16 éve, április 2-án ment el Karol Wojtyła

2021. április 1. 20:57

Pogrányi Lovas Miklós
Facebook
A katolikus egyházfő közép-európai származása és a magyarok iránti rokonszenve miatt nagy tiszteletnek örvendett hazánkban.

„Nem csak egyházi személy volt, hanem tudós, művész és világtörténelmet alakító politikus is. Kisgyermekként elveszítette édesanyját, majd bátyját is. A Krakkói Egyetemen tanult, egészen a német megszállásig.  A bevonuló nácik a lengyel értelmiség legjavát megsemmisítették, keresztényeket és zsidókat egyaránt. A Krakkói Egyetem tanárait és sok hallgatóját koncentrációs táborba zárták, ezért a fiatal Wojtyła bujkálni kényszerült.  Az illegalitásban verseket, színdarabokat írt és titkos színházat működtetett, amely életben tartotta a lengyel kultúrát. 

A háború után berendezkedő szovjet hatalom végleg meg akarta semmisíteni a lengyel öntudatot és a Katolikus Egyházat is, így az minden korábbinál keményebb támadásokkal nézett szembe: folytatódott a papok, és a magas egyházi személyek üldözése, deportálása és fizikai megsemmisítése. Wojtyłát azonban sem szellemileg, sem fizikailag nem tudták megtörni: jó stratéga és körültekintő taktikus is volt: Kezdetben igyekezett minél kevésbé felhívni magára a hatóságok figyelmét. Ügyelt egészségére, intenzíven sportolt: kajakozott, síelt. Folyamatosan képezte magát: teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, végül erkölcsteológiából doktorált. Etikai művei mára klasszikussá váltak.

A krakkói érseki rangig jutott, mire a kommunista hatalom ráeszmélt, hogy veszélyes ellenfél nőtt ki a földből a szemük láttára. A hetvenes években sikeresen menedzselte Nowa Huta iparnegyed templomának építését. A templom felszentelése pattanásig feszült légkörben zajlott, benne volt a levegőben a fegyveres tömegoszlatás lehetősége. A lengyelek ugyanis rendszeresen ellenszegültek a kommunista diktatúrának: 1956-ban Poznańban, 1970-ben Gdyniában, 1976-ban Radomban, Płockban és Varsóban robbantak ki komolyabb munkássztrájkok, amelyeket csak véres eszközökkel tudott leverni a karhatalom: sok volt a halott, több ezer a sebesült és a bebörtönzött. Ilyen előzmények után, 1978. október 16-án választották meg Wojtyłát pápának, ami valódi szenzáció volt: öt évszázad után először ült a trónra nem olasz pápa, aki ráadásul a Vasfüggönyön túlról érkezett. Ez óriási kihívás elé állította az egész szovjet blokkot, de különösen a varsói kommunista vezetést. Békés forradalma pánikot keltett a szovjet rendszeren belül.

A hetvenes évek vége nehéz időszak volt a Vasfüggönytől keletre. Az olajválság következményei utolérték a KGST országok gazdaságát: meglódult az infláció, csökkent az életszínvonal. Lengyelországban ez idővel politikai instabilitást is eredményezett, ami közvetve összefüggésben volt az új pápa lengyel származásával. Az 1978-ban megválasztott pápa ugyanis beiktatását követően nem sokkal bejelentette: hazájába látogat. A szovjetek szerették volna megakadályozni az utazást, ám a lengyel kommunisták ezzel nemzetközi botrányt kockáztattak volna, és bizonyosan kiprovokálták volna a lengyel lakosság tömeges felháborodását is. Az új pápa lengyel állampolgár volt és rendelkezett lengyel útlevéllel, így a beutazását nem lehetett megtagadni. A lengyel szocialista vezetés végül szándékosan úgy időzítette a meghívását, hogy az az éppen esedékes Szent Szaniszló jubileum utánra essék. Wojtyła azonban világossá tette: pontosan azért megy haza, hogy megemlékezzék a lengyelek nagy szentjéről, akik életét áldozta a hitéért. A pápa jelenlétével és beszédeivel megerősítette a lengyelek nemzeti, illetve keresztény identitását is. Wojtyła 9 napos látogatásának sikere megdöbbentette a hatalmat is. Akármerre járt II. János Pál, óriási, éljenző tömeg fogadta. Külön találkozót szervezett a lengyel fiatalokkal, akiknek körében kivételesen népszerű volt.

1980-ban a munkások ismét szervezkedni kezdtek, létrejött a Szolidaritás, amellyel kapcsolatban az II. János Pál pápa azonnal rokonszenvét fejezte ki. 1981-ben a Vatikánban fogadta Lech Wałęsat. A mozgalom tevékenységének következtében Edward Gierek pártfőtitkár megbukott, s ugyan a Szolidaritást betiltották, illegálisan tovább működött. Wojtyła 1983-ban újra Lengyelországba látogatott, június 23-án Czestochowában ismét találkozott Lech Wałęsával egy magánkihallgatás keretén belül.
II. János Pál pápa gondolkodóként is veszélyt jelentett a kommunizmusra: etikai, illetve gazdasági témájú írásaiban egyszerre kritizálta mind a kapitalizmust, mind pedig a marxizmust. A szovjetek attól tartottak, hogy kapitalizmus kritikájával konkurenciát teremt számukra, és kiszervezi a párt alól a lengyel proletariátust. A pápa ráadásul belülről ismerte a munkások életét és problémáit, mert a második világháború alatt ő maga is fizikai munkásként tartotta el családját. A munka erkölcsi értékelése filozófiai munkásságában is megjelent.

Wojtyła  elutasította az ember termelési tényezővé való lealacsonyítását. Tanításában mindig a teljes ember képéből indult ki, és a kollektívummal szemben az egyén felelősségét is hangsúlyozta. A KGB nyilvánosságra került dokumentumaiból kiderül: a szovjet vezetés korán felismerte a pápa működésének valódi veszélyeit.
1981. május 13-án a Szent Péter téren egy török terrorista rálőtt a pápára. Az újabb levéltári kutatások mára megerősítették, hogy a merénylet mögött közvetlenül a bolgár titkosszolgálat, közvetve pedig a KGB állt. Wojtyła lendületét azonban nem lehetett megtörni: pontifikátusa alatt 104 apostoli utat tett meg, összesen 129 országot keresett fel. Elsősorban mindig a fiatalokkal, illetve az üldözöttekkel kereste a kapcsolatot. A Katolikus Egyházon belül is fellépett a szélsőségekkel szemben: a marxizmussal kacérkodó felszabadítás teológia hirdetőit eltiltotta a tanítástól, és a lelkipásztori tevékenységtől is.

II. János Pál munkássága reményt adott a Vasfüggönytől keletre élő népeknek, spirituális forradalmat indított el az elnyomott népek körében. Történelmi szerepéről John O’Sullivan: Az elnök, a pápa és a miniszterelnök című könyvében olvashatunk részletesen. 2011-ben XVI. Benedek pápa boldoggá, I. Ferenc pápa pedig szentté avatta. A katolikus egyházfő közép-európai származása és a magyarok iránti rokonszenve miatt nagy tiszteletnek örvendett hazánkban. Úgy éreztük: közülünk való, kicsit a miénk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szent II. János Pál hatalmas életműve ma is támasz sokaknak: ahogy tanított, ahogy imádkozott, ahogy szenvedni tudott, ahogy kormányozta az egyház hajóját a viharos időkben, ahogy 106 apostoli úton látogatta-erősítette övéit a hitben. Köszönjük, hogy ajándékod volt ő nekünk Istenünk!

Hiányzik! Ha ő lenne, sokmindent másképp lenne.......
Ha XVI Benedek lenne, sok minden másképp lenne-tovabbi jó egészséget neki...........

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés