A keresztények nem nyugodhatnak bele a helyzetbe – José Luis Bazán nemzetközi jogász a Mandinernek

2021. május 27.
Aktív polgári fellépéssel kisebbségből is vissza lehet fordítani a keresztény Európa hanyatlását. A La Rioja-i Nemzetközi Egyetem oktatójával az európai jogi és erkölcsi paradigmaváltásról beszélgettünk.

Gergi-Horgos Mátyás interjúja a Mandiner hetilapban.

A bírói aktivizmus az amerikai és az európai közéletben is felkapott témakör. Miként vélekedik a törvényhozás és az igazságszolgáltatás közötti határvonalak elmosódásáról?
Egy jogállamban a bíróságok a törvényhozás által megalkotott és elfogadott jogszabályok alapján hoznak ítéleteket. A tudományos élet szereplői, illetve a gyakorló jogászok is arra figyelmeztetnek, hogy a bíróságok megsértik a hatalommegosztás elvét, amikor egyes esetekben új jogokat olvasnak bele a jogszabályokba. Ezzel voltaképpen átveszik a törvényhozás szerepkörét, ami szembemegy a jogállam szellemiségével, egy demokráciában csakis 
a parlament hozhat új jogszabályokat.

Van különbség a nemzeti, illetve az európai bíróságokon jelentkező aktivizmus között?
A törvényhozás és az igazságszolgáltatás közötti határvonalak elmosódását egy alkotmányos demokráciában minden esetben el kell utasítani, legyen szó uniós tagállam bíróságáról vagy épp európai bírói fórumról. Ettől függetlenül van egy fontos különbség a jelenség nemzeti és európai szintű megjelenése között. Az Európai Unió Bírósága (EUB), illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) olyan döntéseket hoz, amelyek egyszerre több száz millió ember életét képesek befolyásolni. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi bíróságok gyakran nincsenek tisztában az államok valós társadalmi realitásaival, ezért fontos, hogy minden esetben tiszteletben tartsák a szubszidiaritás elvét és a társadalmi ethoszt.

Ha nem vagyunk képesek átvenni a hajó irányítását, mások fognak helyettünk kormányozni”

Nem ritka eset, hogy az európai bírói fórumokra olyan bírákat neveznek ki, akik szakmai életútjuk túlnyomó részét ngó-k vezetésében töltötték. Milyen hatással van ez a bíróságok működésére?
Az ismert francia jogász, Grégor Puppinck által vezetett Európai Jogi és Jogérvényesülési Központ (ECLJ) nemrég közzétett jelentésében az EJEB bíráinak kinevezési gyakorlatát elemezte. A dokumentum is kiemelte, hogy a nem kormányzati szervezetek és a bíróságok közötti kapcsolatrendszer igen problémás terület. Nem gondolom, hogy minden civil szférából érkező szakember jelölését vissza kellene utasítani, de minden esetben tiszteletben kell tartani a pártatlanság elvét. Ehhez viszont az esetleges összeférhetetlenségek megszüntetése önmagában nem elég. Arra kell törekedni, hogy a bírákat társadalmi bizalom övezze – ezt viszont porszemnyi elfogultság is képes aláásni. Átláthatóságra kell törekedni, és a transzparenciának minden olyan területre ki kell terjednie, amely politikai relevanciával bír, így az ngó-k tevékenységére is.

Milyen igazságügyi reformok szükségesek, amelyekkel elejét lehet venni a negatív társadalmi kép kialakulásának?
A nemzeti igazságszolgáltatásban való jártassághoz, bírói tapasztalathoz kell kötni az európai és nemzetközi bírák kinevezését. A politikai és egyéb befolyást így se lehetne teljes mértékben kiküszöbölni, de kisebb lenne a kockázat. Az állampolgároknak pedig sajnos számolniuk kell azzal, hogy a fősodratú média társadalmi befolyása miatt gyakran a bírák nem tudnak hangot adni a véleményüknek, mert félnek az esetleges megbélyegzéstől.

Az emberi jogi bíróságok alkotmánybíróságként tekintenek magukra”

A média most leginkább palesztin–izraeli konfliktussal foglalkozik. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) néhány héttel ezelőtt vizsgálatot indított a 2014 utáni, Gázai övezetben elkövetett háborús bűncselekmények ügyében úgy, hogy Izrael nem tagországa az ICC-nek. A Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatban is tetten érhető egyfajta aktivizmus?
Az ICC esetében a legnagyobb kérdés az, hogy milyen mértékű a média, illetve a civil és az állami szervezetek befolyása. Nem világos például, hogy miért nem indult vizsgálat a nigériai és a kínai keresztény kisebbségeket érő atrocitások miatt. A közel-keleti konfliktus esetében a nemzetközi légkör alapvetően nem kedvez Izraelnek, egyre több nemzetközi szereplő szeretné bíróság elé citálni a zsidó államot. A legfőbb kérdés, hogy vajon a vizsgálat során mindkét oldal esetleges jogsértéseit fel kívánják-e deríteni. A konfliktusnak ugyanis két szerepelője van. A palesztinok nemrég több tucat rakétát lőttek ki Gázából. A bűncselekmények felderítése pártatlan és igazságos vizsgálat lefolytatásával lehetséges. A bírói aktivizmus problémája inkább az emberi jogi bíróságok esetében jelentkezik, e testületek ugyanis már-már alkotmánybíróságként tekintenek magukra.

Fotó: Ficsor Márton

Az európai bírói fórumok esetében is jelentkezik ez a szemléletmód?
Az EJEB és az EUB is negyedik fokú bíróságként tekint önmagára. Pedig az emberi jogok európai egyezményének 15. kiegészítő jegyzőkönyve világosan fogalmaz a szubszidia­ritással kapcsolatban. Tiszteletben kell tartani az államok mérlegelési jogkörét, a szubszidiaritás elvének pedig érvényesülnie kell. Ebből is látszik: nem igaz, hogy az EJEB negyedik fokú bíróságként működik, még ha úgy tekint is magára. Utóbbit jól szemlélteti, hogy a bíróság kamarája 2009-ben elmarasztalta Olaszországot az iskolai osztálytermekben található feszület miatt, az ügynek nagy visszhangja volt Európában. A fellebbezést követően a bíróság nagykamarája végül megfordította döntését. Minden joghallgató, politológus és nemzetközikapcsolatok-szakértőnek ajánlom figyelmébe a máltai Giovanni Bonello párhuzamos különvéleményét, amelyben arra figyelmeztetett, hogy egy Olaszországtól ezer kilométerre lévő bíróság majdnem megfosztotta az olaszokat kulturális identitásuk megkerülhetetlen szimbólumától.

A feszület olaszországi esete is bizonyítja, hogy Európában tapasztalható egyfajta paradigmaváltás, ami a keresztény kultúra háttérbe szorítását eredményezi. Mennyire lehetnek tisztában a polgárok azon európai szintű jogi és politikai döntésekkel, amelyek e folyamatot mozgatják?
Az átlagember nem igazán követi ezeket a döntéseket, a kutatók és jogászok viszont annál inkább. 
A jogszabályok nemcsak azért vannak, hogy megszabják, mit szabad és mit nem, hanem erkölcsi alapokat is lefektetnek. A nemzeti, európai és nemzetközi bíróságok egy adott ügyben hoznak ítéletet, de döntésükkel új irányt szabnak az egész társadalom számára. Az EJEB döntése egyszerre negyvenhét állam polgárainak szabja meg az új csapásirányokat. Európában egy új erkölcsi normarendszer kialakítása zajlik, ami minden embert érint. Elég csak az abortusz jogi szabályozására gondolni. Előbb egyes esetekben engedélyezték a beavatkozást, majd fokozatosan bővítettek a kivételes esetek listáját. Ahogy a társadalom ezeket befogadta és elfogadta, következhetett az abortusz teljes körű legalizálása. Most pedig az abortuszhoz való jog meghonosítása zajlik, sőt az EU-ban már olyan hangokat is lehet hallani, hogy egyesek az abortusz megtagadásának kriminalizálását sürgetik. Így válik egy négy évtizeddel ezelőtt még bűnként számontartott beavatkozásból jog, egy morálisan helyesen cselekvő keresztényből pedig megbélyegzett és felelőtlennek tartott bűnöző.

A történelem során egy civilizáció sem létezett erős vallási alapok nélkül”

Hova vezet a jogi és erkölcsi paradigmaváltás Európában?
A keresztények testi épsége jelenleg nincs veszélyben, de elhallgattatják őket, kirekesztve véleményüket a média világából, és a folyamatos megbélyegzéssel a közéleti szerepüket is háttérbe szorítják. Európát nem a közös nyelv köti össze, hanem a keresztény kultúra: bárhol jár az ember a kontinensen Moszkvától Londonig, Párizstól Budapestig, útját végigkísérik a templomok. Minél inkább kiszorul a kereszténység Európából, minél nagyobbra nyílik az olló a keresztény alapok és az uralkodó társadalmi erkölcsök között, annál közelebb kerülünk az európai civilizáció végnapjaihoz.

Mit tehetnek azok az európaiak, akik féltik a keresztény alapokra épülő Európát?
A történelem során egy civilizáció sem létezett erős vallási alapok nélkül. Az európai keresztényeknek nem szabad belenyugodniuk a helyzetbe. A negatív folyamatok visszafordíthatók, most még időben vagyunk, de ehhez aktív polgári fellépésre és közösségi összefogásra van szükség. Ha egy apuka megtudja, hogy a nyolcéves gyermekét arról faggatták az iskolában, hogy a lányokhoz vagy inkább a fiúkhoz vonzódik – ahogy ez megtörtént Spanyolországban –, panaszt kell tenni az igazgatónál, össze kell fogni más szülőkkel. Elképzelhető, hogy a harc elején egyedül leszünk, de ne feledjük, hogy azok, akik most büszkén és elszántan a keresztény értékrend ellen dolgoznak, és lmbtq-lobogót tűznek állami és uniós épületekre, negyven évvel ezelőtt még kisebbségben voltak. Ha nem vagyunk képesek átvenni a hajó irányítását, mások fognak helyettünk kormányozni. A hibát ugyanis nem azok követik el, akik cselekednek, hanem azok, akik a csendes beletörődést választják.

José Luis Bazán
Nemzetközi jogász, a La Rioja-i Nemzetközi Egyetem oktatója. Fő kutatási területe az emberi jogok és a keresztény etika kapcsolata, beleértve a teremtett világ védelmét. Sokat foglalkozik a keresztényüldözés jelenségével, ebben a minőségében több jelentést is készített az Európai Unió számára a nigériai és mozambiki atrocitásokról. Magyarországon is rendszeresen megfordul, legutóbb a Migrációkutató Intézet által idén májusban szervezett Strategies of Resilience című klímaváltozással foglalkozó nemzetközi konferencián vett részt.

Nyitókép: Ficsor Márton

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés