Baksa-Soós utánozhatatlan volt – Kisfaludy András Kex-dobos a Mandinernek

2021. szeptember 27. 18:19
„A Kex egy gyúanyag lett. Az embereknek az ellenkezés, a rendszerváltás lehetőségét mutatta meg” – emlékezik vissza a zenekar volt dobosa, Kisfaludy András dokumentumfilmes, akivel Baksa-Soós János munkásságáról, a Kádár-korszakbeli ellenkultúra emlékeiről és mai tanulságokról beszélgettünk.

Honnan hallotta a halálhírt: az újságokból vagy személyes kapcsolatokon keresztül?

Vető János barátunk küldött nekem egy e-mailt, hogy elhunyt a János. Ő pedig a családtól, János testvérétől, Baksa-Soós Verától tudta meg, hiszen ők jóban vannak. Vető Koppenhágában él, tehát köztük is nagy volt a távolság, de kapcsolatban voltak.

Baksa-Soós János már régóta betegeskedett. Volt alkalma vele ezekben az években beszélni?

Senki nem tudott vele beszélni

– egy bakteriális fertőzés miatt létrejött agyi trombózisa volt, amit későn vettek észre, évekig olyan állapotban volt, hogy nem tudott beszélni. Ebből kicsit visszajött, de a kommunikáció nehézkes volt.

Baksa-Soós János zenész és képzőművész, a Kex zenekar frontembere egy 1971-es fotón  (forrás: Fortepan / Kende János)

 

Mikor volt akkor az utolsó alkalom, amikor találkozott vagy beszélt vele?

Nagy ritkán jött vissza Budapestre. Volt egy kiállítása a Dorottya Galériában, aztán egyszer Pakson, illetve Székesfehérváron. Az első tárlatát láttam, a másik kettőről csak olvastam, személyesen a Marczibányi téren találkoztam vele. Nagyon büszke volt, hogy nem énekesként, hanem képzőművészként volt itthon. Tudta, hogy ismerem a munkáit, mert amikor 1998-ban kimentem hozzá Németországba, akkor bemutatta nekem a szobrait, valamint azt is, hogy meseképeiről diaporáma-vetítéseket tartott: a berlini negyedik emeleti lakásával szemközti ház tűzfalára vetített, és mesélt hozzá. Nagyon ritkán vettük fel a kapcsolatot egymással.

1971-es disszidálása után nem tartotta önökkel a kapcsolatot?

A disszidálása után húzott egy nagy cezúrát. Mielőtt kiment, felhívott telefonon, de a lehallgatások miatt a vonalban nem mondta el, miről akar velem beszélni. Ezért a Kalefon (Moszkva tér – a szerk.) találkoztunk, és

ott kertelés nélkül azt mondta nekem, hogy disszidáljunk.

Szeptember eleje lehetett. És azonnal nemmel válaszoltam, őt pedig rögtön nem érdekelte, mi az indokom, el is ment. Életének a kétharmad részét Németországban, Essenben és Berlinben töltötte. Kint megpróbált összehozni egy másik, hasonló profilú zenekart: korábbi zenésztársunk, Doleviczényi Miklós is disszidált később, és volt kint még egy magyar, valamint két német srác – velük akart egy zenekart csinálni. De a német egy másik kultúra.

Kisfaludy András Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező, producer, dobos

 

Más nyelvi és kulturális közegben ez a tartalom nem úgy hatott, mint itthon – ez teljesen világos.

Kosztolányi Dezső mondta, hogy a költő a saját nyelvén tudja kifejezni az érzelmeit, a költészetet pedig ő egy családi műfajnak nevezte: a bensőséges dolgokat csak azok érthetik, akik ugyanazon családhoz tartoznak. Ha mi elkezdünk beszélni szabadságról, szerelemről, elvágyódásról, akkor ezt azok, akik itt élnek, mind megértik. A nyelvében él a lélek. Baksa-Soós János szövegeit, zenéit

az itteniek megértették, de Németországban az üzenetei nem voltak érvényesek.

Pedig nagyon jól beszélt németül. Mégis, az egy más nyelvi közeg, a magyar nyelvben megfogalmazott árnyalatokat, gesztusokat, érzéseket nem lehet átadni német nyelven.

Nehéz embernek tartották, és a Kex idejéről írt, nemrég megjelent visszaemlékezésében ön is egy öntörvényű művésznek írja le. Milyen személyiség volt?

Amikor feljött a színpadra, mindenki rá figyelt. Annyira erős, szuggesztív jelenség volt. Ha megjelent egy társaságban, ő lett rögtön a társaság középpontja. Nemcsak a hirtelen szőkesége, a hadapród frizurája vagy a szomorú szemei miatt, hanem a szellemessége, az izgágasága, a szemtelensége miatt is. Mindenki azonnal vele foglalkozott, és ezzel ő vissza is élt, illetve együtt is élt. Szeretett kigúnyolni másokat, persze humorosan. De ha komolyan akarta, akkor gyilkos fegyverré is tudott ez válni: a másikból könnyen tudott hülyét csinálni. Akik körülötte voltak, ettől azért féltek is.

Amit a színpadon csinált, azok tündérmesék voltak a fegyverek árnyékában.

Performansznak nevezik – ez egy divatos szó –, de valójában költészet volt, amit Baksa csinált.

A Kex legismertebb dala, az Elszállt egy hajó a szélben – egyben az egyetlen megjelent kislemezének nyitódala (forrás: youtube)

 

A Wastaps énekeseként találkoztak először személyesen vele, egy üres étteremben az asztalon táncolva énekelt – így lett a Kex énekese. Milyen volt az első benyomása róla?

Azt gondoltam, hogy ez egy magamutogató, nagyon bátor és határozott ember. Teljesen egyedi volt, nincs magyar példa arra, milyen egyéniség volt. Őt sokan utánozták, de ő nem utánozott senkit.

Volt benne valami Mick Jagger szemtelenségéből, de ez sem jó hasonlat.

Ötezer, ötszáz vagy öt ember figyelte, ugyanazt csinálta.

Baksa- Soós spontán rögtönzései viccesek, sokszor provokálóak voltak, sok kiszólásával a rendszert ekézte. A zenekar hogyan élte meg, hogy a fellépések késhegyen táncoltak?

Jól. Arra nem volt példa, hogy a zenekart élő koncertről elvigyék vagy megfenyítsék. Persze, egyszer

a zuglói Kassák klubban a rendőrség két mikrobusszal szállt ki, és megtámadtak minket,

de ez egy folyamat vége volt, voltak előzményei. A Kexre az volt jellemző, hogy kis terekben nyilvánult meg. A Citadellában 120-an fértek el, a Bem rakparton 200-an, a Kassák klubban 250-en. Persze, elmentünk a Corvin moziba és más nagyobb helyekre is fellépni, de azok soha nem voltak olyan hangulatú koncertek – nagy közönség előtt az ilyen jellegű előadásait Baksa nem tudta megcsinálni. A személyes kontaktusra volt szüksége, hogy a gondolatait el tudja mondani.

Kisfaludy András Elszálltunk egy hajóval a szélben című visszaemlékezése, korrajza nyár végén jelent meg a könyvesboltokban

 

A Kádár-rezsim rendszeresen kapott fricskákat ezekben a spontán improvizációkban. Mi volt Baksa célja?

Direkt csinálta, a rendszerellenesség miatt.

A saját szabadságunknak a megmutatása volt a cél.

Volt, amikor burkoltan beszélt, de volt, amikor keményen. Például, az egyik koncerten eljátszott egy április 4-i felvonulást – a „felszabadulás” ünnepén mentek ezek a nagy parádék papírmasékkal, az emberek énekelték a munkásmozgalmi dalokat, satöbbi –, Baksa pedig eljátszotta, hogy miként menetel a Vörös Október Ruhagyár felvonulójaként, aztán hogy miként viselkedik egy rendőr ott, majd eljátszotta, hogy érkeznek a repülők, elhúznak a tribün fölött, de... kieresztenek néhány bombát. Bumm... Játék volt az egész, de azért mindenki értette, hogy ez azt jelentette, hogy Kádár Jánosra és a tribünön integető többi kormány- és pártvezetőre bombát kéne dobni... Ez nem volt kis dolog. És különböző fellépéseken több ilyen improvizációt csinált.

A Kex az Illés előzenekara volt, de 1971-re a rezsim már ügynökökkel figyeltette, bomlasztotta, Baksát civil rendőrök követték. Miért ítélték veszélyesnek a zenekart?

A Kex egy gyúanyag lett.

Az embereknek az ellenkezés, a rendszerváltás lehetőségét mutatta meg.

Ha egy társaságban megjelenik egy másik értékrenddel bíró ember, akkor mindenki arra fordul, hirtelen érdekes lesz. A Kex is ilyen volt: egy teljesen más értékrend volt, mint az akkor elfogadott. És az elvtársak nem akarták, hogy bármilyen balhé legyen. A Kex elsősorban az értelmiségi körökben, a művészvilágban, illetve főleg a fiatal egyetemisták között lett népszerű, rétegzene volt, de egy érzékeny réteget mozgatott meg. Abban az időben ha valaki a párt irányvonalától eltérő dolgot képviselt, azt a rendszer nem volt hajlandó tudomásul venni. Voltak ráadásul balhék: az Ifjúsági Parkba például mintegy negyven külföldi építész hallgatót hoztak be Rajk Lászlóék, hogy megmutassák nekik, milyen jó beatzene van Magyarországon. A parkba csak elegáns öltözetben lehetett belépni, ők vörös ingben, farmerben érkeztek – leválasztották őket, és a nézeteltérésből egy óriási verekedés tört ki. Én akkor láttam először, hogy a rendőröknél fegyver van, gumibot és bikacsök.

 

A zenekarról ügynökök jelentettek, Baksát nemcsak követték, de többször meg is verték a rendőrök, és végül volt egy furcsa autós gázolásos kísérlet ellene a Mechwart téren. Felőrlődött, emiatt döntött úgy, hogy disszidál?

Tarthatatlan volt már a mindennapi élete itt. Folyamatos fenyegetettségben élt. A Kex is felbomlott addigra, nem volt már meg ez a háttere, már nem ő volt az ifjúság vezére – mennie kellett.

Ha nem megy el, félő volt, hogy megölik őt.

Hogyan tudott kimenni Németországba? Kiengedték?

Én úgy tudom, hogy Rajk László édesanyja, az egykor kivégzett Rajk László özvegye, Rajk Júlia személyesen járt közben a belügyminisztériumban, és személyes garanciát vállalt, ennek fejében engedték ki az egész családot. Tizenegy ember ment ki, egyik sem jött vissza, mindannyian disszidáltak.

Milyen kvalitású művészként tudná jellemezni egykori zenésztársát? És milyen nyomot hagyott maga után a magyar könnyűzenében Baksa-Soós János?

Senki nem csinálta ezt Magyarországon, se előtte, se utána.

Egészen különleges tehetség volt.

Kellett ehhez a zenekar is, hogy ő fokról fokra előre tudjon menni, ki tudjon teljesedni. A Kexben töltött két és fél évét látom a pályája csúcsának, utána a művészet más nyelvén, a képzőművészetben is próbált alkotni, de az énekesi-előadói munkássága volt a csúcs. Egyéni, utánozhatatlan és reprodukálhatatlan jelenség volt. Ma is játssza több zenekar a dalait, de ez nem ugyanaz. János ma már csak egy legenda, már nincs közöttünk, nagyon sajnálom.

 

Fotó: Földházi Árpád

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1970-ben az Illés előzenekaraként voltak.
Nagy hatással volt ránk. Mivel ezt filmeztük mi hátul voltunk a színpad mögött.
Arra emlékszem, hogy ahogy Baksa tette magát a szinpadon Illés Lajos a függöny oldaláról mintha cukkolná, kiabálta, hogy "gratulálok!"
Sajnos a kpncert film és hanganyaga eltünt.
Aztán egy festőművész barátom mesélte, hogy a Zala megyei Egervár művésztáborban nagyon megverték a rendőrök.
Nyugodj békében János!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés