Elképzeltem, hogy eddigi karácsonyaim fenyőfáit mind-mind elültettük volna. Valahová, a mindenség egy kicsike darabjára, oda, ahol „a gazda bekeríti házát”.
Most lenne egy kis erdőcském. Csalitom. Vagy – mert így mégiscsak könnyebb elképzelni – egymás után ültettük volna őket s két sorban, akkor egy fasorom. Benne a legidősebb fenyőm ötvenhét éves, utána ötvenhat (rajta lenne egy nemzeti színű szalag), és így tovább. Ha szellősen ültettük volna a fenyőket, két sorban, hagyva közöttük legalább négy méter távolságot, akkor most lenne egy száztizenkét méter hosszú fasorom.
Száztizenkét méter séta az eddigi életem.
Puhán lépkednék a lehullott tűlevelek szőnyegén, legidősebb fenyőm ágai közt vén varjú, legfiatalabbikon cinkelegény rakna fészket.
Valahogyan és valamiért ez jelenti nekem Európát, a hazát, a családot”
Fáim alatt pedig a csend tanyázna, s a csendben az emlékek…
…Szenteste sétálok végig a fasoromon.
A vén varjú otthonától kezdve.
Ott egy rácsos kiságy, benne én, nagyanyám értem imára kulcsolt keze, s emléktelenség. Paradicsom bűnbeesés előtt.
Aztán lassan derengenek az emlékek. Rengeteg-rengeteg műanyag katona az egyik fa alatt – talán a negyedik lehet a sorban –, és addig még soha nem voltam olyan boldog. Talán. És nagyanyám imára kulcsolt keze. Értem.
Kicsit idébb színes papírokból vágok ki karikákat, s Technokol Rapiddal összeragasztgatom egy hosszú láncba. Az én színes papírláncom most a fenyő egyik dísze, és fogjuk egymás kezét, és énekeljük a gyertyafényben és csillagszóró-ragyogásban, hogy „mennyből az angyal…”, és egészen pontosan érzem és tudom, hogy mivelünk soha nem történhet semmi baj. Nagyanyám pedig imára kulcsolja kezét…
A tizedik fa környékén izgatottan húzok ki egy papírfecnit egy sapkából, a sapkát a Müller Feri tartja, és vigyorog, a sapkába rejtett két ujjával ugyanis tartja azt a cetlit, amit nekem kell kihúznom, mert nekem a Kerekes Csillát kell húznom, mert szétvet, mert megöl, mert eltipor a szerelem.
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
„Nincs Karácsony Kozmix nélkül.”
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
„Hogy nem szakad rád az ég?!” – így kommentálta a frakcióvezető a szembesítő videóban elhangzottakat.
A várakozások szerint a következő napokban mintegy kétmillió fenyőfa fog elkelni az országban.
A notórius Orbán-fóbiások élén aktuálisan most ő menetel, bár közülük sokan maguk is megvetik.
A várakozásokat is felülmúlva, összesen több mint ezer pályázat érkezett a Libri Talent második évadára és a Libri Talent Mini meseíró pályázatára.
A Le Point szerint a francia agrárium válságát valójában a kormány és Ukrajna okozza.
