazhat vonaton, repülőn; nem publikálhat, sőt még csak nem is hivatkozhatnak rá. Ha átlépi Ukrajna határait, még a közösségimédia-felületei sem működnek. Indoklás, ártatlanság vélelme, törvényesség? – ahogy Bödőcs Tibor humorista mondta volna, „lefordíthatatlan szójáték”.

A több mint 500 oldalas könyv feltárja Zelenszkij múltjának dicsőséges és szennyes pillanatait is, emellett bepillantást enged Ukrajna elborzasztó mindennapjaiba és a hatalomgyakorlás egyértelműen posztszovjet jellegébe. Furcsa halált halt politikai ellenfelek sora már békeidőben, a nyugati multi-
nacionális vállalatok érdekeinek alárendelt Ukrajna, sorozás és a ráépülő milliárdos biznisz keretezi mindazt, amit a brit és amerikai nyomás meghagyott az államfő mozgásteréből.

Az elnökből úgy faragnak háborús hőst, hogy négyszer lógott meg a katonai behívója elől 2014–2015-ben. Semmi nem támasztja alá azt a legendát sem, hogy valóban ki akarták volna menteni az amerikaiak, amikor négy éve Kijevbe megérkeztek az orosz deszantosok – írja a szerző.
Van a kötetnek még egy figyelemre méltó aspektusa, méghozzá Zelenszkij kampánya kapcsán. Magyar szemmel nézve ugyanis kellemetlenül sok a párhuzam Magyar Péter, a Tisza Párt, illetve Volodimir Zelenszkij és A Nép Szolgája párt között.
A kötet Zelenszkij múltja kapcsán rámutat, hogy szülei elvileg osztályellenségnek számítottak volna, mégis szép karriert futottak be, a későbbi elnök pedig éppen azon az egyetemen szerzett jogászvégzettséget, ahol édesapja professzorként oktatott. Zelenszkij személyiségét Bondarenko az elnök köréből szerzett információk alapján olyannak írja le, aki saját munkatársaival kíméletlen, de kifelé szépeleg, mert taps- és elismerésfüggő; aki „nem ismeri el a határokat és a korlátokat […], ha valamiben a törvények akadályozták, akkor szerinte ezeket a korlátokat fel kellett számolni”, ha pedig valami nem az elképzelései szerint alakul, dühöng. De nem velejéig romlott; egyszerűen nem mérte fel, mibe keveredett, ám utóbb elfogadta a játékszabályokat a hatalomért. Zelenszkij sokáig tagadta, hogy elindulna az elnöki posztért, később lebegtette a kérdést, majd miután – megtörve az évtizedes szokást –
egyedül az őt támogató oligarcha televíziójában nem Petro Porosenko elnök beszédét sugározták újév előtt, bejelentette, hogy megméreti magát a választáson.
A Nép Szolgája gründolása is ismerős lehet: egy kisebb, 2016-ban bejegyzett pártot vettek át, és alakították ki belőle a sajátjukat Zelenszkijék.
Tömörülése akkor sem működött rendes pártként, egy szűk bizalmasi kör hozta és hozza meg a döntéseket, az emberek csak aktivistaként csatlakozhattak, a későbbi jelöltek pedig ismeretlen emberek voltak, ugyanis a feltétele a listára kerülésnek nem volt más, mint hogy korábban nem viselhettek politikai tisztséget. Mindegy is volt, mert az elnök egyszemélyes brandként, ráadásul érdemi program nélkül vitte a kampányt. „A programomat együtt írjuk meg országszerte. Aztán megkeressük minden gondra a megoldást. És meg is valósítjuk őket” – mondta Zelenszkij egy toborzóvideójában. S éppen ez a homályosság járult hozzá a sikerhez – írja Bondarenko, majd kiemeli, hogy a kampányban a külsőségek és a keretek váltak döntővé, a választók pedig a régi sémák ellen egy tudattalan elv – a „bármi, csak ne a régi” – alapján szavaztak.
A parlamenti választás után a képviselőket továbbképzésre vitték a cseh származású üzletember, Tomáš Fiala szervezésében, „akit Ukrajnában Soros György érdekképviselői közé sorolnak. A politikai kurzusok előadói mind az Aspen Intézet munkatársai voltak”. Innen aztán már tökéletes káderként kerültek elő.
Majd, mint a könyv írja, jött a feketeleves: Zelenszkijt, aki nem hitte el, hogy háborúba sodródhat, nyugati támogatói azzal szembesítették, hogy nem lesz belőle igazságosztó szuperhős, szépen be kell simulnia abba az elvárásrendszerbe, amely ellen addig folyamatosan kikelt. Vagyis alá kell írnia a megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal, amelyet tévésorozatbeli énje nagy kifakadások közepette kidobott az országból, és alá kell rendelnie érdekeit a nyugati multinacionális cégeknek, az amerikai, de elsősorban a brit háborúpárti lobbinak. Híres oligarchaellenes fellépése sem volt más, mint az ukrán nemzet immunrendszere maradékának kiiktatása a multik beengedése előtt. Zelenszkij mindebbe belekeseredett, és elnyomással hallgattatja el ellenfeleit, miközben a háború, amely sokak zsebét tömi, de még többek életét veszi el, folytatódik.
„Zelenszkij diktálni akar a magyaroknak”
A kötetet, amelyet a Hitel Kiadó adott ki magyarul, múlt héten mutatták be Budapesten. Az eseményen Konsztantyin Bondarenko magyar témákra is reflektált. A szerző többször járt Kárpát- alján, és elmondta: azt tapasztalta, hogy nincs konfliktus a magyarok és az ukránok között. Mindemellett úgy véli, a két nemzet érdekei ütköznek, legalábbis államközi szinten. Kompromisszumra lenne szükség, helyette „Zelenszkij diktálni akar a magyaroknak”. Bondarenko szerint az ukrán elnöknek ki kellene egyeznie a magyar miniszterelnökkel, ha nem akar végzetesen elszigetelődni, és meg kellene értenie, hiába várta, hogy az egész Európai Unió mellette tart majd ki, Orbánnak a magyarokról kell gondoskodnia. Lapunk kérdésére a Barátság kőolajvezeték kapcsán azt mondta: szerinte április 13-án újra fog indulni.
A nyitóképen Konsztantyin Bondarenko
Fotó: Ficsor Márton/Mandiner
