Lotz Károly. Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság
Ekkor már kiváló barátságot ápolt a szobrász Huszár Adolffal is, olyannyira, hogy 1880-ban eldöntötték, hogy Lotz festményt készít Huszárról, a szobrász pedig Lotz Károlyról egy mellszobrot. A barátságuk tartós volt: nem véletlen, hogy amikor Huszár öt évvel később, mindössze 42 évesen váratlanul meghalt, Lotz Károly volt az első, aki a szobrász műterméhez sietett, s ő intézte a barátja temetését is. Keveset nyilatkozott, szerényen élt, ezért nem koptatták el a nevét az újságok. Erre a megállapításra jutott 1888-ban az egyik lap, amely ezt írta Lotzról: „csak példátlan szerénységének köszönheti, hogy az olvasóközönség még mindig kíváncsi életének körülményeire.”
Kevesen tudják azt is, hogy
az élharcosa volt annak, hogy a hölgyek is fessenek.