Szülészorvos-választás: az orvostársadalom köszöni, de nem kér belőle

„Visszaállítjuk a szülészorvos-választást” – posztolta közösségi oldalára Kapitány István, a Tisza Párt leendő gazdasági minisztere a hosszú hétvégén. A sorokat olvasva vélhetően nemcsak azoknak szaladt fel a szemöldöke, akik kőkemény munkával elérték, hogy öt évvel ezelőtt végre búcsút inthettünk az egészségügyet rohasztó hálapénznek, de Kapitány mondatait látva a rendszerre rálátó szakértők is gyorsabban kezdték kapkodni a levegőt. 

Nem is hagyták reakció nélkül a bejegyzést, először a Magyar Orvosi Kamara (MOK), majd nem sokkal később Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter kedvesen, de diplomatikus határozottsággal jelezte: nem eszik olyan forrón a kását, hiszen 

A MOK annak adott hangot, hogy a szabad orvosválasztás visszavezetése csupán tüneti kezelés volna, sokkal inkább megoldás lehetne a szülészeti ellátás átláthatóságának és minőségbiztosításának fejlesztése, és szerintük az volna a cél, hogy egy kismamának 

Ezen az állásponton van Hegedűs Zsolt is, aki szerint – mint fogalmazott – 

A leendő egészségügyi miniszter szerint a valódi fejlődés az lenne, ha az állami ellátásban minden nő tudná: milyen protokoll szerint látják el, milyen beavatkozásokra számíthat, milyen jogai vannak, milyen minőségi mutatói vannak az adott intézménynek, és kihez fordulhat, ha ezeket nem tartják tiszteletben.

Jelenleg nincs egységes protokoll, minden az osztályvezetőktől függ

– szögezte le lapunknak egy neve elhallgatását kérő szülész-nőgyógyász, aki egy agglomerációs kórház szülészetén dolgozik. Mint kifejtette, a „vadnyugati stíluson” azt érti, hogy egységes szülészeti protokoll híján minden az adott kórház szülészeti osztályának vezetőjétől függ. 

Vagyis a helyi szokásjog a perdöntő még az olyan magától értetődőnek tűnő kérdésekben is, hogy az adott intézményben lehet-e császár után hüvelyi úton szülni, egészen odáig, hogy vállalnak-e az adott intézményben faros szülést. Az egységes szülészeti protokoll híján pedig óriási a szórás az országos kórházak között. Nyilatkozónk példaként olyan, ma már szerencsére sok hazai szülészeten sem alkalmazott, megalázó eljárást említ, mint például anyáinknál még kötelező beöntés, ami bár ma már szerencsére a WHO irányelvei szerint sem automatikus velejárója a szülésnek, ám mégis vannak olyan intézmények Magyországon, ahol még alkalmazzák. A beöntés mellett a másik ilyen eljárás amikor az édesanya lábát rögzítik a kengyelhez, bármennyire is meglepő, még 2026-ban is vannak olyan intézmények, ahol ez a módszer előfordul – hívta fel a figyelmet informátorunk.

A lapunknak megszólaló szülészorvos szerint 

Az édesanyák sokszor csak hamis biztonságérzetet kaptak attól, hogy választott orvosnál szülhettek. Ennek oka pedig igen profán: lehet, hogy a várandóságot kísérő orvos éppen a Föld másik oldalán töltötte szabadságát, amikor a kismamánál elfolyt a magzatvíz, és esze ágában nem volt hazautazni, emiatt aztán a bizalmát az említett orvosnak adó szülő nő csúnyán hoppon maradt. De rengeteg olyan történetet is lehetett hallani, hogy a választott doktor az utolsó utáni pillanatokra esett be a szülésre, épphogy elkapva a kicsusszanó babát, persze azt nem mulasztva el, hogy a hálapénzért tartsa a markát. 

A szülészorvos-választás visszavezetése szakértőnk szerint azért sem volna jó út a hazai szülészeti rendszer megreformálására, mert 

 így maradnának az olyan szempontok, mint a véleménykeresés az adott orvosról az interneten, ami valljuk be, szintén nem szakmai alapon történő választás.  Amikor lehetett még orvost választani, sokszor nők az alapján tették le voksukat egy szülész mellett, hogy kedves-e, mosolyra húzza-e a száját, vagy adott esetben akár még a kabátot is rájuk segíti, ami a leendő szülés folyamatát és kimenetelét tekintve szintén nem valós szempont. 

A szakmai alapon történő orvosválasztás alól az olyan extra helyzetek képeznek kivételt, mint például a két császár utáni hüvelyi szülés, vagy a faros ikerszülés – tette hozzá nyilatkozónk. Mint kifejtette: a hasonló kihívásokat szülészként nem vállalja bárki, az a kevés orvos, aki belevág, szakmailag is jó választás, így nevük szájról-szájra terjed az ilyen cipőben járó édesanyák között.

Annyi mindenesetre biztos, hogy 

– emelte ki a Mandinernek nyilatkozó szülészorvos. Ennek pedig két oka is van, az egyik, hogy a mostani rendszer az orvosok számára is sokkal kiszámíthatóbb. „Tudod, mikor ügyelsz, mikor kell toppon lenned, nem kell lemondanod a gyereked ballagását, vagy befutnod a kórházba az éjszaka közepén” – sorolta a korábban mindennapinak számító nehézségeket. Hozzátette: korábban úgy kellett kísérniük a szülést, hogy mellette az aznapi munkájukat is el kellett végezniük, ami nagyon komoly kihívás elé állította a szülészeket. „Nem lehetett kiszámítani, meddig tart a vállalt szülés, így sokszor az én vakarom a te hátad, te meg az enyém elv valósult meg” – fogalmazott megszólalónk plasztikusan, jelezve, hogy egymás helyet végezték a kollégák a munkát. 

A másik oka annak, hogy az orvostársadalom sem preferálja a szabad szülészorvosválasztást az az, hogy „ingyen egyetlen orvos sem fogja vállalni a készenlétet és a többletfeladatot” – emelte ki szakértőnk. Márpedig a hálapénz kivezetésével és kriminalizálásával szerencsére nincs ott a nyomás a nőkön, hogy fizetniük kell a szülésért az állami ellátásban, nem is fizetnek. 

Ha nem a szülészorvos-választás, akkor milyen reform segíthetne?

A hamis biztonságérzet helyett arra volna szükség, hogy 

 – szögezte le megszólalónk. Ehhez pedig meg kell szüntetni, hogy a lakcím alapján dőljön el, hogy milyen lehetőségei és kimenetelei vannak a szülő nőknek – tette hozzá. Például protokoll lehetne, hogy a faros fekvésű babával várandósoknak a terhesség mondjuk 37. hetében felajánlják, hogy egy bizonyos helyen államilag megpróbálnák kívülről megfordítani a babát. Ez azért volna fontos, mert a farfekvéses babák hüvelyi úton szülését a magzati sérülések kockázata miatt sok helyütt nem vállalják, így ezekre az anyákra automatikusan császármetszés vár. Miközben, ha sikerülne a protokollba vezetett időben a külső fordítás, ezeknek az anyáknak is megadathatna a gyorsabb felépüléssel és kisebb kockázatokkal járó hüvelyi szülés.

Az átlátható rendszer és kiszámítható betegutakon kívül még megoldás lehetne a praxisközösségek bevezetése is, ami egyébként külföldön jól működik, lényege: hogy több orvos és szülésznő áll össze, akik váltott műszakban dolgoznak, garantálva, hogy közülük valamelyik jelen lesz a szülésnél. 

Mindemellett nyilatkozónk úgy látja, óriási szükség volna a mihamarabbi szakdolgozói bérrendezésre, jelenleg ugyanis áthidalhatatlan a bérfeszültséget az egészségügyi szakdolgozók és orvosok között. 

Nyitókép: Szigetváry Zsolt/MTI