Kelemen Hunor: Sokan fékeznek, de mi haladunk előre

2021. október 3. 18:12
Az RMDSZ-elnök – s egyszersmind a hárompárti (PNL-USR PLUS-RMDSZ) kormánykoalíció miniszterelnök-helyettese bizakodó. Egy jókora fejlesztési csomaggal, a restitúciós ügyek pályára állításával, a román-magyar párbeszéddel és a nemzeti kisebbségek helyzetének törvényi rendezésével foglalkozik most a párt, a kormányválság és a változások ellenérdekeltjei miatt azonban nincs könnyű dolguk.

Milyen újra miniszterelnök-helyettesnek lenni? Jár hozzá befolyás is, vagy inkább csak szimbolikuís poszt?

Kijelenthetem, hogy abszolút bővíti a mozgásterem. Ez eleve kormányon belül nagyobb, azért is tudjuk előrevinni a családtámogatás kérdését, továbbá kinyitottuk a fiókot, amiben ott vannak 2015 óta ott vannak a zászlók és a címerek. Egy sor kérdést napirendre tűztünk, amit addig nem lehetett, az oktatás területén is olyan dolgokat indítottunk el, amik csak kormányzati eszközökkel érhetőek el. Én magam több területet koordinálok, ezzel az ember lehetséges befolyása nő. Ezért sem akartam mellette tárcát vinni – régen ugye a kulturális tárca vezetője voltam a kormányfő-helyettesség mellett – összességében, amit elindítottunk az elmúlt kilenc hónap alatt, mind azt bizonyítják, hogy az RMDSZ-nek és minden tagjának a maga helyén megvan a súlya. Ráadásul kimaradtunk a koalíciós vitákból, így most a mérleg nyelvének tekintenek minket. 

Ha már így alakult, hogy itt találkozunk Budapesten, a Demográfiai Csúcson, rákérdeznék erre a családtámogatási reformra.

Ez nem mai történet, már a 2017-es kongresszuson bekerült a programunkba a családpolitikával kapcsolatos néhány új irány, ami szervesen épült bele a programjainkba. Az elmúlt harminc év tényadatai óriási súlyként nehezednek a romániai társadalomra, s ezt látva azt mondtuk, hogy változtatni kell a mostani gyermeknevelési támogatási családpolitikai rendszeren, mert az eredménytelen. De nem lehet csak egy irányba hatni, nem lehet csak a gyereknevelési támogatással, családtámogatási rendszerrel megoldani a problémákat. Ha azt nézzük, mi történt Romániában – vagy Közép-Európában szinte mindenhol –, a számok riasztóak:

az elmúlt 30 évben elveszítettünk 115-116 ezer embert évente, ez majdnem Marosvásárhely nagyságú város lakossága.

Ma 19 millió körül vagyunk, 23-ról indultunk. Életvitelszerűen közel 4 millió ember él Románián kívül, ekkora elvándorlás békeidőben soha nem volt. A megszületett gyerekek száma 1967-ben 570 ezer volt, 1990-ben 300 ezer körül, 2019-ben 112 ezer (összehasonlításképpen, hazánkban tavaly 92 ezer – a szerk.). Ez egy óriási csökkenés. A korfánk egy fordított piramisra hasonlít, így egyre kevesebb dolgozó vállára nehezedik az inaktívak eltartása, mígnem 2038-2040 körülre jósolják a nyugdíjrendszer és a szociális rendszer összeomlását.

Kelemen Hunorral a Budapesti Demográfiai Csúcson beszélgettünk (fotó: Mátrai Dávid / Mandiner)

A probléma valóban ismerős, mi az önök megoldási javaslata?

Júniusban a koalícióban mi azt javasoltuk, hogy az RMDSZ-szel, hogy az év végéig újragondoljuk és leteszünk az asztalra egy új koncepciót és azt megpróbáljuk gyakorlatba ültetni – ez sem megy egyik percről a másikra, és a hatásai is csak évtizedes távlatban mérhető, de nincs más megoldás. A mostani rendszert megtartjuk: ami alanyi alapon jár, azt az alkotmány szerint nem lehet elvenni. Mi jövedelemhez kötnénk a plusz támogatást, adóleírás formájában – különben visszatermelné a mélyszegénységben élőket. Azt mondtuk, hogy a lakásépítési és -vásárlási hitel kamatát az államnak át kell vállalnia, illetve minden olyan esetben, amikor a harmadik-negyedik gyerekhez eljutunk, az alapkölcsön egy részét az állam fizeti ki. Nagyon sok fiatal családnál az is probléma volt, hogy nincsen bölcsőde Romániában, a bölcsődeépítést el is indítottuk, 138 bölcsődét építünk első körben és újabb közel háromszázat a következő években. Most ott tartunk, hogy minden megyszékhelynek és municípiumnak építünk, s ezek fenntartását is átvállalja az állam most ősz óta. A többgenerációs családokat is támogatni szeretnénk, amennyiben a nagyszülők nevelik a gyereket és az anya visszamegy dolgozni, akkor ők is kaphassanak gyerektámogatást. A többi a költségvetéstől függ. Ezenkívül van babakötvény, utazástámogatás, az önkormányzat is adhat helyi adókedvezményt.

A célja e komplex programnak, hogy ne teher legyen gyereket nevelni.

Problémaként említette a kivándorlást is.

Igen, ráadásul a mondott négymillióba nem számoltuk bele az idénymunkásokat és az ösztöndíjasokat. De mi a kivándorlás oka? A tőke folyamatosan megy keletre, keresi az olcsó munkaerőt, Romániából, Lengyelországból vagy éppen Magyarországról pedig folyamatosan mennek nyugatra a jobban fizető munkahelyek irányába. Hogy ez megváltozzék, gazdaságfejlesztés, munkahelyek és jobb bérek kellenek, illetve jobb infrastruktúra is. Ez utóbbira a következő 6 évben 10 milliárd eurót szánnánk: a helyi és megyei jellegű 50 ezer km felújítandó útra, a víz-és csatornahálózatra, s végül a földgázra: a lakosság alig negyven százaléka jut hozzá közvetlenül a fölgázhoz, pedig a Fekete-tengeri román földgáztartalék elég nagy, közben az ipari felhasználás sokat csökkent is. 

Valóban ez számít annak tekintetében, hogy valaki „lábbal szavaz”, és külföldre megy?

Láttuk, hogy néhány ilyen helyen, városok közelében sikerült az infrastruktúrát javítani, ezzel az életminőséget, és ide már szívesen költöztek fiatal családok. Olyan agglomerációról beszélünk, ahonnan könnyű megközelíteni városbeli munkahelyeiket, de szebb a környezet, nagyobb a biztonság és kiegyensúlyozottabban lehet élni.

Erdélyi magyarok is vándoroltak ki jócskán.

Minket arányaiban hasonlóan érintett az elvándorlás, mint a románokat, de egy kisebbségi társadalom esetében a következmények súlyosabbak. Nekünk arra is kell fókuszálni, hogy a megfogalmazott jövőképet – megmaradni a szülőföldön megmaradni magyarként, erős közösségként – akkor tudjuk beteljesíteni, ha van utánpótlás, ha születnek gyerekek. Egyszóval ez a csomag minket is érint, s ezt visszük ősz végén, tél elején a koalíció elé terjeszteni, megvitatni, majd a parlament elé, különböző törvénycsomagokba, tervezetekbe beillesztjük.

Persze az a kérdés, hogy van-e Romániában kormánykoalíció és parlamenti vagy nincs?

Ha jól tudom, éppen az infrastruktúra-fejlesztést puccsolta meg az USR-PLUS, bár nem egyértelmű, miért pont ezt a részt.

A valósághoz legközelebbi magyarázat az, hogy nekik ez csak ürügy volt, miután kezelhetetlenné vált a feszültség a koalícióban – ezzel zsaroltak engem és a miniszterelnököt, hogy meglépik, ha nem engedjük el a különleges ügyészségről szóló tervezetet. Érthető, hogy elszakadt a cérna a miniszterelnöknél is, persze, mert nem lehet egy koalíciós tervezetet ilyen módon megakasztani. Az USR PLUS meg gondolta, nekünk ez fontos kérdés, a fejlesztés, majd beadjuk a derekunkat. Mindenesetre náluk és a PNL-nél is nagy belső viták vannak, ami a mostani helyzethez vezetett, de mostanság tartanak tisztújítást, s remélem, akkor túltesszük magunkat ezen a helyzeten.

Mi lenne, ha mégis szétesne a koalíció?

Az már szétesett. De még van lehetőség összevarrni, és október első napjai után újra le kell ülni és meg kell keresni ennek útját-módját. Természetesen lehet kisebbségből is kormányozni, ez a másik opció, de az nagy kiszolgáltatottságot eredményez, hiszen minden egyes parlamenti szavazást egyezkedés előz meg valakivel a kormányon kívül, s ezt nem szívesen vállalnám. A harmadik az előrehozott választás, ami alkotmányos lehetőség, de 31 éve nem volt rá példa, és nem is érdeke senkinek: a szociáldemokratáknak a mostani helyzet megfelel, csak kérnek még egy kávét, közben növekednek és erősödnek, de még nincsenek a csúcson; a PNL és az USR meg lefelé megy, ők ezért nem akarnak. 

A szélsőséges AUR támogatottsága viszont nő.

Miután a Nagy-Románia Párt eltűnésével ezt a típusú idegenellenes, magyarellenes, szélsőséges tábort nem képviselte igazából senki.

Erre mondta a Pászkán Zsolt, hogy így viszont egy kicsit mindenki.

De az a kicsit nem volt elég ennek a rétegnek, amit találtak belőle a szociáldemokratákban, a liberálisokban vagy éppen a magát européer progresszívnek mutató USR-PLUS-ban, amelyben nem szabad elfelejteni, hogy ott van egy Dacian Ciolos nevéhez köthető nagyon szélsőséges vonal. Az AUR-nál fontos volt még az ortodox egyház fundamentalista szárnyának aktív szerepevállalása, főleg Moldvában, Suceavában, meg ahol nagyon erős ez az Ortodox Testvériség nevű mozgalom. Ehhez jön újabban a maszk- és vakcinaellenes attitűd, ami érdekes módon elég sok támogatót állított melléjük. Az USR pedig összeállt velük szeptember 1-je után egy bizalmatlansági indítvány erejéig, ezzel azonban szalonképessé tették az AUR-t, beemelte a mainstreambe. Habár a keménymag, az úgynevezett „szektások” mindkét pártban rendszerellenesek, anarchisták, valamilyen értelemben leszakadók – az USR-PLUS állítólagos IT-értelmiségijei voltaképpen digitális szalagmunkás, a másik az építőiparban, mezőgazdaságban a régi nagyiparról leszakadó proletariátus. De nem hiszem, hogy az AUR pusztán ezzel a kisebbségellenes és minden-ellenes attitűddel túlnövi magát.

Volt szó arról is, hogy a nemzeti kisebbségek jogállását törvényben szabályozzák.

A kormányprogramba is bekerült, hogy elfogadjuk a kisebbségi törvényt. Valóban dolgozunk ezen, és ha elkészül a szövegtervezet, az RMDSZ-en belül megvitatjuk, aztán a kormánykoalíció, majd a parlament előtt, azaz az idén beterjesztjük. A nemzeti közösségek oktatási és kulturális kompetenciái kiemelt része ennek, megjegyzem, van egyébként rajtunk kívül még 18 nemzeti kisebbség, velük is egyeztetnünk kell, hiszen nekik más problémájuk van, noha a magja ugyanaz, az identitás megőrzéséért folytatott küzdelem. Tartalmi kérdésekről akkor kell beszélni, amikor odaértünk. 

Apropó család: jövőre lesz népszámlálás, mer becsülni?

A trendeket látjuk, de nekünk a legfontosabb pillanatnyilag az, hogy mindenki, aki megszámlálható, megszámláltassék, és mindenki vállalja a nyelvi-etnikai identitását, ez a legfontosabb. Ezen kívül lehet 1 millió 100 ezer vagy akármennyi, de

azt gondolom még mindig vagyunk egymillióan. 

Nem tart attól, hogy megint lesz, aki inkább székelynek vallja magát, mint magyarnak?

Ez néhány száz embert érint – mi egyébként határozottan azt mondtuk, mindenki vallja magát magyarnak, a székelyek is magyarok, ahogy a partiumi magyarok is magyarok meg a csángók is. Valószínűleg most is lesz erre kampány, de lényegesen ez sem tíz éve sem most nem fogja befolyásolni a népszámlálási adatokat.

Fejlesztések és magyarság: sokan attól tartanak, hogy ahogy megjavulnak a körülmények, jönnek a románok.

Ez változó, területfüggő. Karcfalván például nagyon sok fejlesztés volt, de nem jött oda román. A kérdés inkább az, hogy mi ottmaradunk vagy eljövünk? A társadalmi mobilitást nem lehet megállítani. Állandó újragondolást igényel, hogy mit fejlesszen egy kormány: Sepsiszentgyörgyön például az elmúlt években nagyot fejlődött, a brassói románok nem költöztek oda. Viszont éppen a fejlesztéseknek köszönhetően nem költöztek Brassóba a szentgyörgyhegyiek, hanem helyben maradtak. Kolozsvárba az elmúlt 10 évben nagyon sokan költöztek, pontosan az IT szektor megnövekedése miatt, arányaiban kevesebb magyar, mint román. Viszont a magyarok közül sokan a környékbeli falvakban építenek házat és onnan járnak be, ahonnan 20-30 perc alatt be lehet érni a városba. Sokan menekülnek a városokból. 

De Ludovic Orban – akkor még a PNL elnöke – azt mondta, hogy a fejlesztésekkel az etnikai arányokat is meg lehet változtatni.

Butaságot szoktak beszélni román politikusok nagyon gyakran, így ő is. Nem lenne példátlan persze, Ceausescu ezt csinálta, de ma már nem az a világ van szerencsére, senki nem tud kitelepíteni meg betelepíteni embereket, meg lezárni városokat, mint ekkoriban Marosvásárhelyt és Kolozsvárt, ahonnan a magyarok ki voltak tiltva a betelepüléstől, de hozták ezrével a regáti románokat az iparosítással. Aki ilyen szándékkal akar fejleszteni, az pedig ne jöjjön ide.

Marosvásárhelyt sikerült visszavenni, hogy értékelik az elmúlt évet a „székely főváros” kapcsán?

Ma számunkra a legnagyobb kihívás Marosvásárhely, jó értelemben izgulunk is érte. Annyi probléma van abban a városban, amit egy mandátum alatt nem lehet megoldani. Nagy kihívás is, mert húsz év ment el Dorin Florea alatt. Mi is teljes cserét csináltunk: a frakciót is lecseréltük, Soós Zoltán polgármesternek nincs adminisztrációs tapasztalata, s emellett ott az ellenállás, hiszen húsz év alatt annyi embert elhelyeztek Floreáék, akik már azzal is fékezni tudják a munkát, ha nem csinálnak semmit. Értelemszerűen vannak közép- és hosszútávú tervek, de kellenek az azonnali intézkedések – ezekből jónéhányat meghozott Soós – az első mandátumban fel kell mutatni néhány kisebb sikert, amivel nagyobb elégedettséget lehet elérni. De ott van Szatmárnémeti példája, ahol magyar, aztán román aztán megint magyar a polgármester, s azt láttuk, hogy jó munkával, teljesítménnyel meg lehet őrizni egy vegyes várost is önkormányzati választáson.

Marosvásárhelyen is ezt kell tudni bebizonyítani, hogy képesek vagyunk reményt adni, magyaroknak is és románoknak is, megvalósítani valamit. 

Ami az államközi magyar-román viszonyt illeti, nemrég Aurescu nyújtott békejobbot. Ön szerint valós a szándék?

Túl vagyunk a holtponton, elkezdődött egy szakpolitikai párbeszéd a román kollégákkal az év elején beszéltem, szándék van a kapcsolatok javítására, sok közös problémával nem lehet sokáig várni. De ez nem egy kicsi és gyors jet ski, hanem egy nagy hajó, ami éveken keresztül ment rossz irányba, s most nehézkes átfordítani jó irányba. Érdekünk, hogy rendeződjön a viszony, de azt is látni kell, hogy a választási kampány Magyarországon ezt mindig valamennyire lelassítja, s Romániában a koalíciós válság sem segítette a kétoldalú kapcsolatok szakpolitikai, tárcaközi kapcsolatok élénkülését. Magyarország részéről nyitottság van, ezt tudjuk, évek óta, 2020-ban a válság alatt is többször bizonyított Magyarország és úgy látom, hogy a román politikában is egyre többen vannak, akik azt mondják, hogy ezt a viszonyt rendezni kell. Mi minden nap elmagyarázzuk, ha szükséges, de türelem is kell hozzá. 

Kardinális kérdés, ami nem engedi a hangulatok lecsendesítését, a restitúciós ügyek. Van esély a megoldásra?

A Mikó-ügy óta a restitúció teljesen leállt. Rengeteg per volt, ezeknek egy része teljesen alaptalan koncepciós per, a kárpótlásokkal kapcsolatosan meg volt néhány visszaélés is, de ez inkább Erdélytől délre. Mi kicseréltük tavasszal a restitúciós országos bizottságot, az új bizottság vezetője meg a helyettese is, ha szabad ilyet mondani, irányt váltottak, néhány kisebb ügyben már pozitív döntés született, illetve ott, ahol eddig semmi nem történt, ismét hiányzó iratokat bekértek, tehát van mozgás. Van néhány elrontott, nagy ügy, amit valószínűleg nem fogunk tudni már visszahozni, mert végleges bírósági ítéletek vannak, de ami elakadt, azt kimozdítottuk a holtpontról. Ez a bizottság eddig azt bizonyította, hogy el akar mozdulni. De megint ott vannak a hivatalnokok, akik tizenakárhány éve fékeznek. Ami a református püspökökkel történik a Wesselényi Kollégium kapcsán, az butaság, elfogadhatatlan, ott nincs korrupció, de persze a kivizsgálást elindították. Én azt gondolom, hogy az viszonylag rövid időn belül le kell, hogy záruljon, hiszen nincs ügy, nincs mi alapján eljárni. Persze, amikor a Mikó-ügyet nézzük, akkor azt látjuk, hogy lehet ügy, hozzáteszem, mi is tudunk magunknak bajt okozni időnként, hiszen ott a feljelentést is magyarok tették. A Wesselényi-ügynél is látszik a rossz szándék. Más ügyekben, akár a katolikus státusnál akár premontreieknél, reformátusoknál, ami a bizottságnál van, próbáljuk vinni előre. Így lehet haladni, lépésről lépésre.
 

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés