Hübrisszel és küldetéstudattal telt liberális demokráciák és paranoiás autokráciák terelnek minket a történelem vége felé, s már azt is gép dönti el, hogy holt hústömeggé darálja-e az embert.
Mintegy 2887 milliárd amerikai dollár, azaz bő tizenegy évnyi magyar nettó nemzeti össztermék – ennyit költöttek fegyverekre világszerte 2025-ben egy minapi tanulmány szerint. Tizenegy esztendeje zsinórban minden évben többet, mint az azt megelőzőben. Emberek dolgoznak érte, aztán emberek halnak általa; a dollárok pedig szenvtelenül gurulnak e folyamatnak köszönhetően olyan emberekhez, akiket sem az erőszakos vég, sem a kétkezi munka réme nem fenyeget.
Régóta kering a neten egy sokatmondó kép, különféle formákban: egy amerikai katona lő ki egy vállról indítható FGM–148 Javelin típusú rakétát egy közel-keleti külsejű férfi fedezéke irányába, fölötte Sebastian Junger haditudósító elhíresült mondatával arról, hogy
milyen abszurd, hogy minden ilyen rakéta 80 ezer dollárba kerül, amit egy olyan ember lő ki, aki egy év alatt sem keres ennyi pénzt, egy olyanra, aki pedig egész életében sem.
Junger könyvét, a Wart 2010-ben adták ki, azóta azért nagyot fejlődött a világ. Például újabb százezrek élete árán sikerült elérni, hogy egy új Javelin már 240 ezer dollárt kóstáljon (ami amúgy aprópénz azokhoz a haditechnikai eszközökhöz képest, amikre el lehet puffogtatni ezeket a rakétákat).
„Szerencsére”, még mielőtt a költségeket látván egyes döntéshozók eltántorodtak volna egy-egy konfliktus megindításától, berobbant az AI és jöttek az olcsó harci robotok. Az orosz-ukrán háború lényegében azt hozta el a drónhadviselésben, amit az első világháború a repülésben: az eleinte gyengécske felderítőeszközből a leghalálosabb, ráadásul olcsón tömeggyártható fegyver lett. Ukrajna kráterszaggatta erdőiben a fák tépett koronáit pókhálóként borítják be a drónokat vezérlő – rádiós zavarás elleni újításként bevezetett – optikai szálak. De már nem csak szanaszét röpködnek a gyilkos acélfecskék.
Lánctalpakon, sőt, két- és négy lábon, esetenként a vízfelszín alatt is közlekednek, s ami még rémisztőbb: olyan nyolc-tíz esztendővel ezelőtt már megjósolták, most pedig egyes esetekben be is vezethették a harci robotok döntési autonómiáját adott helyzetekben.
Vagyis már nem hogy nem áll szemben a gazdagabb ország szegényebb honpolgára mezítlábas célpontjával, de még csak nem is kézzel irányítja egy bunkerből az eszközt, amivel likvidálja a nála szerencsétlenebbet. A gép, az istenadta gép dönti el, hogy egy embert holt hústömeggé darál-e, vagy előbb felszólítja megadásra szegény ördögöt – már ha éppen nem akkor fut rajta egy automatikus szoftverfrissítés a hangkártyájához.
Ezt is ajánljuk a témában
A mesterséges intelligencia megjelenése a hadviselésben radikálisan formálja át a modern háborúk arculatát. Az autonóm fegyverek fejlesztése komoly etikai kérdéseket vet fel, miközben a nagyhatalmak versenyfutása már elkezdődött.
Mindenesetre a világ fegyverkezik, és a folyamatnak még nem látszik a vége. Háborús hisztériakeltés zajlik, vagy éppen háborús felkészítés? Az egyik volt szovjet tagállam fenyegetése valós és halálos, a másiké csak kampánycélra pácolt propaganda? Tényleg, a propaganda: kétezer kilométerre Putyintól legitimebb rettegni, mint kétszázra Zelenszkijtől? S ki mondja meg, kinek a sérelmei megalapozottabbak, kinek a félelmei méltányolandóbbak?
A világ fegyverkezik, különösen Európának azon a részén, ahol militarista vészmadárnak volt bélyegezve mindenki, aki meg merte említeni, hogy a barátunk már nem a barátunk talán, s minden ezzel ellentétes híresztelés dacára a történelem sem ért véget. Bár a hübrisszel és küldetéstudattal telt liberális demokráciák, paranoiás autokráciák, és legfőképpen a tavalyi 2887 milliárd amerikai dollár gazdái bármikor dönthetnek úgy, hogy véget vetnek neki. Természetesen mindig a nagyobb jó érdekében.
(Nyitókép: Nem lehet elég korán kezdeni – ukrán fegyverkiállítás Lembergben. Forrás: YURIY DYACHYSHYN / AFP)
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Ukrán polgármesterek, európai politikusok, közel-keleti üzleti szereplők és nagyvállalatok delegációi keresik fel a bunkert, hogy tanuljanak a finn modellből.
Volodimir Zelenszkij elnök legbelső köréig ér a nagy ukrajnai korrupciós nyomozás. A legutóbbi megsebzett nagyvad, Andrij Jermak most óvadékkal szabadulva védekezhet az igazságszolgáltatás fórumai előtt.
A baloldali politikai elemző szerint hiába állt vissza az egyes ukrán mezőgazdasági termékek importtilalma, a dolog még nincs teljesen megoldva.
Volodimir Zelenszkij szerint „erkölcsi kötelességüket” teljesítik.
Egymással versengő korrupcióellenes tervezetek kerültek az ukrán parlament elé, miután a kormány jelentősen átírta a 2026–2030-as stratégiát. A vita nemcsak a jogállamisági reformokat, hanem az 50 milliárd eurós uniós támogatási csomagot is érintheti.
Az orosz elnök szerint a csapás nem véletlenül történt.
Összeszedtük a hét legolvasottabb cikkeit.
A parlament gazdasági és energetikai bizottságának alelnöke javaslatot is tett.
