Az Orbán és Karácsony közötti verseny eredménye a magyarok döntése lesz, addig a Biden-adminisztráció – ha akarja – ennek ellenére befolyásolhatja NATO-szövetségesét.
„Orbán Viktor magyar miniszterelnök demokrataként kezdte pályafutását. Az 1990-es években ragyogó fény volt a politikai színtéren, akit jó szándékú nyugatiak szerettek azért is, hogy segítsék Magyarországot abban, hogy sikeres legyen a hidegháború utáni, a kommunizmusból a demokráciába való átmenetben. Ám Orbán miniszterelnöki karrierjét ezután populistaként építette fel. Úgy döntött, hogy elkerüli a demokratikus vezetés nehéz munkáját, ehelyett pártja többségét használja fel egy könnyebb lehetőségért és szisztematikusan felszámolja azokat az intézményeket és törvényeket, amelyek ellenőrzik a demokratikus vezetőket, és részei annak, amit John MacArthur Maguire jogtudós „azoknak a bölcs korlátozásoknak nevezett, amelyek szabaddá teszik az embereket”. A késői stádiumú orbanizmus valójában nem magyar nacionalizmus vagy »illiberális demokrácia«, hanem bohózat.
A múlt hónapban Orbán és munkatársai új LMBTQ-ellenes jogszabályokat nyomtak át a magyar parlamenten és július 8-án életbe is lépett a törvény. Ez egy, Vlagyimir Putyin orosz elnök által nyolc évvel ezelőtt előterjesztett hasonló törvény rendelkezéseit idézi, és tiltja – többek között – a kiskorúak számára a szexualitással és nemi sokféleséggel kapcsolatos kedvező kommunikációt. A törvényt joggal bírálta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és az Európa Tanács emberi jogi biztosa Dunja Mijatovic is. Mark Rutte holland miniszterelnök egyenesen felszólította Magyarországot az EU-ból való távozásra.
Bizonyos szempontból ez a lépés annak a folytatása volt, amelyet korábban Orbántól és pártjától már láttunk. Az elmúlt években a muszlim menekültek és a roma közösség találhatta úgy, hogy Orbán politikai célokból használja ki őket, amikor az idegengyűlöletet és a rasszizmust szítja fel a nép körében. Valószínűleg tehát újabb őrölnivaló kellett a populizmus malmába, Orbán kínálkozó célpontként csapott le az LMBTQ kisebbségre. (Talán több, mint véletlen, hogy a törvény egy olyan botrányt követ, amelyben Orbán egyik politikusát elfogták egy, a tavalyi lezárási szabályokat megszegő meleg szexpartiban.)
Míg az Orbán és Karacsony közötti verseny eredménye a magyarok döntése lesz, addig a Biden-adminisztráció – ha akarja -– ennek ellenére befolyásolhatja NATO-szövetségesét. Ennek egyik módja az, ha az Egyesült Államok teljes támogatást nyújt az EU-nak, ahhoz, hogy Magyarországot szankcionálja és nemcsak a kisebbségekkel szembeni bánásmódra vonatkozó uniós előírások legutóbbi megsértése miatt, hanem azért is, mert miután az ország lassan egy évtizede felhagyott a demokratikus kormányzással, egyre inkább a ballaszt szerepét tölti be az EU döntéshozatalában. Orban, az Egyesült Államok számos vörös államának politikusaihoz hasonlóan, akik Washington ellen uszítanak, hasonlóan heves retorikát folytat Brüsszel kapcsán. Ugyanakkor hasonlóan sok vörös állam és az amerikai szövetségi kormány kapcsolatához, Magyarország is nettó haszonélvezője az EU közös költségvetésének.
A múlt hónapban a Fehér Ház új kerettervet alkotott a nemzetközi korrupció nemzetbiztonsági kérdésként kezelésére. Röviddel ezután az adminisztráció az északi háromszög országaiban – Hondurasban, Guatemalában és Salvadorban – több tucat jelenlegi és volt vezető tisztségviselőt nevezett meg korrupcióval kapcsolatos szankciók célpontjaiként. A Biden-kormány kijelentette, hogy ezekben az országokban a korrupció aláássa a regionális biztonságot, és hozzájárul a migránsok és menedékkérők kiáramlásához, beleértve az Egyesült Államok déli határához érkezőket.
A Biden-adminisztráció hasonló módon a már meglévő szankciótörvényeket és új korrupcióellenes keretrendszerét is használhatja annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon az elkövetkező hónapokban Orbánra és társaira. Magyarország demokratikus visszalépése nemcsak veszteség a magyarok számára, de rontja az EU mint kulcsfontosságú amerikai partner erejét, és aláássa azokat az értékeket, amelyeken a NATO szövetsége alapul.
Végül a Biden-kormány – az Egyesült Államok Kongresszusával együttműködve – forrásokat gyűjthet a Szabad Európa/ Szabadság Rádióhoz és megkezdheti az erőteljes magyar nyelvű műsorszórást és digitális műsorok szerkesztését, amelyek kompenzálhatják a független média Orbán általi szisztematikus felszámolását Magyarországon. Különösen hasznosak lesznek a magyarországi politikai tudósítások a 2022-es választások előtt. Karacsony karizmatikus politikus, aki megfelelő arra, hogy jó tartalmat szolgáltason az Orbánnal szembeni jó kormányzás megmutatásához. A tudósításoknak ugyanakkor ki kell terjednie a demokratikus értékekről folytatott politikai és kulturális vitákra, melyek Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban folynak. A magyaroknak nemcsak a saját politikai közegükről, de a demokratikus társadalmak tágabb közösségéről is tudniuk kell, melyektől Orbán és társai egyre inkább elszigetelik őket.”
Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
De nem tették.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A jogállamiság fogalmát elemezve az EP-képviselő azt mondta, ez egy „gumikategória” a jogi objektivitás szempontjából.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
