„Őrület uralta el az egyetemeket” – Peter Boghossian tudománykritikus a Mandinernek

2021. szeptember 15. 10:54
A Mein Kampfot feminista szöveggé átírva, kutyák közötti nemi erőszakról áltanulmányt készítve csinált hülyét a woke tudományokból, most pedig minden fronton küzd az amerikai egyetemeket eluraló, szélsőbalos véleménydiktatúra ellen – amire mostanra a karrierje is ráment. A magát egyébként valláskritikus, klasszikus liberálisnak tartó Peter Boghossian portlandi filozófussal beszélgettünk, aki interjúnkban Orbán Viktornak is tanácsokat küld.

Peter Boghossian amerikai filozófus, a Portland State University korábbi oktatója, egy az amerikai egyetemi szférát 2018-ban megrázó grievance studies („sérelemtudományok”)-botrány három kirobbantója közül, akik szándékoltan áltudományos cikkeket közöltek kritikai társadalomtudományos lapokban, rámutatva azok tudománytalanságára. Tevékenysége miatt az egyetem előbb eltiltotta a kutatástól, majd – épp a napokban – Boghossian maga mondott fel, arra hivatkozva, hogy az egyetem társadalmiigazságosság-gyárrá alakult, elfojtva a véleményszabadságot és a tudomány szabadságát. A magát korábban – Jordan Petersonhoz hasonlóan – klasszikus liberálisnak nevező, valláskritikus nézeteket is képviselő Boghossian számos könyv szerzője.

Arról, hogy miként szorulnak ki a konzervatívok az amerikai egyetemekről, itt írtunk. A kritikai fajelméletről és más kamutudományokról pedig itt. Boghossian kollégáinak könyvéről, a Cinikus elméletekről itt olvashat.

 

***

 

Vannak még olvasóink, akik nem tudják, mi az a sérelemtudományok-botrány. Nekik mondja el, kérem: kik önök, mit csináltak, miért csinálták és mit értek el?

Azt vettem észre, hogy a teljes őrület uralta el az egyetemeket, melynek alapja a rassz, a gender és a szexuális irányultság. Mintha csak az éj leple alatt érkezett volna, a semmiből. És minél inkább kutattam ezt, annál inkább rájöttem, hogy a mélyben van itt valami gond. Az első lépés a probléma azonosítása volt. A gyanúm az volt, hogy romlott kutatási tevékenység nyomán állt elő, ezért James Lindsay-vel közösen 2017-ben közöltem egy kamutanulmányt azzal a címmel, hogy A koncepcionális pénisz mint társadalmi konstrukció. Szerintem rém vicces volt, sok mindenki más szerint is – az egyetem szerint nem. Azoknak az embereknek, akik ehhez az ideológiához ragaszkodnak, semmi humorérzékük nincs. Szóval amikor az a tanulmány kijött, az emberek elvesztették az eszüket, én meg teljesen beleástam magam a vonatkozó irodalomba, annyit olvastam erről, amennyit csak lehet, majd Helen Pluckrose, James Lindsay és én

húsz kamucikket írtunk teljesen nevetséges témákban, például feminista szöveggé szabtuk át Adolf Hitler Mein Kampfját,

meg kutyák közötti nemi erőszakról írtunk… Aztán megjelentettük őket vezető feminista és genderszakos folyóiratokban. Erre az egyetemi világ ismét elvesztette az eszét, és elkezdtek panaszokat benyújtani ellenem ahelyett, hogy azt mondták volna, hogy basszus, lehet, hogy itt valami gond van. A második lépés a Cinikus elméletek volt, Helen Pluckrose és James Lindsay könyve (melyről itt írtunk – a szerk.), amely rendkívüli részletességgel írja le a problémát, és már több, mint kétszázezer példányban fogyott. Ja, és persze a The New York Times lefelejtette a bestseller-listájáról, pedig bőven elég fogyott belőlük, ugyanezt csinálták Jordan Petersonnal is…

Hol találkozik a politika a sérelemtudományokkal, vagy ahogy mi hívjuk, kamutudományokkal? A politika csinálta a kamutudományokat, vagy a kamutudományok hívták életre a szélbalos politikát?

Mindenki azon nyafog, hogy Orbán Viktor elvette néhány egyetemi szak költségvetési támogatását. Csak annyit mondanék: hiba erről jobbos-balos keretrendszerben gondolkodni. Inkább a következőképpen kellene: mondjuk azt, hogy a baloldal helyett például a mormonok irányítják az egész egyetemi szférát. Az egészet. Akárhova mész, mormonokat találsz minden szinten: mormonokból áll az igazgatás, mormonok tanítják a diákokat arra, hogy miként legyenek mormonok, kötelezővé teszik a Mormon könyvét, blaszfémia-törvényeket hoznak a védelmében… Ön szerint ez gond lenne?

Igen.

Szerintem is.

Gond az, ha egyazon ideológiát valló emberek irányítják a tudástermelés motorjait.

Ez egy baromi nagy gond. Az pedig még nagyobb gond, ha ezeknek az embereknek életük végéig szóló állásaik vannak. Szóval miféle választási lehetősége volna Orbánnak? Nincs alternatíva. Ki kell vonni alóluk a közpénzt! Ezek ideológusok, embereket akarnak indoktrinálni, ő pedig pont azt csinálta, amit csinálnia kellett. Nem kell ahhoz konzervatívnak lenni, hogy ezt belássuk, ezt mindenkinek látnia kellene. Gond az, ha ideológiailag elfoglalnak egy intézményt. Ez senkinek nem használ. Meg merem kockáztatni, hogy azoknak sem, akik maguk is az ideológia foglyai.

A hírhedt „koncepcionális pénisz” tanulmány, amit lehozott egy magát komolynak tartó tudományos lap

 

A kamutudomány megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy van baloldali tudomány meg jobboldali tudomány. Akkor ezt sem így látja?

Nem, egyáltalán nem. Ez totális bullshit. Az adat az adat, bármi is az adat. Persze bizonyára vannak nevezett adat értelmezésének politikai olvasatai is, amelyek jobbosok, balosok, zöldek vagy libertáriusok. De az adat egyszerűen csak az adat. Nézzük például a globális felmelegedést: szerintem van már elég bizonyíték arra, hogy a globális felmelegedét emberek okozzák. Kikutatták ezt ezerszer-tízezerszer jó nevű emberek – ez egyszerűen csak a tudomány. Az, hogy ezzel mit kezdünk, már politika. Legyen karbonadó? Hagyjuk abba a szénhidrogénalapú energiahordozók használatát? Ne csináljunk semmit? Ez mind politika, de az adat sosem politika.

És mondjuk azt, hogy az egyetemek kihozzák, hogy a globális felmelegedést az emberek okozzák, de közben az egyetemeken mindenki jobbos. Miért hinné el bárki a baloldalon ezt a kutatást, ha mindenki, aki dolgozott benne, jobbos? És ha mindenki mormon lenne?

Nálunk itt Portlandben az egyetemi oktatók 99 százaléka a Demokrata Párt támogatója.

Ezért kell az egyetemeken a sokszínűség. Ha van pár mormonunk, néhány muszlimunk, keresztényünk, pár konzervatívunk, liberálisunk, egy-két szélbalos őrültünk vagy széljobbos elmeháborodottunk, ott van mindenki, és mindenki arra az eredményre jut, hogy a globális felmelegedést emberek okozzák – mennyivel erősebb lenne az eredmény a közvélemény szemében? Golyóálló lenne. De nem ez a helyzet. Sőt, a helyzet ezzel épp ellentétes.

Aki az Egyesült Államokban tudományos pozíciót akar, annak elég sok kört kell lefutnia. Van a professzorrá emelési eljárás, be kell kerülni a tantervekbe, támogatást kell szerezni a kutatási projektekhez… Robin DiAngelo és Ibram X. Kendi munkáit tanulmányozva alig hittem a szememnek, hogy ők képesek tudományos eredményekként eladni az olyan szövegeiket, amelyekben csak az aktivista tudósok intézményi helyzetének javításával foglalkoznak. Mégis hogyan futják le a kamutudományok ezeket az intézményi köröket?

A harci helyzet az, hogy bizonyos tudományterületeken sosem fogsz tudni leközölni olyasmit, ami a morális ortodoxia ellen való. Ez lehetetlen, sosem lesz cikked a vezető lapokban, ha megkérdőjelezed. Ha minden folyóirat szerkesztője mormon lenne, és olyasmit akarna írni, ami kőkeményen tetemre hívja a hiedelmeiket arról, hogy Joseph Smith próféta volt, elvégezné a kutatást, áttekintené a bizonyítékokat, akkor ön szerint több vagy kevesebb esélye van a cikkének megjelenni, ha a szerkesztők mormonok?

Ha tudományról van szó, nincs jelentősége, ha kamutudományról, akkor kevésbé…

Így igaz. És azok az emberek, akik ezeket a folyóiratokat irányítják, ideológusok.

Ezért van szükség intellektuális sokszínűségre,

mert bizonyos területeken a nullához tendál az esélye annak, hogy valami olyasmi megjelenhessen, ami ellene megy a morális ortodoxiának. Minél kevésbé ideologikus egy terület, annál kevésbé van ez így. Az építőmérnököknél, akik hídépítésről beszélnek, ez nem probléma. De a humán területeken, főleg a genderszakokon, ez konkrétan katasztrofális. Ebben az országban egyre inkább elveszik az érdemalapúság, inkább a rasszal, a genderrel meg a szexuális orientációval foglalkozunk, mint az érdemekkel. De főleg a rasszal.

Portland State University

 

De hogy jutottunk el ide? Ahhoz, hogy az egyetemeken kötelezővé tehesd az ideológiád, először el is kell foglalni a kulcspozíciókat…

Az emberek olyan kollégákat vesznek fel, akikkel ideológiailag hasonlóan gondolkoznak, ezáltal megváltozik az intézmény értékrendje. A kamutudományok gyökere mindig igaz. Volt a történelem során elnyomás? Volt. El voltak nyomva a feketék? El. El voltak nyomva a melegek? El. El voltak nyomva a nők? El. Van egy igazságmag, amelyen ezek az építmények alapszanak.

De abból az igazságmagból kiindulva már az őrültekházába megy az egész,

és infrastruktúrát építenek köré, folyóiratokat, karokat, adminisztrátorokat… Majd utána megbuktatnak embereket a professzori vizsgákon, akkor is, ha hibátlan a pályázatuk. Vannak ennek a problémára megoldások, Orbáné például teljesen logikus. A helyében akkor vettem volna ki a közpénzt a programból, amikor először meglátom, aztán ha ez nekik nem tetszik, elmehetnek a búsba. Ezzel az ideológiával szemben keményen kell fellépni.

Ami még a kamutudomány politikai beágyazottságát illeti: lát bármiféle összefüggést az elmúlt év Black Lives Matter-tüntetései és a kritikai fajelmélet nevű kamutudomány „tudományos eredményei” között?

2018-ban az volt a legnagyobb gondunk, hogy rámutattunk egy problémára, és rendre az volt rá a válasz, hogy igen, ez egy probléma, de csak néhány embert érint szélsőséges intézményekben, mi végre a nagy felhajtás? Akárhogy is próbáltam ezt embereknek, akár okos embereknek is, elmagyarázni 2018-2019-ben, csak mostanra értették meg, mert most már látják. Jordan Peterson is arról beszél, hogy egy hallgató 4-5 év múlva, mikor kikerül a rendszerből, szépen kimegy a munkaerőpiacra, a szakmai életbe, és magával viszi az őrültséget, amit az egyetemen megtanult, a trigger warningokkal, a safe space-ekkel meg a mikroagressziókkal együtt. A woke szélsőbal kiváló indoktrinációs munkát végzett, hogy Friedrich Nietzschét parafrazeáljam, „mindenki más orra alatt”. Megcsinálták, és nagyon kevesen kongatják miatta a vészharangot, mert azt hiszik, hogy csak pár félkegyelműről van szó. De valójában ez az egész az egyetemekről származik! Ha Orbán lennék, foglalkoznék még egy súlyos problémával is, a tanárképzéssel. Épp egy tizenkét részes videósorozaton dolgozom, amelyben

elmagyarázzuk, hogyan lettek a tanárképző szakok indoktrinációs központokká.

Aztán az indoktrinált tanárok szépen visszamennek az általános iskolákba, és folytatják az indoktrinációt… Na, tőlük is elvenném a közpénzt. Mindenkinek megvan az akadémiai szabadsága, hogy azt kutasson, amit akar – ha azt akarja megkutatni, hogy a holdat zöld sajtból csinálták, hajrá. Senki nem mondja senkinek, hogy nem kutathat, mindenki azt kutathat, azt vizsgálhat, arról írhat, amiről akar. De nem közpénzből.

A kutyák közötti nemi erőszakról szóló, szintén leközölt kamutanulmány

 

Személye ellen folyik az egyetemén egy belső vizsgálat, mert a kamutudományok kigúnyolásával vétett a kutatói etika ellen. A helyi diákújság, a PSU Vanguard ennek kapcsán névtelen cikket írt önről, melyben a következőt írják: „Egy felsőoktatási intézményen belül a krónikus, beteges, tudománytalan viselkedés negatív publicitást hoz az intézményre, és mindazon becsületes kutatókra, akik ott dolgoznak. Még súlyosabb, hogy veszélybe sodorja a diákok hírnevét is, mert diplomáik ezáltal leértékelődhetnek.” Mégis miféle értéke van egy olyan tudományterületnek, amit három kutató pár hónap alatt le tud értékelni?

Ennek az a kontextusa, hogy a professzorrá emelés egyik előfeltétele évente egy tanulmány megjelentetése, azaz hét év alatt hét tanulmányé. Mi pedig ezeket a cikkeket nemes egyszerűséggel a hasunkra ütve állítottuk elő, majdnem 13 tanulmányt írtunk egy év alatt… Meg merem kockáztatni, hogy

ezeknek a tudományterületeknek egyáltalán nincs semmiféle legitimitásuk, mert ideológiailag elfoglalták őket,

ahogy a bennük dolgozó emberek is ideológusok, akik sem őszinteségre, sem önkritikára nem képesek. Az építőmérnökök csak hidakat akarnak építeni, nem akarnak mellette ideológiát tukmálni másokra. A kövérségtanulmányok területén kutatóknál már nem egészen ez a helyzet… A területeknek nemcsak legitimációjuk nincs, de konkrétan a tudomány szégyenei.

Ez valóban nem túl kollégiális öntől.

Valóban, de azért mondom ki, mert így van. Képtelenek megvédeni a gondolataikat, amelyek nem állják a vizsgálatot, és ahelyett, hogy őszinték lennének saját munkájukkal, tudományterületükkel és az ott uralkodó tudományos szigorral kapcsolatban, ennek épp az ellentettjét teszik. Ha átvinnék a repülőtéri fémdetektoron egy bombát, aztán jelezném a személyzetnek, hogy jó napot kívánok, a detektoruk átengedte a bombámat, és kicsit aggódom, hogy esetleg más őrültekét is átengedné, az ő helyükben őszintén megköszönném, hiszen nyilván nem akarnak bombával felszerelt őrülteket a repülőkön. Ránk is így kellett volna reagálni, megköszönni a munkánkat, ha nem szándékosan a közvéleményt félreinformáló tudományos munkákat akarnának letenni az asztalra, hanem a lehető legobjektívabb, legszigorúbb elvárásoknak megfelelő kutatásokat, melyek a lehető legjobb bizonyítékokon alapulnak. De nem így tettek.

Van ebben az írásban még egy izgalmas passzus, a vége. „Úgy döntöttünk, hogy kollektív identitáson keresztül közöljük aggályainkat, nem pedig egyenként. (…) Egyikünk sem szeretné, ha online trollok halállal és testi sértéssel fenyegetnék.” Ha a Cinikus elméleteket jól olvastam, van szó benne csoportgondolkodásról. A kritikai rasszelméletnek például bevallott szándéka ellehetetleníteni a vitát az ellenvélemény betegesnek nyilvánításával, a vélemények csoportidentitások mögé bújtatásával. Ez a pár mondat nem pont azt bizonyítja, hogy ez így van?

De, és ez nagyon fontos. A Portland State University hozott egy kari döntést, melyet a szólásszabadság köntösébe bújtatott,

amely a kritikai rasszelmélet kritikáját tiltotta meg.

Miért kellene a kritikai rasszelmélet kritikáját megtiltani? Az építőmérnökök sem mondják, hogy mostantól kezdve olyan szabályzatot léptetünk életbe, hogy nem lehet kritizálni azt, ahogy hidat építünk, ez őrültség lenne! Egy kollégám lejárató cikket jelentetett meg rólam a Chronicle of Higher Educationben, amellett próbált érvelni, hogy a gondolatok kritikája bántalmazás. Megírtam neki a válaszomat: nemcsak hogy nem bántalmazás rossz gondolatokat kritizálni, hanem egyenesen ez a munkám!

Boghossian (középen) két áltanulmány-szerző „tettestársával” (James Lindsay és Helen Pluckrose)

 

A Portlandi Állami Egyetemen ön balra húzó diákokat tanított. Mi a tapasztalata, hogyan látják a diákok a kamutudományokat? Miért veszik fel ezeket a tárgyakat egyáltalán? Szeretik őket? Mit kezdenek velük?

Nem tudják, hogy mit csinálnak. Mindenki, akire felnéznek és akiben bíznak, támogatja ezt – a Portlandi Állami Egyetemen összesen ketten vagyunk, akik nyíltan kiállunk ellene. Azt nem tudom, hogy hányan vannak, akik ellenzik ugyan, de félnek kimondani. Őszintén hiszem Arisztotelésszel együtt, hogy mindenki tudni vágyik. Ezért annyira népszerűek az olyan podcastek, mint például Joe Rogané, mert az embereknek igényük van ezekre a beszélgetésekre, szeretnék látni a túloldal érveit, szeretnék ütköztetni a gondolataikat, és az egyetemek ezt nem adják meg nekik, hanem épp az ellenkezőjét csinálják. Csináltam az egyetemen nemrég egy fordított kérdezz-feleleket: nem én álltam a színpadon, hogy osszam az észt, hanem a közönségben ültem, és hallgattam a diákok tapasztalatait az egyetemen a társadalmi igazságossággal. És azt láttam, hogy félnek nyíltan és őszintén beszélni, félnek a következményektől. Ezt nem én mondom, ezt a diákok mondják. Ez az ideológia egyszerűen fenntarthatatlan.

Senki nem akar folyton rettegni attól, hogy rosszat ne mondjon.

Senki nem akar azon izgulni, hogy eltörlik-e. Senki nem akar így élni, de valahogy mégis mind így élünk.

Mi úgy tapasztaltuk, hogy egy ilyen rendszer nagyjából negyven évig tartható fenn…

Én hármat adnék neki.

Úgy legyen! Ami a sérelemtudományok-botrány médiamegjelenéseit illeti, a legtöbben a Sokal-ügyhöz hasonlítják, de volt a kettő között még valami. A Kaliforniai Egyetemen Victor Davis Hanson professzor emelt szót a latino tanulmányok ellen, amely gyakorlatilag egy akadályt képezett a latino migránsok társadalmi integrációja előtt. Szerinte erre a gyógyír az, ha a diákoknak inkább európai nyelveket tanítanak, klasszika-filológiát, filozófiát – mert akkor a tudásuk kihúzza őket majd az anyagi gondjaikból.

És működött?

Nem úgy tűnik, mintha rendszer lett volna belőle… Szóval mi a kiút? Hogyan lehet az embereket immunissá tenni a kamutudományokra, kipucolni őket az egyetemekről, és kint tartani onnan, ahova még nem férkőztek be?

Az erkölcsi érzéket kell megváltoztatni. Ez nem a bizonyítékokról szól. Az emberek nem bizonyítékok alapján változtatják meg a véleményüket. Ha az erkölcsi érzékük megváltozik, azt követi majd a racionális elméjük is. Ahogy Jonathan Haidt írta, „az erkölcs köt és elvakít”. Az emberek nem bizonyítékok alapján alakítják ki erkölcsi meggyőződéseiket, hanem erkölcsi meggyőződéseik alapján tekintenek a bizonyítékokra. Úgyhogy a probléma megoldása egyszerre rendkívül bonyolult és nagyon egyszerű. A rendkívül bonyolult része az, hogy kigondoljuk, milyen stratégiák mentén tudunk az embereknek segíteni abban, hogy a megfelelő dolgokat értékeljék. Ez leereszkedően hangozhat, de tegye fel magának a kérdést: képesek az emberek nem megfelelő dolgokat értékelni? Bárki, aki ezen a kérdésen öt másodpercnél tovább komolyan elgondolkozik, igennel fog rá válaszolni. Ha egész nap szűrő nélküli cigarettákat szívsz, akkor nem a megfelelő dolgokat értékeled. Az egyszerű része pedig az, hogy bizonyos dolgokat be kell tiltani. Gad Saad evolúcióbiológus, jó barátom mondta nekem egyszer: képzeljük el, hogy Vietnam népét holnap emészthetetlen gyűlölet fogja el a zsidók iránt. Mindenki zsidókat akar ölni, koncentrációs táborokat akar építeni. Logikus lenne, ha az Egyesült Államok emiatt korlátozná a bevándorlást Vietnamból? Az lenne, nem? Ugyanez áll a kamutudományokra is.

Összesen 104 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"A társadalomtudományokban rasszizmusnak számít, ha valaki az intelligencia avagy a viselkedés genetikai összefüggéseit a származás és bőrszín tükrében vizsgálja. Az orvostudományban azonban jóval nagyobb a tét. Az etnikai kisebbségek is rosszul járnak, ha a politikai korrektség miatt száműzik a rassz fogalmát az orvosbiológiából.
„Az orvostudomány és a közegészségügy kérdéseibe avatkozó kritikai rasszelmélet minden amerikai jólétét veszélyezteti. Leginkább a nem fehérekét” – írja a City Journalben Connor Harris, a Manhattan Institute ifjú kutatója.
A cikk apropója a koronavírus lefolyásának esetleges genetikai összefüggése körül kialakult vita. Harris a New York-i Mount Sinai kórház három kutatójának szeptemberben publikált tanulmányára hivatkozik, amely genetikai tényezőkkel hozta összefüggésbe, hogy a fekete bőrűek körében súlyosabb a koronavírus okozta megbetegedés lefolyása. Bár az ENSZ júniusi kutatása hasonló eredményre jutott, a különbséget szociális okokkal – az anyagi helyzettel, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel és az intézményes rasszizmus jelenlétével – magyarázva. A Mount Sinai orvosai szerint azonban egy az afro-amerikaiakra jellemző gén okozza a feketék nagyobb fogékonyságát a koronavírusra. A tanulmány hatalmas felháborodást váltott ki. A szerzőket és a kutatást közlő Journal of American Medical Association folyóiratot rasszizmussal vádolták, amire a tudományos folyóirat visszavonta a publikációt."
https://www.metazin.hu/index.p..

Elolvastam a pénisz tanulmányt és szétröhögtem az agyam rajta.
https://www.skeptic.com/downlo..
A legviccesebb rész,amikor a konceptuláis pénisz és a klímaváltozás összefüggéseit taglalja.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés