Csendben tértek haza a malenkij robot névtelen áldozatai

2020. november 25. 21:31
A magyar Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává november 25-ét.

A magyar Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává november 25-ét. Azért ezt a napot, mert 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a Gulag-lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja. 

A magyar történelmi emlékezet részévé vált mára a „malenkij robot”, amely kifejezést – hasonlóan a „davaj csaszihoz”– csupán informális keretek között használhattuk több évtizeden át. Hazánk „felszabadításának” sötét fejezeteiről szigorúan tilos volt beszélni. Az orosz megszállás része volt 1945-ben a széleskörű, szabad rablás. Innen jött a davaj csaszi, azaz „add oda a karórát” kifejezés. A polgári lakosság elleni attrocitások, emberrablások, erőszak metaforájává a „malenkij robot” azaz a „kicsi munka” vált.

Sztálin ugyanis parancsba adta, hogy mennyi hadifoglyot kell az egyes orosz egységeknek „leszállítani” a Szovjetunióba.

A direktíva elsődleges célja az oroszországi újjáépítés volt. A „Nagy Honvédő Háborúban” földig rombolt városok újjáépítéséhez sürgősen kellett pótolni a hiányzó munkerőt, ezért kellett a bolsevik vezérnek „élő hadizsákmány”. Az ésszerűséget mellőző parancs teljesítésére, részben a retorzióktól való félelmükben is, a fegyveres szovjet katonák a fogolylétszámot kipótolandó összefogdostak civileket is. Jóformán bárkit elvittek akit az utcákon, gyárakban vagy a kórházakban találtak, és úgy ítélték meg, hogy képes lesz az embertelen fizikai munkára.

A szétszakított családok többsége semmit sem tudott rokonairól, kapcsolatot sem tarthattak velük. Létezésük és hollétük szigorú titoknak számított.

1953. november 25-én nem szerepelt egyetlen újságban sem, hogy hazatértek azok a szerencsések, akik túlélték a Szovjetunióban, a GULAG táboraiban eltöltött éveiket. Többnyire Moszkva sztálinista felhőkarcolóinak építkezéseinél dolgoztak, vagy német aknamezők hatástalanítását, bányászati és romeltakarítási mukákat végeztettek velük, illetve egyszerű földmunkák során dolgoztattak őket, sok esetben halálra.

1953. november 25-én nem volt állami fogadóbizottság. Nem várta az érkezőket hivatalos delegáció. A pályaudvaron szeretteik sem fogadták őket virágokkal. Hazatérve nem beszélhették el, mi történt velük. Nem tüntették ki őket hősiességükért. Nem tudtak róluk. Aznap, november 25-én, a magyar válogatott a világklasszis angol csapattal játszott barátságos mérkőzést a Wembley-stadionban, melynek végeredménye, Hidegkúti 3, Puskás 2 és Bozsik 1 góljával 6:3 lett. Az ország ezen az este örömmámorban úszott. Az túlélők pedig csendben, titokban örültek a puszta életüknek.

Összesen 81 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Olvasva a veszteség listát, könny szökött a szemebe. Nekünk több malenkij robotos árva barátunk, diáktársunk volt, mint hősi halotté. A mi családunkból egy másod nagybácsit vittek el. Visszajött, de a kényszermunka nélkül talán hosszabb lehetett volna az élete.

Fidesz kormány kellett ahhoz, h. nyilvánosan gyászolhassunk, emlékezhessünk.

Köszönet a linkért. Nagyon szép volt, sohasem jutottam volna különben hozzá. Jó lehet ennyire széles horizontot látni, bár nyilván, sajnos, de dolgozni kell érte. Pedig az az igazi, amiért NEM kell, sajnos, ilyesmi nem nagyon van.

Erőszak és gyűlölet, hazugság és rágalmazás, verés és öldöklés - ezek a módszerei a jakobínus-leninista hatalomhordozóknak. (Adam Michnik, 1984)

Hát, így lehet, mások jóvoltából, munka nélkül, egy szélesebb horizonton nézelődni, munka nélkül. Köszönöm! Jól esik, bár a történet szomorú.

Kicsit tartok a horizont szélén gomolygó borús felhők miatt. Mindegy. Hamarosan majdcsak megint tavasz lesz.

Pusztán arra szerettem volna célozni, h. a tájékozottságod mögött olyan és annyi munka lehet, amire pl. én nem tudnám rászánni magam, de persze, a széles horizonton potyázva bámészkodni jólesik és köszönöm, én vagyok a hálás, bár alkalmi közönség, meg gondolom, mások is vannak így.

Ha úgy veszed, vicceskedés.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés