A McKinsey új Global Energy Perspective jelentése szerint a zöldátmenet üteme megtorpant, miközben a fosszilis energiaforrások dominanciája tartós marad. A kutatás kiemeli: a klímaváltozás hatásai már kézzelfoghatók, ezért a jövő kulcsa az alkalmazkodás, nem csupán a kibocsátások csökkentése.
A zöldátmenet, vagyis a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés az emberiség egyik legnagyobb kihívása a 21. században – legalábbis erre jutott a neves McKinsey tanácsadó vállalat Global Energy Perspective nevű friss jelentése, amit immár tizedik éve adtak ki.
Az anyag szerint az energia megfizethetősége, megbízhatósága és a kibocsátáscsökkentés határozza meg a globális energiapolitikát. Azonban a zöldtechnológiák költségei, a regionális gazdasági különbségek, az új technológiai igények, továbbá a fosszilis energiahordozóknak a közeljövőben igen jelentős szerepe mind jelentősen akadályozza a gyors fenntarthatósági átalakulást.
A jelentés szerint a párizsi klímaegyezmény célkitűzései egyre távolabb kerülnek, miközben a klímaváltozás hatásai már most érezhetők.
A tanulmány a zöldátmenet legnagyobb kihívásait járja körül, és megállapítja, hogy stratégiai váltásra van szükség, és a világnak – benne Európának és hazánknak – fel kell készülnie a klímaváltozás elkerülhetetlen következményeire.
A zöldátmenet egyik legnagyobb akadálya globális szinten a megújuló energiaforrások és más fenntartható technológiák magas költsége. Bár a nap- és szélerőművek technológiai fejlődése jelentős, ezek széles körű elterjedése még mindig nehézségekbe ütközik. A McKinsey szerint a helyi gazdasági feltételek és az iparági sajátosságok miatt a zöldtechnológiák bevezetése régiónként eltérő ütemű.
A fejlett országokban a tőke rendelkezésre áll, de a fejlődő piacokon az infrastruktúra és a finanszírozás hiánya gátolja a gyors zöldátállást.
Emellett a zöldhidrogén és más fenntartható üzemanyagok, amelyek alapvető szerepet játszhatnának a dekarbonizációban, jelenleg drágák és technológiailag kiforratlanok. A jelentés szerint ezek csak 2040 után terjedhetnek el szélesebb körben (lásd az alábbi ábrát), hacsak nem vezetnek be szigorú szabályozásokat, amelyek kötelezővé teszik a használatukat. Ez a lassú tempó különösen problematikus, mivel a fosszilis energiahordozók, például a földgáz és a szén, továbbra is jelentős szerepet játszanak az energiatermelésben, különösen azokban a régiókban, ahol a megújulók nem tudják kielégíteni a gyorsan növekvő energiaigényt.
További kihívást jelent a zöldátmenet számára az energiaigény globális növekedése. Az olyan új technológiai trendek, mint a mesterséges intelligencia (MI) és az adatközpontok terjedése, önmagukban is nagymértékben növelik az áramfogyasztást, különösen az USA-ban, Európában és Kínában. A McKinsey jelentése szerint a közlekedés elektrifikációja – például az elektromos járművek térnyerése – és az ipari szektorok energiaigénye szintén hozzájárul ehhez.
A fejlődő piacokon az építő- és a gyáripar, míg Európában a közlekedési szektor a legnagyobb energiaigény-növelő.
Bár nap-, szél- és földgázalapú erőművekkel igyekeznek biztosítani a többletkapacitásokat az áramtermelésben, egyes térségekben – például Ázsiában – a szénerőművekre még mindig szükség van. Csakhogy ez hátráltatja a globális kibocsátáscsökkentési célokat, mivel úgy tűnik, hogy a fosszilis energiahordozók használata a vártnál lassabban csökken.
A McKinsey jelentésáből kiderül, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is – amely a fenntartható átalakulást modellezi 1,9 °C-os hőmérséklet-emelkedéssel 2100-ig – a fosszilis energiahordozók aránya jelentős marad a globális energiamixben a 2050-es nettó zéró kibocsátási céldátum elérése után is.
Különösen a földgáz iránti kereslet nőhet, főként az áramtermelésben, mivel ez az energiahordozó viszonylag olcsó és rugalmasan használható.
Szénből is többet használhatunk, különösen azokban a régiókban, ahol a gazdasági növekedés és az energiaigény kielégítése az elsődleges. Ez a tendencia azért különösen aggasztó, mivel ez az egyik legszennyezőbb energiaforrás, és jelentős mértékben hozzájárul a globális szén-dioxid-kibocsátáshoz. Vagyis a fosszilis energiahordozók továbbra is tartós dominanciája azt jelzi, hogy a zöldátmenet tempója nem elegendő a párizsi klímaegyezmény céljainak eléréséhez.
A McKinsey három forgatókönyvet vázol fel a 2100-ig várható globális hőmérséklet-emelkedésre: fenntartható átalakulás (1,9 °C), folytatódó lendület (2,3 °C) és lassú evolúció (2,7 °C). Ezek az értékek amúgy is 0,1 °C-kal magasabbak, mint a 2024-es előrejelzések, ami azt mutatja, hogy
a klímaváltozás elleni küzdelem egy szélmalomharchoz hasonló.
A párizsi klímaegyezmény 1,5 °C-os célja gyakorlatilag már ma elérhetetlen, és a 2 °C elérése is extrém nehézségekbe ütközik.
A lassuló zöldátmenet egyik oka – húzza alá a jelentés –, hogy a kibocsátáscsökkentés jelenleg túl nagy mértékben koncentrál a villamosenergia-szektorra. A kimutatás szerint
a dekarbonizáció költségei jelentősen csökkenthetők lennének, ha más szektorokra – például az iparra, a mezőgazdaságra vagy a közlekedésre – is nagyobb figyelmet fordítanának.
A villamosenergia-szektor drága dekarbonizációja helyett egy holisztikusabb megközelítésre lenne szükség, egy olyanra, amely minden szektorra kiterjed.
A globális klímacélok elérhetetlensége miatt egyre sürgetőbbé válik az alkalmazkodási stratégiák kidolgozása. Szinte minden energiát és erőforrást erre, valamint a klímaváltozás következményeinek kezelésére kellene fordítani. Az aszályok, árvizek, erdőtüzek, hőhullámok és hirtelen viharok mind olyan kihívások, amelyek már most érezhetők, a jövőben csak súlyosbodni fognak.
Az alkalmazkodási stratégiák kidolgozása során fontos, hogy a helyi közösségek, az infrastruktúra és a gazdaság is alaposan felkészüljön ezekre a jelenségekre. Például a mezőgazdaságban aszálytűrő növényfajok termesztésére, az árvízvédelemben korszerűbb gátak és víztározók építésére, valamint a városi hőhullámok kezelése céljából a zöldterületek növelésére van szükség.
Az Európai Unió a zöldátmenet egyik globális éllovasa, de a jelenlegi stratégiák túlságosan a kibocsátáscsökkentésre fókuszálnak, miközben az alkalmazkodási intézkedések alulfinanszírozottak. A McKinsey jelentése és más elemzések is azt sugallják, hogy a támogatási források legalább 80-90 százalékát ez utóbbiakra kellene allokálni. Ez magában foglalná az infrastruktúra fejlesztését, a szélsőséges időjárási események elleni védekezést, valamint a társadalmi és gazdasági rendszerek rugalmasságának növelését.
Magyarországnak aktívan lobbiznia kellene az EU-ban annak érdekében, hogy a klímafinanszírozás prioritásai változzanak. A jelenlegi támogatások jelentős része ugyanis a megújuló energiaforrások fejlesztésére és az energiahatékonyság növelésére irányul, de ezek a beruházások nem feltétlenül készítik fel a társadalmakat a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaira. Az uniónak olyan programokat kellene előtérbe helyeznie, amelyek az aszályok, árvizek és hőhullámok elleni védekezést finanszírozzák, különösen a kiszolgáltatottabb tagállamokban, mint amilyen Magyarország.
A zöldátmenet legnagyobb kihívása, hogy egyszerre kell biztosítani az energia megfizethetőségét, megbízhatóságát és a környezet védelmét. A McKinsey elemzése világosan mutatja, hogy a jelenlegi technológiai és gazdasági korlátok miatt a globális kibocsátáscsökkentési célok elérése szinte lehetetlen. Ehelyett egy olyan új egyensúlyra van szükség, amely a fenntarthatóság és a rugalmasság között teremt harmóniát.
Ez azt jelenti, hogy a zöldtechnológiák fejlesztése mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a már említett alkalmazkodási stratégiákra. Ennek keretében a helyi közösségek bevonása, az infrastruktúra fejlesztése és az EU-s források hatékony felhasználása alapvető fontosságú lesz a klímaváltozás hatásainak kezelésébe.
A zöldátmenet tehát globális és helyi szinten is hatalmas kihívásokkal néz szembe.
A McKinsey jelentése szerint a párizsi klímaegyezmény céljai de facto elérhetetlenek, a klímaváltozás hatásai pedig elkerülhetetlenek.
Ezért az egész EU-ban, így Magyarországon is a hangsúlyt a kibocsátáscsökkentésről az alkalmazkodási stratégiákra kell áthelyezni. Az aszályok, árvizek és hőhullámok elleni védekezés, valamint a rugalmas infrastruktúrák, rendszerek kiépítése meghatározó lesz a jövőben. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy a zöldítés nem elég, a klímavédelem pedig a klímaváltozás elleni védekezést is kell jelentse a jövőben.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Simon Wohlfahrt / AFP
A Lancet Countdown friss jelentése szerint a klímaváltozás már most drámai módon növeli a halálozásokat és a betegségek terjedését. A kutatók szerint sürgős beavatkozás nélkül a helyzet gyors romlása várható.
„Ugyan le lehet lőni ezeket, de a mennyiségük óriási” – fogalmazott egy ukrán altábornagy.
Kivételesen éppen az Európai Bizottságnak adott igazat.
Az amerikai szankciók alóli mentesség mindaddig érvényben van, amíg Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump elnök hivatalban van.
Szijjártó Péter külügyminiszter szerint ezt Orbán Viktor miniszterelnökön kívül senki nem tudta volna elérni.
Miért tartja bárki mérvadónak akár a Politico, akár a BBC, akár a 444 információit?
A hír igaz: valóban volt érdeklődés a Paris Saint-Germain részéről.
„2010 óta Magyarország gazdasága az egyik legnagyobb felzárkózási pályát futotta be egész Európában” – szögezte le Sebestyén Géza.
