Bizonyos szempontból ez a lépés annak a folytatása volt, amelyet korábban Orbántól és pártjától már láttunk. Az elmúlt években a muszlim menekültek és a roma közösség találhatta úgy, hogy Orbán politikai célokból használja ki őket, amikor az idegengyűlöletet és a rasszizmust szítja fel a nép körében. Valószínűleg tehát újabb őrölnivaló kellett a populizmus malmába, Orbán kínálkozó célpontként csapott le az LMBTQ kisebbségre. (Talán több, mint véletlen, hogy a törvény egy olyan botrányt követ, amelyben Orbán egyik politikusát elfogták egy, a tavalyi lezárási szabályokat megszegő meleg szexpartiban.)
Míg az Orbán és Karacsony közötti verseny eredménye a magyarok döntése lesz, addig a Biden-adminisztráció – ha akarja -– ennek ellenére befolyásolhatja NATO-szövetségesét. Ennek egyik módja az, ha az Egyesült Államok teljes támogatást nyújt az EU-nak, ahhoz, hogy Magyarországot szankcionálja és nemcsak a kisebbségekkel szembeni bánásmódra vonatkozó uniós előírások legutóbbi megsértése miatt, hanem azért is, mert miután az ország lassan egy évtizede felhagyott a demokratikus kormányzással, egyre inkább a ballaszt szerepét tölti be az EU döntéshozatalában. Orban, az Egyesült Államok számos vörös államának politikusaihoz hasonlóan, akik Washington ellen uszítanak, hasonlóan heves retorikát folytat Brüsszel kapcsán. Ugyanakkor hasonlóan sok vörös állam és az amerikai szövetségi kormány kapcsolatához, Magyarország is nettó haszonélvezője az EU közös költségvetésének.
A múlt hónapban a Fehér Ház új kerettervet alkotott a nemzetközi korrupció nemzetbiztonsági kérdésként kezelésére. Röviddel ezután az adminisztráció az északi háromszög országaiban – Hondurasban, Guatemalában és Salvadorban – több tucat jelenlegi és volt vezető tisztségviselőt nevezett meg korrupcióval kapcsolatos szankciók célpontjaiként. A Biden-kormány kijelentette, hogy ezekben az országokban a korrupció aláássa a regionális biztonságot, és hozzájárul a migránsok és menedékkérők kiáramlásához, beleértve az Egyesült Államok déli határához érkezőket.