A szélsőbalos Jámbor András már nem is biztos benne, hogy szükség van baloldalra

A régi baloldali, posztkommunista elit a napokban kezdhetett el feleszmélni az eufóriából, amit az okozott nekik, hogy ősellenségük, Orbán Viktor rekordhosszúságú kormányzásának vége szakadt, és kezdhet leesni nekik a tantusz, hogy ennek ellenére most sem ők nyerték meg a választást. Először fordul ugyanis elő a rendszerváltás óta, hogy klasszikus baloldali párt nincs a parlamentben – persze csak ha nem Schiffer András fogalomhasználatát vesszük alapul, aki szerint az eddigiek is csak álbaloldali pártok voltak.

A 24.hu-nál is érzik a baloldal helyén maradt űrt, ezért is hívták meg a szélsőbaloldali Jámbor Andrást és a posztkommunista MSZP egykori prominens politikusát, Lendvai Ildikót, hogy elemezzék a baloldal hiányának okait és megfejtsék, mi a jövő.

Lendvai Ildikó például rögtön az első megszólalásában egészen őszintén feltette a kérdést: mire mentek eddig azzal, hogy volt baloldali tömb a parlamentben? Szerinte ugyanis az „Orbán-rendszerben” hiába volt parlamenti jelenlét, a baloldal mégsem jutott levegőhöz, de majd most! Meg is jegyezte, hogy még mindig nem pesszimista, ha ránéz a parlamenti patkóra, mert előbb-utóbb ki fog alakulni egy új szervezeti keret a baloldal számára. Hozzátette, hogy Jámbor András pont ezen dolgozik. 

Mi tesszük hozzá: nem tudni, vajon hogyan dolgozik ezen Jámbor, aki épp most zúgott ki a parlamentből a Tisza javára. Nem lennénk azonban nyugodtak Magyar Péter helyében, hiszen ezek szerint Jámbor András máris a Tisza leszalámizásába kezdett. Vagy mégsem?

aki elárulta, hogy a mostani választás másnapján boldogabban ébredt, mint négy éve, amikor mandátumot szerzett.

Kicsivel később 

Úgy tűnik, a jövőben az lesz a jó baloldali, aki politikai franciasakkot játszik és leütteti a bábúit egy másik párttal –  az akademikus körökben már bizonyára készül erre az új politológiai fogalom. Már hallani lehet a latin és ógörög szótárak lapjainak suhogását. Mi is beszállunk egy javaslattal, lehetne mondjuk szuicidszocialisztikus antimozgalmi ellenállás, vagy valami ilyesmi.

Egészen újszerű, mondhatni, sui generis politológiai jelenséggel állunk szemben, hiszen még amolyan „politikai teológiája” is van ennek a baloldali, szuicidszocialisztikus antimozgalmi ellenállásnak Jámbor szavai alapján, aki ugyanis úgy fogalmazott:

Később azonban az is kiderült, hogy ebben az esetben az üdvtörténet beteljesüléséhez nem szükséges a feltámadás. Erre Jámbornak abból a mondatából következtethetünk, amellyel tízből kilenc fideszes kommentelő egyetért:

Persze utólag kicsit árnyalta, amikor abbéli vágyát fejezte ki, hogy az elmúlt tizenhat év baloldalára nincs szükség. Lendvai Ildikó igyekezett menteni a menthetőt, szerinte csak a régi baloldali szervezetek nézték partvonalról az április 12-i választást, a baloldali szavazók nem, hiszen 

Az egykori szocialista képviselő önkritikusan megjegyezte, hogy az elmúlt időszakban a baloldali szavazóbázis elelitesedett, ezért a baloldalnak a jövőben újra a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésén kellene dolgoznia.

Jámbor viszont szkeptikus volt ezzel kapcsolatban. Bevallotta, hogy a régebben hagyományosan baloldalra szavazó rétegek ma már a jobboldalon vannak, ezért országos szinten már nem lehet klasszikus baloldali politikát csinálni. „Ezért mondom, hogy 

A beszélgetés vége felé a felek egyetértettek abban, hogy a Tisza frakciójában is bizonyára lesznek olyan képviselők, akik a baloldali, progresszív és zöld gondolatokat fogják képviselni. Azt azonban mindketten kifejtették, hogy valamilyen formában szeretnének a jövőben különálló baloldali politikát látni.

Ugyan így nem mondták ki, de ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a Tisza-vezér ölbe tett kézzel nézi végig a saját szavazótáborának osztódását. 

A teljes beszélgetést az alábbi videóra kattintva tekintheti meg:

Nyitókép: MTI/Kovács Attila