Mi vár a határon túliakra a kormányváltással, mit szán nekik Magyar Péter?

„Ahol bezárul egy ajtó, ott kinyílik egy másik” – mondja a pap vigasztalóan az utolsó kenet mellé a bácsikának; mire az öreg: „tudom, atyám, nekem is volt Trabantom”. Ezzel a régi viccel jellemzi lapunknak a közhangulatot egy felvidéki, a Magyar Szövetségben pozíciót viselő prominens az április 12-i voksolás után.

Tisza és Tiso

„Mi eléggé bent voltunk a két malomkő, Budapest és Pozsony között, amit Robert Ficóék műveltek, az sokaknak már nem volt tolerálható” – példálózik a Beneš-dekrétumok kapcsán télen szigorított btk-val, és az ezt követő eseményekkel forrásunk.

Mindeközben elismeri, hogy a felvidéki magyar közösség rengeteget köszönhet a távozó kormánynak, a magyar kultúra bástyái – óvodák, iskolák, templomok – felújítása és fenntartása terén, rendezvények és programok széles skáláján, és természetesen politikailag is, hiszen a Ficóval való felvidéki magyar kényszerű együttműködésnek nem csak negatív, de pozitív hozadékai is voltak. Például a jó államközi kapcsolatok legalább a korábban felkorbácsolt, nagy magyarellenes indulatokat fékezték, és persze politikai vízió terén – szuverenitás, bevándorláskritika, woke-kritika – 

Mindez egy szűkebb mozgásterű, bizonyos tabukérdéseket kerülő, de alapvetően kiszámíthatóbb és kényelmes pályát adott a felvidéki magyar politikának és kultúrpolitikának, amely időnként akár túl is ment a budapesti elvárásokon.

„Volt egy óvatoskodás, más területeken nem léptünk előre, vagy nem hallattuk a hangunkat” – mondja a politikus, aki szerint potyázók is legyeskedtek a nemzetpolitikai források körül, mások egyszerűen beletespedtek a langyos vízbe, hiszen éppúgy megkapták a forrásokat, ha széthajtották magukat, mintha csak a minimumot hozták. Mások képzelt budapesti elvárásoknak feleltek meg; „olyanokról is tudok, akik sajtóként inkább tudósítottak a nemzetpolitikáért felelős államtitkár szalagátvágására, semmint elmentek volna a Magyar Szövetségnek az évben legfontosabb eseményére, úgy, hogy maga az államtitkár mondta nekik nem sokkal korábban, hogy velük szemben az az elvárás, hogy a helyi dolgokról adjanak hírt, még a támogatási szerződésükben is benne van” – mutat rá forrásunk. Így szerinte, ha teljesítményalapon a közösség vezetői maguk hajtanak végre revíziót ezeken a területeken, az még pozitív eredménnyel is járhat.

A nagypolitikában egyébként a közösség előtt két nagy kérdőjel is áll: az egyik, ha a kormányváltás után elapasztják a budapesti forrásokat, ezt milyen mértékben és kikkel szemben alkalmazzák. 

„Egyelőre csak kijelentéseket hallottunk a leendő miniszterelnöktől, az alapján úgy tűnik, nem akarja „kicsinálni” a határon túli magyarokat, és egyeztetésre hívta Gubík László pártelnököt; de ezek egyelőre csak szavak, talán többet tudunk majd meg a találkozó után” – fogalmaz.

Bár gratulált és szoros együttműködést ajánlott fel Magyar Péternek, visszautasította és magyarázatot követelt a kampány közben elhangzott vádjai tekintetében – Magyar azzal vádolta Orbánt, hogy 2023-ban a migrációs helyzet mesterséges eszkalálásával segítette Fico választási kampányát. Mindez előrevetíti a korábbinál feszültebb viszonyt, és alátámasztja azt a januári szlovák politológusi elemzést, miszerint Magyar győzelme nyomán Fico „elveszíti minden gátlását” Magyarországgal szemben. Ebben az esetben, figyelmeztetett a pozsonyi politológus, Grigorij Mesežnikov, a szlovák vezető ismét bevetheti a magyarellenes nacionalizmust a 2027-es szlovák parlamenti választások előtt.

Ugyanakkor forrásunk szerint ezzel együtt eljöhet az az idő is, hogy a Ficóra átszavazó 18-20 ezer magyar esetlegesen visszatalál a Magyar Szövetséghez, amely éppen 2023-ban a voksok 4,39 százalékával pattant le a parlamenti küszöbről – ez 130 ezer szavazatot jelentett, vagyis ha a választás szimpla összeadás lenne, akár segítheti is a küszöb megugrását a pártnak 2027-ben, pláne, ha Fico „leveszi a kezét” a magyarokról, és a körülötte legyeskedő radikálisabb nacionalista pártok tálcán hozzák a fenyegetettség-érzést.

Kivételesen akár win-win szituáció is kialakulhatna: a Magyar Szövetség a magyar pártpolitikai küzdelmekből kimaradva, mind a budapesti kormánnyal, mind az újdonsült ellenzékével jó kapcsolatot fenntartva továbbra is betölthetné a híd szerepét a két ország között; s talán a pozsonyi parlamentbe visszajutva többet kikönyökölhetne a felvidéki magyarság érdekében, mint eddig. Akárhogy is, izgalmas idők következnek – véli forrásunk.

Április 21-én megtörtént az első telefonhívás Robert Fico és Magyar Péter között, amiről az érkező miniszterelnök a következőt írta az oldalán: „Most tettem le a telefont Robert Fico szlovák miniszterelnökkel. Világosan elmondtam neki, hogy akkor tudunk bármilyen szakpolitikai kérdésről egyeztetni, ha garanciát kapunk arra, hogy a felvidéki magyarokat börtönnel fenyegető jogszabályt Szlovákia hatályon kívül helyezi, illetve ha rögzítik, hogy a jövőben nem kerül sor a felvidéki magyar honfitársaink földjeinek elkobzására a kollektív bűnösségre alapuló Beneš-dekrétumokra hivatkozva” – írta a Tisza Párt elnöke.

Porlik, mint a szikla?

Hasonlóképpen látja a helyzetet a romániai magyarság kapcsán Pászkán Zsolt erdélyi politikai elemző: a teljes letargia és az óvatos optimizmus között hullámoznak a kedélyek. 

Amit tudunk, hogy román részről már igyekeznek felhasználni a kormányváltást arra, hogy helyben ütést vigyenek be egyes magyar politikai szereplőknek – nem véletlen, hogy Ilie Bolojan román kormányfő tanácsadója arra kérte Magyar Pétert, hogy a Romániába juttatott magyar forrásokat is vizsgálja ki alaposan.

Voltak párhuzamosságok, amik ugyanakkor nem segítették a hatékony működést, és tény, hogy Erdély sem volt mentes a korrupciótól – mutat rá lapunk megkeresésére Pászkán Zsolt erdélyi politikai elemző. Hozzáteszi: ha ezeket most racionalizálják, és az ígért felülvizsgálatok tisztességesen zajlanak, nem pedig leszámolás-jelleggel – mint a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) boszorkányüldözése zajlott a tízes és húszas évek fordulóján Romániában –, akkor akár pozitív hozadéka is lehet e téren a váltásnak. Hogy erre mennyi az esély a Tisza részéről, amely éppen a DNA volt vezetője, Laura Codruța Kövesi által vezetett Európai Ügyészséghez való csatlakozással kampányolt, nehéz egyelőre megmondani. 

Értelemszerűen a pártok elemi érdeke, hogy a mindenkori magyar kormánnyal jó viszonyt ápoljanak, és nyilván itt zajlik egy helyezkedés is – véli a szakértő. Ugyanakkor  Pászkán szerint az RMDSZ-re nézve különböző szinteken veszélyes forgatókönyvek léteznek. A párton belüli balliberális szárny előretörése (nem mellesleg Markó Béla egykori elnökkel Magyar Péter már tavaly egyeztetett) esetén talán sikerül egyben tartani a pártot, egy, a Tisza-szigetekből potenciálisan megalakítható erdélyi Tisza Párt viszont újabb kihívást jelentene nem csak a jelenleg monopol helyzetben lévő RMDSZ, hanem a teljes romániai magyarság számára.

„Ha az RMDSZ legutóbbi választási eredményét nézzük, a csaknem 600 ezer vokssal, ez kevés két párt bejuttatásához a bukaresti parlamentbe” – véli a szakértő. Pászkán szerint egy ilyen megosztási kísérletnél Erdélyben a felvidéki MKP és Most-Híd példája ismétlődhetne meg. Emlékezetes: 2016-ban előbbi, 2020-ban utóbbi is kiesett a parlamentből, aminek eredményeképpen hat éve nincsen magyar érdekképviselet Pozsonyban, immár hatodik éve. 

Ami biztosan nem egy vonzó jövőkép az egymillió erdélyi magyarnak.

Magyar Péter április 21-én bejelentette, hogy egyeztet az RMDSZ elnökével. „Az irodámban fogadom ma az RMDSZ elnökét, és egyeztetek 17 neves gimnázium igazgatójával a TISZA-kormány oktatási terveiről” – számolt be róla a Facebook-oldalán Magyar Péter.

Vučić betart, a VMSZ kitart?

A szerbiai magyarság körében vegyes volt a választási eredmények fogadtatása – írja megkeresésünkre egy helybéli informátorunk, aki szintén szeretett volna névtelen maradni. Mint mondja, az érvényes vajdasági szavazatok aránya tükrözhette a levélszavazatok átlagát, vagyis ötből négy-négy és fél voks ment a Fidesz-KDNP-re, a maradék nagyrészt a Tiszára. „De ez azt is mutatja, hogy nem mozgatott meg tömegeket a kérdés, a 182 ezres szerbiai magyar közösségnek a választókorú többsége nem élt a lehetőséggel” – teszi hozzá.

Értelemszerűen azok, akik a délvidéki magyarságot összefogó Vajdasági Magyar Szövetségben tömörültek, most aggódnak amiatt, hogy projekteket kell leállítani, ha a támogatások nem tudnak a jelenlegi intenzitással fennmaradni, erre pedig jó esély van szerinte. 

Ugyanis Pásztor Bálint VMSZ-elnök is gratulált Magyar Péter győzelméhez, aki egyeztetésre invitálta szerdán a vajdasági magyar vezetőt. Mindeközben formálódik egy új politikai erő is a térségben, Vajdasági Magyar Újrakezdés néven, benne a diáktüntetések idején alakult Vajdasági Magyar Plénummal, a viszonylag jelentéktelen Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével és – igen – a Vajdasági Tisza Szigetek Közösségi Térrel. Vagyis gőzerővel megy az ellenpólus megalakítása. „Ők megcélozzák az őszi Magyar Nemzeti Tanács választásait, ők is látják a lehetőséget most a politikában” – fogalmaz. Egyelőre ők az online térben nyomulnak, illetve az ellenzéki sajtóban tudtak megjelenni egyelőre. 

Kérdéses még, mi történik, ha a Tisza átcsoportosítja a kormányzati forrásokat a VMSZ ellenzéke irányába. Forrásunk szerint akadnak üzletemberek, akik jól jártak az eddigi partnerséggel, de adott esetben könnyen „átállhatnak”. Ugyanakkor a VMSZ mellett szól az erős társadalmi beágyazottsága, 

Kárpátalján a kétségbeesés az úr

A legborúlátóbbak érthető okokból a kárpátaljaiak, forrásaink szerint „gyász és félelem” uralkodik körükben, akár még Ukrajnában élnek, akár már átjöttek. Ismert, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetője, Brenzovics László is 2020 óta Magyarországon él, miután az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) házkutatást tartott nála, és egyéb módokon is vegzálni kezdte. Hasonlóképpen Magyarországon tartózkodik egy komplett kárpátaljai színitársulattal Vidnyánszky Attila, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója, akiket eddig a magyar állam többek között a Déryné Program keretein belül igyekezett segíteni – érthető, ha ők is aggódnak.

Egyébként Kárpátalján is megfigyelhető a Tisza Párt – egyelőre inkább kísérletinek mondható – nyomulása. A kárpátaljai Tisza Szigetet a kémtevékenységgel megvádolt Tseber Roland alapította, aki most hosszú Facebook-posztban fejtette ki, hogy széleskörű munkacsoportot akar alapítani, amellyel az ukrán féllel megindulhat a párbeszéd – érdekes módon őt minden gond nélkül fogadta Kirilo Budanov, az ukrán elnöki hivatal vezetője, mintegy igazolva a korábbi vádakat, minimum az ukrán kormányzathoz való bekötöttsége kapcsán. 

Magyar Péter egyébként korábban egy kérdésre válaszolva azt ígérte a kárpátaljaiaknak, hogy „semmit nem fogunk tőletek elvenni”, egyébként pedig a KMKSZ is posztban gratulált a választási győzelméhez.

S ha már KMKSZ: forrásunk szerint, „míg az anyaország lecserélte a viharban a biztost a bizonytalanra”, a tisztújító kongresszuson megerősítették Brenzovicsot a székében, ami csattanós válasz volt a különféle, társadalmi támogatottsággal nem bíró „magyar” szervezetek létrehozására. Ebből a szempontból külön kiemelendő, hogy az elvileg félig rivális szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) képviselői is részt vettek ezen a kongresszuson, ezzel ők is kiálltak Brenzovics mellett.

„Kárpátalján egységet mutattak a magyarok, a jobb és a baloldal is a KMKSZ-ben fogott össze. Aki ezt meg akarja kerülni, az vagy titkosszolga, vagy őrült” – szögezi le forrásunk.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor