Újabb kudarc, újabb kivonulás, újabb szégyen. És persze értetlenség, hiszen a létező világok legjobbikát vitte a NATO Afganisztánba, mégsem kellett a szuper termék. Pedig hát a nyugati döntéshozók meg vannak győződve róla, hogy az ő alapelveik mindenki számára axiómák, aki meg nem éri fel ésszel őket, annak majd segítenek megérteni. Az elképzelt és vágyott nyugatias valóság most éppen Afganisztánban szaladt bele a helyi – törzsi – valóság méretes pofonjába, s az újabb apró tévedés ismét emberéletek sokaságát követeli.
Már kaptunk ízelítőt abból, hogy is néz ki Kabul egy hónappal az amerikai nagykövetség Pride-zászlajának kihelyezése után. Azt is tudjuk, hogy az egész tálib blitzkriegben puskalövés nagyjából akkor dörrent először, amikor a kabuli vidámparkban vidáman dodzsemező szakállasok a levegőbe lövöldözve ünnepelték sikereiket, a lakosság pedig résmentesen fog visszatérni a saría kézlevágós, asszonykövezős verziójához, mert még az is közelebb áll a kultúrájához, mint az úgynevezett nyugati értékek.