Kormányváltó erődemonstráció? Szivárványos unalom!

2021. július 26. 7:19
A felvonulás egyre inkább egy ellenzéki mini teadélutánná halványul, ahol tulajdonképpen semmi meglepő nem történhet. Avagy egy működő jogállam átlagos hétvégéjéről.

Olvasgatom a hétvégi Pride-ról a beszámolók rengetegét, nézem a színes-szagos élő közvetítéseket (a mi összefoglalónk itt és itt található). Őszinte kíváncsisággal fürkészem, hogy mivégre is volt az eseményt beharangozó baloldali sajtóhájp. Mi különleges történt, miért érdemel kiemelt figyelmet az idei felvonulás? Azonban akárhogy kutakodom, nem bukkanok semmi rendkívülire. Kénytelen vagyok arra a konklúzióra jutni, hogy

egy teljesen átlagos, ellenzéki színezetű dzsembori zajlott.

Több ezer LMBTQIA…stb. szimpatizáns vonult fel, néha unalmas, néha egész vállalható retró zenékkel; és a nyilatkozatok, illetve a lobogtatott táblák alapján komoly kormányellenes hevülettel.

Nem voltak százezren, talán még több tízezren sem. Ott menetelt viszont az egybesült ellenzék minden prominense, Kunhalmi, Lendvai, Fekete-Győr, Kerpel-Fronius, sőt, Tordai Bence szerint jobbikosok is beépültek a nemi identitás végtelen variabilitásától elragadtatott tömegbe. Apoteózisnak természetesen a zuglói túlélőshow győztese, a miniszterelnöki ambíciókat nem dédelgető Karácsony Gergely beszédét szánták a szervezők. A felvételek alapján

Karácsony nem lett jobb szónok, a Pride-hevületet gyorsan bezárta az erőltetett modorosság karanténjába. 

Természetesen csekély számban, inkább jelzésértékkel, ám ellentüntetők is érkeztek, akik – valljuk meg – nem sok vizet zavartak. A rendőrök becsülettel tették a nem túl sok dolgukat, különösebb atrocitás nélkül zajlott a szivárványos identitásfesztivál. Mondjuk, volt a megszólaltatott résztvevők közül, aki diktatúrát vizionált, de ennyi bornírtság (vagy wishful thinking) bele kell hogy férjen. Az illető feltehetően nem vett részt hasonló törökországi vagy moszkvai rendezvényen, de a nyugat-európai nagyvárosok muszlim közösségének reakcióit sem tapasztalta.

A hasonlóan gondolkodók nagy bánatára a budapesti Pride minden elemében egy élő és jól működő demokrácia jeleit mutatta. Egy olyan államét, amely tiszteletben tartja a véleménypluralizmust,

biztosítja polgárainak a szabad önkifejezés jogát, a gyülekezés szabadságát.

Képes megvédeni saját társadalmi kisebbségeit (emlékezzünk a Demszky-éra gyakorta balhéba fulladó Pride-jaira), ami jelen esetben azzal jár, hogy a rendezvény izgalmassági foka is radikálisan csökken. A felvonulás egyre inkább egy ellenzéki mini teadélutánná halványul, ahol tulajdonképpen semmi meglepő nem történhet.

Azt azért jegyezzük meg, hogy a szivárványos szimbolika viszont roppant találó, a nemi identitások és a szexuális orientációk követhetetlen kaleidoszkópján túl a kormányváltásra gyúró erők sokszínűségét is reprezentálja. A karácsonyi wannabe-zöldek mellett a Momentum hipszterlilája vagy a Gyurcsány-párt csillogó uniós csillagai is belevegyültek az összképbe. Amit leginkább a kormányváltó hangulat helyett a masszív érdektelenség uralt.

Szóval lezajlott a Pride, az ég kék, a méhlegelő tarka. Azt hiszem, inkább érdemes az olimpiára fókuszálni.

_

nyitókép: Trenka Attila/Mandiner

Összesen 130 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Óriási erők mozdultak meg, h. mindenféle, marginális és kevésbé marginális szexuális orientációk a hagyományossal az élet folytatódását lehetővé tevővel teljesen azonos létjogosultságúak és elfogadottak legyenek.

Tegnap láttam egy egyébként szimpatikus finn filmet, egy osztálynyi, cca. 24 gyerek, fiúk, lányok egyhetes, konfirmációra felkészítő nyári táboráról. A legjobb megjelenésű fiúban felébred a másság tudat, nagy nehezen elfogadja magát és stande pityere, meg is találja a párját, mondhatni rokonszenv, szerelem első látásra, némi öngyötrés után felvállalva. A lelkész, mikor látja idegességét, zavartságát, arra biztatja, h. amit érez, mondja ki, ezután keresi meg a másik fiút. "Szerencséje" van, mert mit tesz Isten, viszonzásra talál. A konfirmáció végén, sorban szembe nézve a gyülekezettel, a két fiú diszkréten, de megfogja egymás kezét. Elgondolkodtató, a film egyébként NAGYON SZÉPEN van megcsinálva. Mikor éneklik a Hadd menjek Istenem, mindig felédet, mindig meghatódom, mert ez is egyike a nagyon szép református énekeknek, még a tündér gyerekkorból.

Hát, nehéz is lehet, ha a vágy leküzdhetetlen. Kötelesek-e elrejteni a nyilvánosság elől a vonzalmukat, jobban, mint a többség? Hol a határ, mert elég nyilvánvaló, h. a késztetés ereje NEM egyforma. A Biblia és a józan ész azt mondja, h. ha lehet, meg kell küzdeni a késztetéssel.

Mindig nagyon fontosak a határok, a határesetek nehézséget jelentenek és rá kell érezni az arany középútra.

Ez, amennyiben elv, azért nagyon más, mint ami évtizedekkel ezelőtt volt. Nincs is baj ezzel, de a homoszexualitás mégiscsak zsákutca, nem is lehet más, ha egyszer szervek nem a Természet által meghatározott, rendeltetésszerű használatára kényszerülnek ahhoz, h. vágyukat valahogy beteljesítsék.

Társadalmi cél, h. MINÉL KEVESEBBEN kapjanak kedvet arra, h. mint egyenrangúan lehetségest, kipróbálják és ezt az utat válasszák. Nem igaz a LOVE IS LOVE, nagyon nem ugyanaz. EZT IS szerintem, muszáj lenne éreztetni, ez NAGYON kimaradt a filmből. Lehet, h. volt is ilyen, volt egy színdarabként, mint az egyik szentségről, előadott házassági szertartás, szépen, játékosan, vidáman sikerült. Aki egyszerűen NEM TUD a bőréből kibújni, azt biztosan el kell fogadni, de NEM LEHET követendő példa!

Nekem is ez a véleményem, ami a számomra lehangoló meglepetés, h. a lelkésznek ez így volt természetes. Egyszerűen NEM látott megoldandó problémát. Nekem egyáltalán NEM természetes, h. az ő reakciója az volt, h. a fiú vállalja fel, amit érez.

Fura, h. ez a mainstream.

Egy excel tábla telefonszámokkal?

"Két hét sem telt el, itt van az első tüntetés" "Mindeddig nagyjából ötszáz ember gyűlt össze." Index
" A Lendvay utcai Fidesz-székház előtt megtartott tüntetést az ellenzéki összefogás pártjai vezették, amire alig néhány ezren voltak kíváncsiak." Telex
" Mással van a lakosság nagy része elfoglalva" 444 cikk címe ma reggelről.

Világbotrány? Le Monde-nál a legolvasottabb első 10 cikkben nincs benne. Pedig 7. helyen olyan nagy formátumú információ van, hogy tulajdonost váltott a méltán híres tésztagyár a Panini...
The Guardian -nál nincs az első lapon a Pegasus botrányról szóló cikk.


Nem, kedves János, ma sem érkeznek meg a felszabadító baráti tankok...

A világ nélkületek lenne jobb hely. Bármennyire is kínlódtok, a homoszexualitás egy lelki defektus, a sátán műve. Soha sem lesztek boldogok benne és vele.
A boldogság a nagy, többgenerációs családokban van, a gyermekekben, a nagyszülőkben és szülőkben, a házasságban, ami férfi és nő életre szóló szövetsége.

Nem azonos dolgokról van szó, de nyilván a küzdés, megküzdés szükséges és lehetséges. Nyilván a kísértéssel lehet és kell küzdeni, sőt vannak tanulható küzdési technikák.

Nem véletlenül van a Miatyánk vége úgy, ahogy, "ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól".

Ráadásul "the greatest happiness in our life to be good and to do good". Szinte hihetetlen, de igaz.

Az én tapasztalataim ezt igazolják, legalább is nekem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés