A posztmodern embertelenség ellen – Tucker Carlson igazsága

Élénk médiafigyelem kísérte a Fox News műsorvezetőjének, Tucker Carlsonnak magyarországi fellépését. Érdekes módon a tengerentúlon nagyobb sajtómorajt okozott a nálunk tett körút, mint nálunk, ahol a balos médiumok elsősorban a határlátogatásra és az Orbán-interjúra csodálkoztak rá.

Pedig Carlson, a konzervatív Amerika egyik legbefolyásosabb véleményformálója az MCC Feszten is beszédet mondott, sőt, ez volt magyarországi látogatásának legfontosabb nyilvános szereplése. Élőben hallgatva tényleg kiváló showman és meggyőző előadó Tucker Carlson, akinek gondolatait meglehetős szubjektivitással tolmácsolták az ellenzéki orgánumok.

A beszédet természetesen oda és vissza lehet értelmezni, ahogy azt megtették sokan, a kontextust is lehet boncolgatni, és Tucker Carlson motivációit is szétszálazhatjuk. Koncentráljunk most mégis a tartalomra, főleg a beszéd második felében felrajzolt gondolati ívre. Itt szembeállította Esztergom történelmi főterét az amerikai posztmodern építészet fém és üveg palotáival. Szerinte

Tucker Carlson gondolatát a beszédkörnyezettől függetlenül is érdemes továbbszőni. Nem csupán az építészetben figyelhető meg az esztétikum ellényegtelenítése a funkcionalitás hamis eszményítésével (gondoljunk a szocreál vagy brutalista monstrumokra, esetleg a Momentum várba rémálmodott falanszterére), ide tartozik a nyelv dekonstruálása is. A magukat progresszívnek gondoló erők nyelvi beavatkozási kísérletei nem csupán szavak tabusítására irányulnak, hanem új kifejezések elfogadtatásával a gondolkodás formálására is.

Gondoljunk az „anya, apa és szülő” kifejezések helyett bevezetésre javasolt „terhes nő és terhes nő partnerére” vagy az utólag meghátrálva iróniának maszkírozott awomen esetére is. De ide tartozik az lmbtqiastb. rohamosan bővülő fogalomrendszere, ami gyakorlatilag bármilyen szexuális irányultság, nemi identitás és kapcsolati forma egyenjogúsítására, így elfogadtatására törekszik.

Az esztétikum tudatos megbontása, a dekonstrukció együtt jár a korábbi, retrográdnak minősített irodalmi szövegek átírásával vagy indexre tételével is. A szalonképtelennek kikiáltott Tom Sawyer, a rasszistának bélyegzett Elfújta a szél vagy a Tíz kicsi néger esete azt mutatja, hogy a könyvkultúra alappillérei is felégethetőek, ha egy magasabb rendűnek nevezett, progresszív nézőpont azt megkívánja. Az arany ember félreértelmezett kritikája is ebbe az irányba mutat. Még veszélyesebb, hogy a dekonstrukció jegyében a görbe tükröt, a társadalmi önreflexió képességét vagyis az iróniát sem viselik el a liberális véleményformálók, ahogy ezt a Monty Python vagy a Simpson család körüli vita is alátámasztotta.

A dehumanizálás egyik leglátványosabb kifejeződése mégis a hagyományos közösségek szétzilálási kísérletében érhető tetten. Ha nincs közösségi identitás, nincsenek közösségformáló tradíciók, ha az ember univerzalizálható, akkor

A nemzeti identitás feloldása, a család mint életközösség határainak abszurditásig való tágítása ugyanebbe az irányvonalba illeszkednek.

Bár Tucker Carlson csak épületekről beszélt, ugyanakkor a gondolat mélysége a történelem, a nyelv, a kultúra, a közösségi identitás felé mutat.

Ha ezeket meg tudjuk őrizni, ha ellen tudunk állni a progresszió nyomásának, emberi mivoltunkat őrizzük meg.