Hagyjuk még egy kicsit integetni, hátha magához tér

Szóval újabb kép került elő az ózdi jobbikos legényről, nevezzük Farkas Péter Barnabásnak, bár nem érdemli meg.

Ez a fotográfia is ott készült, ahol az előző, korhatárkarika nélküli változat, a különbség mindössze annyi, hogy ezt a mostanit már teljes képtelenség holmi félőrült turisztikai túlbuzgás irányából kimagyarázni,

vérbő náci karlendítés ez direkte Heinrich Luitpold Himmler tiszteletreméltó vállából elindítva óriási szeretettel. Egyszerűen csodálatos.

Und was wird jetzt mit diesem braven Burschen? (Cervantes) Tehát mi következik most?

Nos, a választ részben már ismerjük, hisz Jakab Péter, meghallván a fényképpapírok összetéveszthetetlen hajnali surrogását, oly nagy ívben kerülte el ma a Parlamentet, hogy csak na – de tényleg hatalmas ívben, szerintem kis híján le is esett a szélén a művelet elmélyült végzése közben. Persze érthető ez, elvégre mit is mondhatott volna úgy igazán? Figuratív görcs a kézben? Fotosop?

Amíg egyetlen fénykép volt csupán, addig az abszurditás határát súrolva ugyan, de ki lehetett tartani a kivételesen ritka érzéki csalódás verziója mellett a saját buborékban. Mert hát tényleg, ki ne látott volna még Ferenc pápa alakú burgonyát fonott kosárban áldásra emelt kezekkel, könnyű felhő képében csinos hintót pajkos lovacskákkal – s olyik töpörtyűk zord ábrázatán nagy fekete koporsót, amelyből – jaj! – épp kiborul a halott?

Két fénykép viszont már ebben a műfajban is sok.

Arról van szó, hogy egy full antiszemita fickó keveredett az ellenzéki összefogás palacsintájába, és

Méregetik inkább, hagyják orrba-szájba integetni, ki tudja, hátha magához tér, és illatos tavirózsa válik belőle.

Jakab Péter bő egy hete még azt nyilatkozta, hogy „esze ágában sincs" megvonni a támogatást ettől az embertől, Dobrev Klára meg fogta magát, a felhőkbe nézett mélyen, és elhitt a világon mindent, amit alapjáraton nyilvánvalóan soha nem hinne el.

Talán majd most.