A hallgatók diplomáját veszélyeztette az előző vezetés – Zalán János SZFE-rektorhelyettes a Mandinernek

Az egyetem új vezetése több mint fél éve állt fel, de ön mint megbízott rektorhelyettes még egyszer sem szólalt meg azóta. Miért?

Nem szeretek interjút adni, mert tudom, hogy minden mondatom másnaptól a szövegkörnyezetből kiragadva önálló életet él a médiában. Akkor szólalok meg, ha van mondanivalóm, most ez a helyzet, de így is előre borítékolom a reakciókat. 

Mit gondol azokról a támadásokról, amelyek az új vezetést folyamatosan érik?

Nem kellemes, de mindenkinek joga van a véleményéhez. Amikor elvállaltam a megbízott oktatási rektorhelyettesi tisztséget, tudtam, hogy mindazokat a problémákat, amelyek a kinevezésem előtt történtek, nem tudom megoldani. Ennél nagyobb baj, hogy az indulatok és dühök miatt képtelenség egyéb, évek óta meglévő szakmai problémákról beszélgetni, mert

Ez az ugrásra kész ellenségesség nem kommunikációbarát egyik oldalon sem. Egy idő után beletörődtem ebbe, és próbálom kicsit távolabbról, egyszerre kívülről és belülről nézni az eseményeket. Higgadok. 

Megbánta, hogy elvállalta a feladatot?

Erre az egyetemre jártam, jól ismerem, értékeivel és hibáival együtt, és nem akarom, hogy darabjaira hulljon. Ha legalább egy rövid időre tudnánk mellőzni az indulatokat és emóciókat, akkor egy sor szakmai kérdést lehetne végig elemezni. 

Akkor menjünk sorra. 

A mai napig az a vád ér engem az SZFE oktatói és hallgatói részéről, hogy nem megfelelő az iskolai végzettségem, nincs gyakorlatom, sőt alkalmatlan vagyok egy felsőoktatási intézmény vezetésére. Először is megbízott rektorhelyettes vagyok, nem kinevezett, két doktori fokozatot szereztem ezen az egyetem, egyet filmes, egyet színházi területen. Rajtam kívül csupán két ember mondhatja el ezt magáról. Hogy alkalmas vagyok-e bármire, majd kiderül. Első pillanattól kezdve vigyáztam arra, hogy egyetlen másokat becsmérlő mondatot se mondjak ki, egyrészt mert mindig törekedtem az életben tisztelettudó lenni, másrészt nem vagyok konfrontatív alkat, és tudom, hogy nem vagyok az egyetlen igazság birtokában.

Mit tart a legfontosabb szakmai problémának az egyetemmel kapcsolatban?

A megújuló SZFE-vel szembe helyezkedők folyamatosan hangoztatják, hogy ez egy kiemelkedő színvonalú képzést nyújtó csúcsegyetem. Van, ami jól működött ezen az egyetemen, és van, ami nem, ez utóbbin változtatni kell. Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de úgy gondolom, ha 127 felsőoktatási intézmény közül az SZFE a 117. helyen áll – a HVG ranglistája szerint –, a művészeti egyetemek között pedig az utolsó helyen, az engem nem tölt el megelégedéssel.

Ha pár év alatt ezen a ranglistán előrébb tudunk lépni, máris túlszárnyaltam az elődeim teljesítményét. Ha nem sikerül, akkor majd valóban elmondható rólam és a kollégáimról, hogy nem voltunk alkalmasak a feladatra. Ez egész egyszerűen szakmai kérdés. Erről kellene beszélni, erről lehet értelmesen vitatkozni. 

Mitől lesz majd színvonalasabb az egyetem?

Attól, hogy a legmodernebb technikai eszközök segítségével még nyitottabb, még színesebb oktatási portfóliót kínál horizontálisan és vertikálisan egyaránt, a már meglévő és a jövőben leszerződtetett oktatók bevonásával. De ne rohanjunk ennyire előre. A következő év első számú feladata az akkreditációs folyamat elindítása, amit már megkezdtünk, és reméljük, az év végére sikerül is befejeznünk.

Ehhez a szenátus támogatása is szükséges, amely azonban lemondott. A hallgatók követelik, hogy álljon fel. Miért nem akarják? 

Hol olvasta, hogy nem akarjuk, ki állított ilyet? Megkérdőjelezhetetlen szerepe van a szenátusnak, ez nem kérdés. Nemcsak ellenőrző és bizonyos pozícióra jelölő jogkörrel rendelkezik, de ugyanígy számon is kérhető. Óriási hiba volt, hogy lemondott, bár érteni vélem, miért tette.

De mielőtt döntene, elemezze a tényeket. Arról soha senki nem beszél, hogy veszélyben az egyetem akkreditációja. Sokáig nem értettem, miért szajkózza mindenütt Csernai Mihály (volt HÖK elnök), hogy nem tudja, kitől fog diplomát kapni. Nem az SZFE-től? Lehet, hogy az SZFE nem tud diplomát adni? 

Mit akar ezzel mondani?

Elkezdtem felkutatni, hogyan is áll az egyetem akkreditációs folyamata. Novemberben a hallgatók és az oktatók által fenntartott blokád feloldása után a kezembe került egy dokumentum, amely arról szólt, hogy a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) 2020. december 31-ig az egyetem korábbi vezetőinek kérésére ismét meghosszabbította a beadási határidőt. Amikor elolvastam, majdnem infarktust kaptam.

Egy ilyen folyamat – normális működés mellett is – minimum egy évig tart. Erről miért nem tájékoztattak? Mit jelent, hogy ismét? Ezek szerint ezt egyszer már kérvényezték és engedélyezték? Utánanéztem a hivatalos levelezésnek a rektori titkárságon, és kiderült, hogy igen, nem is egyszer kaptak már hosszabbítást. Kiderült, hogy az akkreditációs folyamat megkezdését még Upor László kezdeményezte a MAB-nál 2019. november 20-án.

Tudni kell, hogy akkreditáció szenátusi működés és határozat nélkül nem lehetséges. Tehát a szenátus – amelynek a HÖK elnöke is tagja – már 2019-ben tudott az ez irányú kezdeményezésről és kötelezettségéről. Nyilván a HÖK vezetés annak rendje és módja szerint – autonóm és transzparens működést feltételezve – erről teljeskörűen tájékoztatta a hallgatókat is. Feltételezem, ez a tájékoztatás is jól dokumentált, bár még nem találkoztam vele. Tehát Csernai tudta, hogy a többszöri módosítási kérelem után

Sajnos ennek a kötelezettségnek az egyetem korábbi vezetése nem tett eleget, és erről sem az új kuratóriumot, sem az általa fenntartónak vélt minisztériumot nem tájékoztatta. Az előbbi még csak magyarázható lenne, hiszen a régiek az új kuratóriumot illegitimnek tartják, de vajon a minisztériumot, akivel más ügyekben kommunikálni szándékoztak, sem ismerik el? Tételezzük fel, hogy a hallgatók követelése, a blokád, a sztrájk célt ér, és visszaáll minden az eredeti állapotba, akkor is le kellett volna folytatni ezt a folyamatot. Vajon miért nem tették? Szeretnék erre a kérdésre választ kapni.

Vagyis azt állítja, hogy az előző vezetés nem bánt felelősen a rá bízott intézménnyel.

Én csak kérdéseket teszek fel, a válaszokat a tények ismeretében mindenkinek magának kell megtalálnia. Más. Minden felsőoktatási intézménynek úgynevezett Intézmény Fejlesztési Tervet (IFT) kell készíteni. Ez egy hivatalos szakmai anyag, 3 vagy 5 éves terv. Az előző 2020-ig szólt, a 2020-tól 2023-ig szóló anyag viszont nem létezik. Pedig a múlt év végéig be kellett volna nyújtani az akkori fenntartónak. Miért nincs ilyen anyag? Ha lenne, akkor nyoma lenne az egyetemi iktatóban és a minisztériumban is, de nincs. Ez nem ideológiai kérdés, hanem szakmai. Ez a példa is jól mutatja, hogy számos olyan szakmai kérdés adódna, amiről lehetne és kellene is vitatkoznunk, hogy a hallgatók a legjobbat kapják minden területen.

mert vagy így van, vagy nem. Mindig is voltak az egyetemen jó tanárok, akiktől sokat lehetett tanulni, és olyanok, akiktől alig. Most is bizonyára lesz ilyen is, olyan is. A cél az, hogy az idő múlásával egyre több jó legyen. Egyre több fiatalt kellene helyzetbe hoznunk, hiszen ők a jövő művészei, ők fogják meghatározni a kultúrát. 

Melyek lesznek az új akkreditáció hangsúlyos pontjai?

Ahogyan már említettem, széles, a kulturális szektor piaci kihívásaira gyorsan reagáló oktatási portfólió. Ha a modellváltásnak van előnye, akkor éppen az, hogy az egyetem önállóan gazdálkodó szervezetként gyorsan reagál a felsőoktatási piacon kialakuló piaci versenyre.

A hallgatók és a volt tanárok most azzal kampányolnak, hogy ez az SZFE már nem az, ami volt. Mi a véleménye erről?

Valóban nem az. Baj is lenne, ha ugyanaz maradna. Bízom benne, hogy azt, ami most lesz, felülírja majd a következő korosztály, azokat meg a következő, és így tovább. Ha az egyetem nem képes a folyamatos megújulásra, miközben megtartja valódi értékeit, akkor nincs jövője. Én 1991-ben végeztem itt, ami akkor jó volt, ma már elavult. Volt, amit mindenképpen megtartanék abból az időből, és nagyon sok mindenen változtatnék. Egyszerűen azért, mert ez a dolgok rendje. Folyamatosan meg kell újulnunk.

Mi is azt hittük, mint ahogyan a mostani hallgatók is, és csodálatos dolgokat értünk el. Ebből a zilált helyzetből is ki fog alakulni valami, ami majd mindenkinek a hasznára válik. Remélem, előbb, mint utóbb. Mindenkitől lehet tanulni, és minden helyzetből is. Megállni nem érdemes, mert visszafejlődünk. A változás persze mindig érdeksérelemmel és konfliktusokkal jár. A kérdés, hogyan kezeljük a konfliktusokat, és akarunk-e konszenzusos megoldást. Mindannyian helyettesíthetők vagyunk. Az én mestereim azt tanították, hogy ne önmagamat vegyem komolyan, hanem a feladatot, de azt halálosan. Akkor van esélye annak, hogy jól csinálom, és még akkor sem biztos, hogy sikerül. És még valamit megtanultam, hogy nincs egyetlen igazság. A vitában sokféle nézőpont létezik. Az igazi nyitottság az, ha képes vagyok arra, hogy ezt elismerjem, értékeljem, elfogadjam, és eszerint döntsek. 

Címlapkép: Ficsor Márton