Meghasonlott Lengyelország

Heincz Barnabás írása a Mandiner hetilapban

„A sátánisták ránk támadtak, és bár most nem erősek, a helyzet bármikor megváltozhat” – fakad ki az ötvenes éveiben járó Stefan, aki a varsói Szent Kereszt-templom védelmét szervezi. „Ez háború, ezek az emberek ugyanis meg nem született gyermekeket akarnak megölni. A nagy részük még csak fel sem ismerte, hogy a sátánnak dolgozik. Én keresztényként a sátánnal való kiegyezést minden tekintetben elutasítom. Ezek a tömegek a keresztény Európát akarják megsemmisíteni, de nekünk ellen kell állnunk és felül kell kerekednünk” – folytatja az életpárti aktivista.

Alattunk rendőrsorfal védi a templomot, ezt követi a templomvédők sorfala, előttünk pedig ezrek vonulnak, hogy tüntessenek az új abortuszszabályozás és a kormány ellen. A tömeg egyszerre skandálja a templom elé érve a „Kutyák, ebek!” szólamot, mellettem egy idős asszony kereszttel és rózsafüzérrel a kezében imádkozik, a fia hangosbemondón keresztül a Bibliából olvas fel a tömegnek. A lengyel zászlók mellett fel-feltűnnek lmbtq-zászlók is, pattanásig feszült hangulat uralkodik. „A társadalom végtelenül megosztott, párbeszédnek már hűlt helye sincs. A tüntetők vasárnap kijelentették, hogy ez háború, az Európai Unió és Soros György pedig asszisztál ehhez” – mondja Stefan barátja. A tömeg fél óra alatt vonul el, a templom biztonságosan átvészelte a demonstrációt, védői megpihenhetnek egy napra.

Olyan feszültségek törtek elő a társadalomból, amelyek régóta forrtak, a koronavírus-válság pedig katalizátorként csak ráerősített a folyamatokra.

Állam, egyház, abortusz

Az alkotmánybíróság október 22-én megsemmisítette az abortusztilalom három kivételének egyikét. Bár a lengyel abortuszszabályozás már így is az egyik legszigorúbb volt Európában, a mostani döntés megszüntetné a terhességmegszakítás lehetőségét, amennyiben a magzat a vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel súlyos rendellenességben vagy gyógyíthatatlan, életveszélyes betegségben szenved. A magzat továbbra is elvetethető, amennyiben az anya élete vagy egészsége veszélybe kerül a várandósság miatt, vagy amennyiben a terhesség feltehetőleg bűncselekmény következménye. A bejelentést nagy társadalmi felháborodás kísérte – azonban a lengyel szabályozás története nem itt kezdődik.

eddig azonban a politikai kompromisszumok és a tömeges demonstrációk miatt mindig sikerült megakadályozni a jelentős szigorításokat.

A kommunista törvényhozás 1956-ban legalizálta a magzatelhajtást a „nehéz életkörülmények között élő” anyák számára. Ez a meghatározás idővel igen széles értelmezést nyert, és a hatvanas években már kérés alapján lehetett abortálni. A kommunizmus bukásával a szabályozás is szigorodott, 1993-ban pedig bevezették a háromkivételes rendszert. 2011-ben életvédő szervezetek félmillió aláírást gyűjtöttek az abortusz teljes betiltásáért, azonban elbukott a kezdeményezés. A Jog és Igazságosság (PiS) párt hatalomra kerülése után újra felerősödtek az életvédő hangok, az egyház pedig támogatásáról biztosította a kormányt.

A tüntetők többsége éppen ezt a kapcsolatot ellenzi, mivel meglátása szerint a lengyel katolikus egyház politikai babérokra tör, és erős befolyással bír a kormányzati döntésekre. A katolikus lobbi révén a PiS 2016-ban újra napirendre vette az abortusztilalmat, azonban a százezer fős varsói megmozdulások és az ellenzék eddig megakadályozta a törvényi szigorítást.

A kormánypárt és az egyház szövetsége bár informális, erősen meghatározza a belpolitika kereteit, a másik politikai támogatása ugyanis mindkét fél érdeke. Az egyház kezében ugyanis jelentős hatalom összpontosul: egy 2014-es statisztika szerint a lengyelek 92,9 százaléka római katolikus, amivel az ország világszinten is kiemelkedik a keresztény államok közül. Fontos hangsúlyozni, hogy a vallásgyakorlás intenzitása más Lengyelországban, mint a többi európai államban: a hívők 83 százaléka nem fogyaszt húst nagypénteken, 39 százaléka pedig rendszeresen látogatja a vasárnapi miséket. Összehasonlítva: Magyarországon a havi egyszer templomba járók aránya 2010-ben 13 százalék volt. A lengyel katolikus egyház közvetlen politikai szerepvállalásának egyik negatív következménye az a tény, hogy egyre többen hagyják el az egyházi közösségeket, a fiatalabb korosztályok körében pedig rohamtempóban nő az ateisták aránya.

Fontos megjegyezni, hogy a tömeges demonstrációk ellenére az abortusz megítélése közel sem nevezhető liberálisnak Lengyelországban. A Pew Research 2017-es statisztikája alapján a lengyelek 8 százaléka áll az abortusz liberalizációja mellett, 33 százaléka szerint pedig az esetek többségében legálisnak kellene lennie. A terhességmegszakítást 38 százalék ellenzi az esetek többségében, a teljes abortusztilalom mellett a válaszadók 13 százaléka állt ki. A Kantar 2019-es kutatása szerint a lengyel társadalom 58 százaléka elfogadná a terhesség tizenkettedik hetéig végrehajtott korai magzat­elhajtást, a 2020-as felmérése szerint pedig 11 százalékot tesz ki a betiltást szorgalmazók tábora.

Határokon átívelő

Julia Przyłębska, az alkotmánybíróság elnöke szerint a beteg magzat elvetetése az alaptörvény 38. cikkével áll szemben, amely kimondja, hogy a Lengyel Köztársaság biztosítja minden ember életének jogi védelmét. A testület elnöke a bejelentés utáni heves reakciók miatt „meglátogatta” férjét, Andrzej Przyłębskit, aki Berlinben nagykövet 2016 óta – azonban a látogatásból tartózkodás lett, a Przyłębski házaspár rezidenciája előtt folyamatosak a tüntetések.

Az alkotmánybíróság döntése után az eddig elvégzett legális abortuszoknak csak a 2 százaléka maradna jogszerű, mert az esetek fennmaradó részében a magzat betegsége miatt kérték a terhesség megszakítását. Bár a legális abortuszok száma alig éri el az évi néhány ezret, az illegális magzatelhajtás elterjedt az országban: egyes becslések szerint az éves száma nyolcvan- és kétszázezer közé tehető. Valóságos abortuszturizmus alakult ki: a lengyel nők 10-15 százaléka külföldön szakíttatja meg a terhességét, a leggyakoribb úti célok közé tartozik Csehország, Németország és Ukrajna.

Az alkotmánybíróság októberi 22-ei bejelentésének estéjén tömeg gyűlt össze a testület épülete előtt. A demonstrációk nem hagynak alább, sőt, növekszik az intenzitásuk, a tiltakozók sztrájkot is tartottak, október 26-án pedig blokád alá vették Varsó fő csomópontjait. A megmozdulások a vidéki nagyvárosokban is zajlanak, a nemzetközi szimpátiatüntetések pedig Chicagótól Tokión át Budapestig érnek.

Az október 29-ei demonstrációkon országosan háromszázezer ember vett részt, ami példa nélküli az utóbbi évtizedekben. Fontos hangsúlyozni, hogy a varsói tüntetések alapvetően békések – ezeken megfigyelőként e sorok írója is részt vett. A tüntetők nem keresik a konfliktust, a rendőrség pedig nyugodtan kezeli a helyzetet.

és az abortuszpárti tiltakozók egy részének rigmusa az, hogy „ez háború”. A tömegben találni Antifa-zászlókat, a tüntetők kemény magja pedig több templomot is megrongált, megzavarva a miséket és megalázva a híveket. Sorozatos támadásokat intéznek Szent II. János Pál pápa szobrai ellen is: Poznańban például festékkel öntötték le az egykori egyházfő emlékhelyét.

Jarosław Kaczyński, a kormánypárt vezetője beszédet intézett a néphez, és kemény védekezésre szólította fel híveit. A reakció nem maradt el a jobboldal részéről: országszerte szerveződnek csoportok a templomok védelmére. Mateusz Morawiecki miniszterelnök elítélte a szélsőséges akciókat és rongálásokat, Andrzej Duda államfő pedig kiemelte: „Az, hogy az emberek egy csoportja forradalmat akar az utcáról Lengyelországban, még nem jelenti azt, hogy hagyjuk.”

A heves reakciók nyomán a nemrég újraválasztott köztársasági elnök arról beszélt, hogy kész részt venni a „társadalmi békét hozó” előírások kidolgozásában. „A szakértőkkel olyan előírásokat kell kidolgozni, hogy például a Down-szindrómás gyerekeket megvédjük, a nőket viszont ne tegyük ki lelki és testi szenvedésnek” – hangsúlyozta Duda. Az államfő szavai azonban nem mindenkit nyugtatnak meg, ugyanis a lengyel közéletben aktív szerepet betöltő futballhuligánok már előre jelezték beavatkozási szándékukat. Az első konfrontációra már sort is kerítettek Wrocławban, ahol

Offenzíva az lmbtq-ideológia ellen

A társadalmi feszültségek nem az abortuszkérdéssel törtek felszínre Lengyelországban, elvégre nem ok nélkül lobognak lmbtq-zászlók egy abortusztörvény-ellenes tüntetésen. „Hogy mindenki számára egyértelműen fejezzem ki magam: az lmbtq-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helyük az uniónkban” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptemberben az Európai Parlament előtt tartott évértékelő beszédében. Az aktivistacsoportok által lmbtq-mentesnek nyilvánított övezetek Lengyelország egyharmadát teszik ki, és bár sok jogi következményük nincs az lmbtq-ideológia elleni határozatoknak, súlyos törést okoztak a társadalomban.

A határozatok nagy része a jobboldali, katolikus – egyébként az abortusztilalom mellett is teljes mellszélességgel kiálló – Ordo Iuris nevű szervezethez köthető. Álláspontja szerint az lmbtq-mentes övezetekkel az ideológia ellen, illetve a családok védelmében lép fel: az eredmény nagyrészt abban merül ki, hogy az eddig megtartott, lmbtq-közösséggel kapcsolatos programokat eltörölték, és oktatási anyagokban sem lehet lmbtq-ideológiát terjeszteni. Az övezetek létrehozását szintén sorozatos tüntetések kísérték, amire a jobboldal válasza kemény ellenkampány volt.

Andrzej Duda újbóli megválasztásában is jelentős szerepe van az lmbtq-ellenes politikai retorikának, amelyet az elnökválasztás hajrájában csúcsra járattak. Bár magyar szemmel nézve nem tűnik kirívónak a helyzet, Bart Staszewski filmrendező és melegjogi aktivista lapunknak elmondja, „nem a gendersemleges vécékért harcol a lengyel lmbtq-közösség, mint a Nyugaton, hanem az élettársi kapcsolat intézményéért és egyéb, máshol már alapvető jogokért”. Egyes felmérések szerint a lengyel lmbtq-fiatalok 70 százaléka fontolgat öngyilkosságot, és küzd depresszióval – összehasonlítás-képpen: ez a teljes népességben 5 százalék.

Az lmbtq-közösség ellenállása és az azt támogató liberális politikai erők és közösségek hamar egymásra találtak az abortusztörvény ellen tüntetőkkel – a közös ellenség a Jog és Igazságosság párt. Ha a kormányt nem sikerül is megdönteni, az kijelenthető, hogy a lengyel társadalomban egyre mélyebbek a törésvonalak, a szélsőségek pedig erősödnek. Az alkotmánybíróság döntésétől könnyedén visszatáncolni már nem lehet, az alaptörvény módosítása pedig hatalmas veszteség lenne a PiS-nek. Ez politikai zsákutca – a súlyos járványhelyzet azonban hamar véget vethet a tüntetéseknek is: Lengyelországban ugyanis rohamosan nő a fertőzöttek száma.

Címlapképen: Jelzőfáklyával tiltakozó abortuszpárti tüntetők Varsóban október 30-án. Fotó: MTI / EPA-PAP / Radek Pietruszka