Hiány

2021. február 25.

Lánczi András

A hiány olyan, mint a hiba: bármikor, bárhol bekövetkezhet. A globalizált világban e jelenség is globálisan jellemző; most éppen az oltóanyag-beszerzés akadozása borzolja a politikai idegeket. Kornai János a szocializmus gazdasági rendszerének legfőbb vonásaként írta le a hiányt, és 2012-es írásában a szocialista rendet ezekkel a fogalmakkal jellemezte: bürokratikus hatalom­gyakorlás (hiszen a hiányt valahogy el kell osztani), államközpontúság, paternalizmus és egalitarizmus. Ezek mind szoros összefüggésben állnak a hiánygazdaság működésével. Sőt azt is írta, hogy „a kapitalizmus nem hiánygazdaság, hanem többletgazdaság”. Akkor mégis hogyan történhet meg napjainkban, hogy nincs elegendő oltóanyag? Hallom a lehetséges választ, miszerint ha tömeges igény olyan gyorsan és intenzíven keletkezik, hogy képtelenség azonnal kielégíteni, előállhat. De nem rendszerszerű.

Mi van azonban akkor, ha a hiány nagysága nem gazdasági tényezőktől, hanem az egyenlőség morális megítélésétől függ? Minél nagyobb a gazdasági egyenlőség érvényesítésének igénye, annál nagyobb a jelenség valószínűsége. Valamilyen oknál fogva 
a covid-19 globális problémává vált – Trump leváltásának ára, kínai hanyagság, különféle kormányok megbuktatásának kiprovokálása, a természet ellencsapása, ki tudja –, vagyis világszerte kereslet támadt úgy, hogy önfenntartási ösztönünk került célkeresztbe. Ebben a helyzetben minden egyes élő embernek joga van hozzájutni az oltáshoz, a vakcina­elosztók pedig állandóan kénytelenek mérlegelni, hogy a szűkös jószágot, az oltóanyagot hogyan osszák el.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés