Nem, nem térdelünk le

2021. szeptember 6. 12:51

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Térdelt eleget ez a nemzet az elmúlt ötszáz és benne az elmúlt száz évben. A térdre borulók országa helyett legyünk inkább a talpra állók országa.

Kinyitotta a kattintásládát a Telex szerzője, Haász János, amikor is megírta és kifejtette, hogy szerinte miért illene térdelniük a magyar futballistáknak is.

Valószínűleg a haladó like-ok tömegeinek bezsebelése mellett az össznépi pofonosládát is kinyitotta a szerző, de én egyik táborral se foglalkoznék, inkább a témával magával.

Immár elég sokat látott firkászként tanulságos volt látni az elmúlt évben, ahogy Amerikából kiindulva az egész nyugati világban végigsöpört egy rapid kulturális forradalom, annak csúcsán néhány brutál erős szimbólummal, amik – az adott kulturális közegben és történelmi meghatározottságban – gyakorlatilag megbénítják az azt kritizálni szándékozókat, ellenben a teljes forradalmi győzelem erejével ruházzák fel a propagátorokat.

A forradalom hullámai eljutottak az arra fogékony német világig, ám a Lajta (és az Odera) vonalán nem tudtak átjutni, és valószínűleg nem is fognak.

Miért?

Mert ez egy másik Európa, más történelemmel, más örökséggel, más sérelmekkel, más tabukkal – és másfajta büszkeséggel.

A Telex szerzője felsorolja, hogy mire is hivatkoznak azok, akik a Lajtától innen elutasítják a térdelést; és igen, ahogy írja, mi nem gyarmatosítottunk egész kontinenseket, nem dolgoztattunk fekete rabszolgákat gyapotföldeken, nálunk nincs feketék elleni rendőri erőszak, és nem mi robbantottunk ki két véres világháborút, az egyiket borzasztó eszmék nyomán.

Haász ezekkel az érvekkel szállna vitába, csak nincs miért. Mert ezek az érvek pontosan elegendők arra, hogy a szélsőbaloldali, fajok és más társadalmi csoportok közötti konfliktusok szításán dolgozó aktivisták által terjesztett, az Amerika – minden nemzettől eltérő sajátosságú – alappilléreit kikezdeni szándékozó szimbolikus gesztusok itteni érvényességét megsemmisítsük.

Magától értetődő továbbá annak kimondása is:

a 20. század eleje óta jobbára mi voltunk azok, akik térdeltek.

Akiket térdeltettek. Akiket a földre kifektettek. Akiknek a nyakára hol Nyugatról, hol Keletről térdeltek rá az éppen aktuális agresszív, begőzölt rendőrök, amíg csak azt nem hitték, hogy ki nem leheljük a lelkünket.

E sorok írója elítélte és elítéli a George Floyd nyakán térdeplő Derek Chauvint, akit aztán jogerősen elítélt az amerikai bíróság is.

De e sorok írója egyúttal egy olyan nemzet tagja, akiket mindenféle rendű és rangú Chauvinok csicskáztattak és fullasztottak az elmúlt száz évben, hol germánok, hol oroszok – hol másfajta derék sovének, szerbek, csehszlovákok vagy románok.

Követett el bűnt a magyar állam mások és saját állampolgárai ellen az elmúlt száz évben? Igen. Nem relativizálunk, soha nem tettünk úgy: örülünk minden múltfeltárásnak és szembenézésnek. A magyar állam bocsánatot kért – a holokausztban vállalt szerepéért is.

Dolgunk-e ugyanakkor, hogy beszálljunk a mai tragikus amerikai erőszakspirálból, ezen belül a rendőri erőszakból elindult identitáspolitikai vitákba a saját hazánkban?

Egyszerű a válasz: nem.

Nem kérünk a sérelemimportból, sem annak szimbolikájából.

Nem fogjuk dekonstruálni a saját múltunkat, történelmünket, az új jakobinusok nyomására sem.

A focistáink se térdeljenek le. A kölcsönös tiszteletre, respektusra hívják csak fel a figyelmet: arra például szükségünk van, csinálják ezt továbbra is.

Addig pedig az importált pótcselekvéseknél mondok egy hasznosabb, valódi cselekvést: letérdelés helyett álljunk fel. Mi, magyarok. Azok, akik fel tudunk állni; és azok is, akik eddig nem tudtak. Segítsünk minden nemzettársunknak, hogy felemeljék a fejüket. Ha kidőltek vagy térdel állva élik életüket, tudjanak két lábra tudjanak állni, tudjanak cselekedni, mozogni, tenni önmagukért, kisebb és nagyobb közösségeikért.

A térdre borulók országa helyett legyünk a talpra állók országa.

Magabiztos, büszke, nem egymás hibáit kutatók és egymás sebeit mardosók, hanem egymást felkelni, talpra állni segítők.

Mert ez a tisztelet kultúrája, ez a szolidaritás kultúrája, ez a valódi nemzetépítés kultúrája, nem pedig a gyógyuló sebek kivakarása, a kölcsönös feszültségek szítása.

Ha ez már menne minden magyarnak – hosszú tanulási folyamat lesz, az bizonyos –, segítséget nyújthatnánk ebben minden környező népnek is. Elég sokan elég sok minden miatt térdepeltek e régióban, a baltiaktól a bosnyákokig: segítsük egymás népeit, hogy ők is tartsák magukat, és felemelt fejű, ámde egymásra figyelő népek közösségeként működjünk tovább a kontinens e fertályán.

A térdelést pedig valóban hagyjuk meg azokra a pillanatokra, amikor Isten, a szerelmünk vagy a hazánk előtt teszünk így.

Amúgy is: térdre borulva nem látjuk, mi folyik körülöttünk – és nem tudunk szembe nézni sem –,

ha viszont felállunk és körbenézünk, talán még azt is megtalálhatjuk, hol a helyünk és mivégre vagyunk a világban.

Amíg tőlünk Nyugatra fejek hajolnak le saját történelmi örökségük miatt, amíg tőlünk keletre fejeket vágnak le a helyi viszonyok miatt, lehetnénk mi a felemelt fejű nemzetek és közösségek régiója, amin – végre – nem térdel már senki.

Összesen 148 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Megbűnhödte már a nép a múltat s jövedőt!

Gellért, a térdeplés kultúráját nem azzal kell támadni, hogy de nálunk senincsen négerkérdés, meg nem voltunk gyarmatosítók, hanem arra kell rámutatni, hogy maga a kiinduló állítás- hogy az USA-ban rendszerszintű raszizmus van, meg négerek elleni rendőri erőszak, egy ordas kamu.
Kitől várja el az ember ha nem tőled, hogy tényalapon elemezzen. Ha az USA-ban a gyilkosságok 55%át a lakosság 6%-át kitevő fekete kanok követik el, ott pont hogy fordított rasszizmus van: sokkal kevesebb feketét ítélnek el súlyos börtönbüntetésre, vagy lőnek le a rendőrök, mint indokolt volna aktivitásuk alapján. Ha az afroamerikaiak átlagintellektusa 85 IQ, viszont fogyasztási alapon a világ hetedik leggazdagabb országát alkotnák, ha külön számolnák őket, akkor nem a feketék jogos harcáról, hanem arcátlanságáról kell beszélni- hiszen őseik számukra a lottóötöst nyerték meg, mikor rabszolgaként amerikába hajózták őket, mivel jelenleg a galaxis legjobban élő feketéi ők.

Jó írás, örülök neki! Eléggé emelkedett.
De azért amit ergé nem írhatott oda: azanyádpicsáját Haász János!
Mert nem emelkedetten arról szól a Haász János írása, amiről az SZDSZ s léte szólt: a mucsai magyar parasztok hajtsanak fejet a kifinomult 5000 budapesti család előtt.
Tehát térdelés helyett: azanyádpicsáját Haász János!

Bravó!
Remélem, hogy az ápoltak a 2022-es választás után némileg elcsendesednek, vagy mennek az Orosz József után!

Bocsánat, hiperaktív diszgráfiám van.

Kanadába "menekült". Kb. öt éve még beszélgetett Bolgár Györggyel a Klubrádióban. Röhögtem, mert kurvára idegesítette drágabolgár urat. Még az is felmerült bennem, hogy korábban abuzálhatta az öreget, azért utálta az Oroszt, de ki tudja, lehet, hogy csak két okos libsi nem fért meg egy alomban. Azóta nem hallottam felőle.
Nem hiányzik. Sem.

Az idiotizmusod rávilágít a fajtátok gyenge pontjára: nem szeretitek a normálisakat...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés