Akik istenkeresés közben találták meg a saját hangjukat – Platon Karataev koncerten jártunk

»Platon Karatajev: paraszt-katona Lev Tolsztoj Háború és béke c. regényében. Fiatalkori kihágása miatt sorozták be katonának; ötvenéves kora táján, Moszkva eleste után került francia fogságba. Értelmes, ügyes kezű, tevékeny ember volt, sugárzott belőle az orosz paraszt életrevalósága, derűs fatalizmusa, életbölcsessége és bajtársias lelkülete. A szmolenszki visszavonulás alkalmával a franciák betegen hurcolták tovább, s mikor már nem bírta a fáradalmakat, lelőtték. Pierre Bezuhovra, aki fogolytársa volt, maradandó hatást gyakorolt a többhetes együttlét.« (Arcanum/Irodalmi alakok lexikona)

Az idén ötéves Platon Karataev szeptember 16-án a MÜPA-ban bemutatta a korábbi párkapcsolati gyászról szóló For Her és az értelem- és Istenkereső Atoms után a hamarosan megjelenő, immáron magyar nyelvű Partért kiáltó című album főbb dalait. A dalok egy részét az együttes követői már hallhatták – főleg Balla Gergely és Czakó-Kuraly Sebestyén (a két frontember) akusztikus előadásában –, ám a Müpa-ban a teljes zenekar összeállt, kiegészülve két vissza-visszatérő vendéggel, hogy immáron teljes hangszereléssel ismerhesse meg azokat a nagyközönség.

„fagyott csontok az égen a csillagok/fagyott csontokban dermedt vér én vagyok”

A For Her-nél és az Atoms-nál érzékelhető, a nyelvi akadályokból adódó távolságtartás immáron a múlté. A dalszövegek talán még költőibbek lettek, az írók még jobban megnyíltak, leomlott egy fal. Saját bevallásuk szerint

Az új dalokban az érzéseik, gondolataik mindenféle nyelvi szűrők nélkül, sokkal elemibben jelennek meg.

A karantén alatt született album munkálatai közben vissza-visszatértek a „régi” dalokhoz, melyekhez fordításokat készítettek. Nem szó szerintieket, ám az üzenetek magyar nyelven még tisztábbak, élesebbek. Dalok szólnak arról, hogy milyen érzés a nagy egész szempontjából a saját jelentéktelenségünkre ráébredni, vagy hogy hogyan lehet a szabadság bénító erejű.

„a lombkoronaszinten / kérded hol van Isten”

Felemelő érzés volt a zenekart immáron magyarul hallani, ahogy örömzenélnek. Eleinte látszott, hogy feszengenek, hiszen ismeretlen érzés volt számukra a Müpában, ülő közönség előtt játszani, ám az első pár szám után a hallgatóság értő figyelmétől felbátorodva belelendültek. Végül, saját bevallásuk szerint, az eddigi leghosszabb koncertjüket adták.

Felcsendültek az Aphelion és a Light Trap ismerős dallamai magyar szöveggel, a fent említett Partért kiáltó album címadó dala további új szerzemények kíséretében.

a Vágtázó halottkémek két dalának feldolgozásával, illetve Arvo Pärt előtt, a szakrális minimalizmussal átitatott My Heart’s in the Highlands című számának saját fordításával.

„s lesz a mostból lassan a régvolt már”

A zenekar harmadik albuma várhatóan januárban jelenik meg. Az új lemezen magyar nyelvű dalok szerepelnek majd, de hogy megmaradjon a zenekar külföldi jelenléte, a lemez főbb dalait angolul is tervezik kiadni. Az Atoms szakrális kérdései után a Partért kiáltó fő témája a víz, a lemezen az egzisztenciális „én-kérdések” kapnak teret. Várhatóak az új albumon grandiózus, „nagyot robbanó dalok”, ahogy csendesebb, imaszerű kórusdalok is.

A szövegközi címek idézetek az együttes dalaiból.

Képek: Platon Karataev // sinco