A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Fél éve küzdök azért, hogy végre tisztán lássunk a kórházi ágyfelszabadítások ügyében.
„Fél éve küzdök azért, hogy végre tisztán lássunk a kórházi ágyfelszabadítások ügyében. A héten két általam indított perben is sikerrel jártam: az egyikben a bíróság első fokon nekem adott igazat, és a 60 százalékos ágykiürítést megalapozó számítások és háttéranyagok kiadására kötelezte az EMMI-t. A másik ügyben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő belátta, hogy a per számára nem nyerhető, ezért kiadta az ágyfoglaltság kórházi szintű adatait. A számok azt mutatják, hogy áprilisra az ellátott betegek száma sok esetben a márciusi felére-harmadára esett vissza, és számos kórháznak kellett 2 százaléknál több ágyat felszabadítani.
Április 7-én Kásler Miklós miniszteri utasításban rendelte el, hogy az egészségügyi fekvőbeteg-ellátó intézmények teljes ágykapacitásuk minimum 60 százalékát készítsék elő koronavírusos betegek fogadására. A betegfelvétel leállása, a műtétek, kezelések halasztása mellett a kórházakat ellátásra szoruló, magatehetlen, súlyos műtét utáni rehabilitációt igénylő krónikus betegek elbocsátására kényszerítették. A minisztérium és a NEAK csak annyi információt volt hajlandó megosztani a nyilvánossággal, hogy »a kórházi ágyak 58 százaléka már március végén szabad volt«.

A most kiadott adatok a napi ágyfoglaltságot mutatják a fekvőbeteg intézményekben március 14-én, 30-án, április 7-én, 15-én és 19-én. Az adatokból látható, hogy az 58 százalékos átlag mögött óriási intézményi különbségek voltak, és a legsúlyosabb döntésekre a krónikus fekvőbeteg szakellátásban kényszerültek. Március végén a krónikus ellátóhelyek kétharmadában 58 százaléknál alacsonyabb volt a szabad ágyak aránya, ötödükben 80 százalék fölötti volt a foglaltság. Áprilisra az ellátott betegek száma sok esetben a márciusi felére-harmadára esett vissza, és számos kórháznak kellett 2 százaléknál több ágyat felszabadítani. Az egészségügy leállítása és a kórházkiürítés szakmaiatlanul és embertelenül zajlott, a kormány pedig sorsára hagyott sok-sok beteg, ellátásra, kezelésre szoruló, vagy műtétre váró embert. A következmények szokás szerint elmaradtak, én viszont mindent megteszek azért, hogy ne maradhasson semmi titokban.”