Így egyesültek a felvidéki magyar pártok

2021. szeptember 20. 20:19
Rimaszombatban a Magyar Közösség Pártja kongresszusa is rábólintott, így egyesül a három felvidéki magyar párt: az MKP, a Híd-Most és az Összefogás. Optimista nyilatkozatokból nincs hiány, de a háttérben a realistábbak is szükségszerűnek tartják, ami történt.

Talán sikerül megállítani a magyar érdekképviseletet azon a lejtőn, amelyen a 2009-es pártszakadás után indult meg.

Vasárnap este Cziprusz Zoltán, az MKP alelnöke, megyei és városi képviselő köszöntötte a párt küldötteit, ahol Duray Miklós, a felvidéki magyar nemzeti politika doyenje is letette voksát az egyesítés mellett. „Kiutat és jövőképet kínálunk” – szólt az MKP utolsó kongresszusának politikai nyilatkozata, hiszen a párt formailag beolvad a Szövetség nevű közös pártba, ahol platformként él tovább.

Ugyanez játszódott le a Most-Híd kongresszusán szombaton, ahol Sólymos László pártelnök koronavírus-fertőzés miatt nem tudott részt venni, de pozitívan értékelte a közgyűlés küldöttjeinek döntését.

Elvégre hosszú évek óta kóstolgatta a két nagyobb felvidéki magyar formáció, a jobbközép–konzervatív Magyar Közösség Pártja (MKP) és az előbbiből 2009-ben viharosan távozó, Bugár Béla által gründolt Most-Híd a keserű pirulát. A két, lényegében a magyar szavazatokért versengő párt egyesülését ráadásul az alig két éve alapított – beszédes nevű – Összefogás mozgalom próbálta az utóbbi időben tető alá hozni.

Nem nagyon volt más választás

A szükségszerűség egyértelmű volt: 2006-ban, ereje teljében az MKP a szavazatok csaknem 12 százalékát szerezte meg, s 20 képviselőt küldhetett a 150 fős törvényhozásba. Az MKP tényező volt, holtversenyben a szlovák neofasisztákkal a harmadik legnagyobb párt helyéért. A nagy pártszakadás utáni első választáson, 2010-ben a szavazatok megoszlottak a két formáció között, amiből a Most-Híd jött ki jobban, az MKP pedig kiesett a törvényhozásból. Bugárék kétszer voltak kormányon, de folyamatosan olvadt a támogatottságuk, s végül

2020 februárjának kijózanító pofonja volt, hogy egyik magyar – vagy elsősorban magyarokat képviselő – párt sem jutott be a parlamentbe.

A megegyezés immár elodázhatatlan kényszerré vált az egymás elleni harcban megtépázott népszerűségű pártok számára.

Még egy darabig folyt az egymásra mutogatás és a kölcsönös sértődések sorozata – a Most-Híd az MKP maradiságát, az MKP a vegyes párt elvi hajlékonyságát ostorozta, ahogy korábban is. Aztán furcsa hármas játékba kezdtek a frissen alakult Összefogással és egymással. A Most-Híd és az MKP hosszú időn keresztül mutogatott, mindig a másikra, hogy ki miatt nem sikerül az összefogás. 2020-ban többször úgy tűnt, megtörik a jég, lemondott az MKP által vállalhatatlan Bugár Béla is a Most-Híd vezetéséről. Tavaly augusztus 20-án aláírtak Komáromban egy nyilatkozatot, amelyben körülbelül annyiban sikerült megegyezni, hogy Szent István örökségére tekintenek példaként, és hogy a politikai sokszínűség megőrzése mellett muszáj valamiféleképpen egyesülni. Aztán decemberben a nagy bejelentés helyett összekapott a Most-Híd meg az Összefogás (mások szerint éppen az Összefogás akarta kitúrni a Most-Hidat), és botrányos sajtótájékoztatón sikerült visszavetni a pártegyesítés ügyét, februárban meg a két nagyobb párt golyózta volna ki a legkisebbet. Mondhatjuk, nem igazán volt meg a kémia a pártvezetők között, miközben folyamatos volt a harc, leginkább azon, hogy kinek hány embere ülhessen be a közös párt döntéshozói székeibe.

Mindezek után valódi meglepetés volt, amikor szeptember 10-én a három párt hirtelen bejelentette, hogy megegyeztek. Az új, Szövetség nevű párt „megteremti végre a magyar politikai egységet, és új fejezetet nyithat a felvidéki politikában”, most már aztán tényleg, becsszóra.

Lassú víz partot mos

Ráadásul nem is akárhogyan: a csaknem kihagyott Összefogás boronálja maga alá a másik két pártot – tudtuk meg Mózes Szabolcstól, az Összefogás elnökétől. Technikailag ugyanis a helyzet úgy áll, hogy Mózesék pártjában fuzionál a három erő: az MKP és a Most-Híd hétvégén jogilag megszűnt pártként létezni, és a Szövetség platformjaiként működnek tovább. Az MKP-nak 50 százaléknyi, a Most-Hídnak egyharmad, Mózeséknek pedig egyhatodnyi hely jut.

Az Összefogás elnöke szerint az időhúzás azon múlt, hogy főleg a két nagy párt struktúráját kellett harmonizálni. Száraz technikai részletekről volt szó, de a fúzióhoz mindhárom formációnak módosítania kellett az alapszabályzatát. Ezt az Összefogás múlt előtti szombaton megtette, és szabályosan benyújtotta a belügyminisztériumhoz; előző hétvégén pedig a két nagyobb tartott kongresszust, a már ismert eredménnyel.

A pártegyesítési folyamat maga október 2-án zárul; feltöltik a kvóta szerinti helyeket az embereikkel, és az optimista forgatókönyv szerint így a 2022-es megyei és helyhatósági választásokon már egy magyar pártként méretik meg magukat. Nem kizárt egy szlovákiai előre hozott választás sem – ahol Mózes szerint mindenképpen megugorják a küszöböt, a kérdés inkább csak az, hogy mennyivel.

Minőségi pártrendszer-változás

„Természetesen magának az összefogásnak is lehet szavazatvonzó hatása, de mi azt szeretnénk, hogy ne csak azért szavazzanak ránk, mert magyarok vagyunk” – foglalta össze a pártelnök az elképzeléseket. Ehhez személyi reformok mellett szükség van tartalmi újításokra is, a munka pedig a fúzióval épp csak megkezdődik, egy ambiciózus, de teljesíthető közös program kidolgozásával.

Háttér-információink szerint a helyzet azonban korántsem volt idilli: a két nagy pártban akadtak ellenzői az egyesülésnek (az Összefogásban, lévén direkt a fúzióra jött létre, Mózes szerint ez nem jellemző). Úgy is hallottuk, hogy az MKP dominanciája kiterjesztésére, a Most-Híd bázisa sorvadásának megállítására, az Összefogás pedig a politikai életben lába megvetésére óhajtja használni a közös pártot.

Egy MKP-s forrásunk arról beszélt: más választás lényegében nincs,

ezt kell elfogadni, a pártoknak viszonylag nagy autonómiájuk marad platformként is, azonban az 1998-as nagy fúziónál – amikor az MKP három párt egyesüléséből létrejött – lényegesen rosszabbak a körülmények. Az akkori három pártban megkerülhetetlen, tekintélyes rendszerváltó politikusok is voltak, mindenki egyetértett abban, hogy Mečiarnak mennie kell, a fiatal Orbán Viktor jobb szövetséges Horn Gyulánál, s hogy az euroatlanti integráció a jó út. Ehelyett most megosztottság van Brüsszel és a magyar kormány megítélése kapcsán, s komoly viták zajlanak. Ront a helyzeten, hogy mindezek a nyilvánosságban zajlanak. Hol egy belső vitákat kiteregető elnökségi taggal, hol egy facebookos álprofilcsapattal kellett felvenniük a harcot az egyesülés szorgalmazóinak. „Nem csodálatos dolog, de jobbat nem tudott senki kitalálni eddig” – fogalmazott forrásunk.

Nyitókép: a Híd  III. Közgyűlése szeptember 18-án. Forrás: Facebook

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés