Szilágyi István, Carl Schmitt, Eliade – Így olvasunk mi

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el.

Vajon mi alapján sorol az ember egy könyvet örök kedvencei közé? Sok regényt, átfogó megfejtést vagy szakkönyvet szeretek, a szépirodalomtól a teológiától és filozófiától kezdve a politikán át a történelemig és a társadalomtudományokig. Arra jutottam, hogy az örök toplistába azok a művel valók, amelyeket olvasni katartikus élmény volt, és valamiképp hozzájárultak a lét misztériumának megértéséhez; emellett pedig szívesen újraolvassuk őket. 

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba. Számomra ez a regény a huszadik századi magyar sors egyetemesen is értékelhető, modern nagyregénye. Az eredetileg kriminológus szerző zseniálisan mutatja be Szendy Ilka elméje elborulásának folyamatát, eközben az eltűnő erdélyi kisvárosi világot – miközben a regény egyáltalán nem provinciális.

Étienne Gilson: Isten és filozófia. Hogyan fejtette meg fokozatosan egyre mélyebben Isten létét az emberi gondolkodás? Hogyan találkozott a kettő egy pillanatra a középkor csúcsán Aquinói Szent Tamásnak köszönhetően, és utána hogyan bomlott fel ez a szoros kapcsolat ahelyett, hogy megtartottuk volna, a felvilágosodásnak és a modernitásnak köszönhetően? Ezt mutatja be a vékony, ám annál szédítőbb kötetecske.

Carl Schmitt: Politikai teológia. A valaha írt egyik legzseniálisabb politikafilozófiai munka, mely nem csak a politika fogalmainak teológiai eredetét mutatja be, hanem a nihilizmus határát súrolva, félelmetes racionalitással vezeti le a szuverén döntésének abszolút mivoltát a határhelyzetekben, mikor nincsen szabály. 

C. S. Lewis: The Discarded Image. Megint középkor: hogyan is képzelték el pontosan a régiek a kozmoszt? Mik azok a szférák, és tényleg laposnak gondolták a Földet? Mit gondoltak a csillagokról? Milyen volt az emberképük? A ptolemaioszi világkép ismerete kulcsfontosságú a modernitás

Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza. A premodern ember az égieket másolta, a szentség által körülvett világ és ez az imitáció mentette meg a történelem rémületétől. A modern ember azonban belevetette magát ebbe a rémületbe, a horror vacuiba, amiből csak a kereszténység tudja megmenteni, hiszen annak van kapcsolata a teremtéssel. A vallástudomány egyik klasszikusa szinte kötelező olvasmány.

Marie-Louise von Franz: Archetípusos minták a népmesékben. Kicsit németesen túlgondolt, ugyanakkor fantasztikus feltárásokat végez a népmesék „tudatalattijában” Jung tanítványa, kinek boszorkánykonyhájában egy elvarázsolt világ titkai tárulnak fel előttünk. 

Radnóti Miklós: Bori notesz. Egy időben sokat olvastam a kiadást, amiben a nyomtatott mellett a költő kézirásos eredetije is ott volt. Mind a mélysége, tragikuma, mind a nyelvezete lenyűgözött.

Jack Kerouac: Úton. A beatnemzedék prominens, ámbátor libertinus jobboldali és vonakodóan katolikus írójának hedonista autóstúrája nem csak menekülés a valóság elől és izgalmas élvezethabzsolás, hanem egyben a kétségbeesett istenkeresés sajátos módja és szimbóluma is.  

Riszard Kapuscinsky: Futballháború. A fentiekhez képes ugyan könnyedebb mű, de a lengyel riporter közép-amerikai és afrikai kalandjairól szóló izgalmas munka jól mutatja be a két térség valóságát a huszadik század második felében. 

Bödők Zsigmond: Harmatlegelő – A csillagos ég a magyar néphagyományban. Mit láttak a csillagokban, csillagképekben a magyar parasztok, pásztorok? A csillagos éggel sosem lehet betelni, s még izgalmasabb az éjszakai égbolt szemlélése, ha tudjuk, mit láttak bele nem csak a görögök, hanem eleink is.

S akik lecsúsztak az első tízről, de majdnem bekerültek: 
Richard M. Weaver: Ideas Have Consequences;
Joseph Pieper: Tradition – Concept and Claim;
Roger Scruton: Sexual Desire – A Philosophical Investigation;
John le Carré: Az áruló;
Bánffy Miklós: Erdélyi történet;
Móricz Zsigmond: Erdély.