Az egykor Kelet-Berlinhez tartozó Friedrichshain a berlini fal leomlását követően gyorsan a házfoglalók és az autonómok kedvelt helyévé vált, mert a két Németországot elválasztó határsáv mellett fekvő kerületben számos üres bérházat lehetett találni. A rendőrség a legtöbb házfoglalást fokozatosan felszámolta a kilencvenes években, de mutatóban azért
maradt pár épület, ahonnan nem sikerült kipaterolni a baloldali-alternatív körökhöz tartozó lakókat.
Két híres-hírhedt épületet kell itt mindenképpen megemlíteni: a Liebigstraße 34 alatti bérházat, amit az ottani házfoglalás tavalyi felszámolásáig kizárólag nők és transzszexuálisok lakhattak, illetve a Rigaer Straße 94 alatti épületet, ami a mai napig is a legjelentősebb szélsőbaloldali „lakóprojektként” tartanak számon Berlinben. A házban 2020-ban mindössze három lakónak volt érvényes bérleti szerződése.
A színes, transzparensekkel teleaggatott épületek „a szabadság, a kreativitás és a szolidáris lakás” szimbólumai a baloldalon – írja a Berliner Zeitung. Tény, hogy a Rigaer 94-et és az egykori Liebig 34-et sokan nagyon kitartóan igyekeznek romantizálni, valahol azt írják, hogy az ilyen házfoglalások ugyanúgy Berlin szimbólumai, mint a Kurfürstendamm.
Viszont az is igaz, hogy ezek az épületek az erőszakos szélsőbaloldaliak kedvelt találkozóhelyei is, hiszen nincs az a rendőr, aki utánuk menne a megerősített kapuk mögé. Nem arról van szó, hogy a berlini egyenruhások félnének attól, ami az elfoglalt házakban vár rájuk: amint az az RBB tavalyi riportjából kiderül,