A költekezés ne legyen fiskális alkoholizmus

„Milyen hatásai vannak a magyar gazdaságra, illetve a költségvetésre a koronavírus-járványnak?

A járványnak több közvetlen hatása is van: a költségvetés kiadási oldalát az egészségügyi rendszer és a gazdaságvédelem feladatai erőteljesen megnöveli, a beruházásokat és a béreket is érinti.

A magyar egészségügyi kiadásokra például legalább 3000 milliárd forint fog »elmenni« az idei évben a tervezett 2000 milliárd forinttal szemben. A vírus ismeretlen volt korábban, így kutatásokat kell finanszírozni, ott vannak a leküzdésére vonatkozó költségek is, amelyek a világban horrorisztikus összegeket emésztenek fel – ez a közvetlen oldal, ami az egészségügyi védekezéssel, továbbá a napi működéssel, fejlesztéssel kapcsolatos. A többletszervezés, a többletmunkaidő mellett a legkülönbözőbb kiadáscsoportok jelennek meg, nem csak a PCR-tesztekre kell gondolni, hanem például a katonai vagy rendőri jelenlétre a kórházakban, iskolákban. Ott vannak a működési költségek is, elég csak a just in time jellegű beszállításokra gondolni, amire korábban egész Európa be volt rendelkezve. Van olyan teher is, ami már a szinergiákkal jelenik meg: az iskolák működőképességének fenntartása például óriási többlet-feladatot és költséget jelent, az online oktatás is egy halom új beszerzést igényelt.

Mindennek van »filléres költsége«, elég, ha valahol kiteszik azt egy tanteremben, hogy »Ne ülj rá!«, ez akár darabonként 4-5 forintba is kerülhet. Vannak kulcsterületek, ilyenek az iskolák, egyetemek. Elsősorban az alapfokú oktatási intézmények működőképességének fenntartása a cél, ugyanis, ha ezek bezárnak, a szülők sem fognak tudni dolgozni, ami nehezen megoldható helyzetet teremthet. Vannak bénulttá vált nemzetgazdasági ágak, például erősen kérdéses, hogy a turizmus hány év alatt tér magához. Abban teljes egyetértésben vagyok a Költségvetési Tanács két másik tagjával (Matolcsy György jegybankelnökkel és Domokos Lászlóval, a számvevőszék elnökével), hogy a világ nem lesz ugyanaz, mint korábban volt, akármit is csinálunk, ezért a befektetésünket és gondolkodásmódunkat nem úgy kell berendezni, hogy volt egy intermezzo, és minden megy tovább. Egyébként az összes gond ellenére egyetemi emberként, nagyszülőként is mondhatom, hogy az összes nehézség, pillanatnyi zavar ellenére nincs mit szégyenkeznünk. Működik a rendszer.

Az volna a célszerű, hogy azokat az invesztíciókat, amiket most ez az óriási költségvetési mozgástér, az eredetileg tervezetthez képest tízszeresére növekvő, 3600 milliárd forint összegű államháztartási hiány teremt, helyesen használjuk fel. Ez finanszírozható nagyobb részt belföldi forrásokból, amik mellé külföldi forrásokat is igénybe kell venni.

Mibe érdemes ezt az összeget befektetni?

Olyanba, amibe a pillanatnyi szükség diktálta feladatok reflexszerű megoldásán túl is érdemes – és ez a legnehezebb. Az ingyen pénzt nem szeretem, mert nincs hozzákapcsolva követelmény, nincs differenciálás, így ez csak egy tűzoltási pótcselekvés. Minőségi, célzott pénzköltésre van szükség, nem pénzszórásban gondolkozva, hanem megtalálva azokat a területeket is, amelyek beruházást jelentenek a jövőbe – szellemi munkák, technológiák, innovatív területek, telekommunikáció, űrtechnológia.

A válság olyan helyzetet idézett elő, hogy egyre bonyolultabb döntéseket kell meghozni egyre rövidebb idő alatt és egyre adekvátabb módon, ami döntéstechnológiai változásokat hoz egy sor területen. Olyan befektetési gondolkodásmódra kell váltani, amiben nem csak betonban gondolkodunk, hanem emberi észben, technológiákban. Arra nagyon kell ügyelnünk, hogy a költekezési lehetőség ne változzon át fiskális alkoholizmussá, ne rúgjunk be! Itt van a lehetőség, használjuk, költsük, csináljuk, de azzal a szándékkal, hogy ebből – a kialakult válság kezelésén túl – messzebbre szóló érték is teremtődjön, és ne csak pillanatnyilag lakjunk jól.

A költségvetési expanzió és a konzervatív finanszírozás nem egymást kizáró törekvés. Nem mindegy azonban, hova rakjuk a pénzt. Látni kell például, hogy ha a turizmus nem fog oda visszatérni, ahol korábban volt, akkor nem biztos, hogy szálloda-beruházásokba kell most pénzt tenni.

Rugalmas szerkezet-változásokra fogunk kényszerülni, ami emberi, vállalkozói, támogatás-odaítélési szempontokból új helyzeteket teremt.

Ugyanakkor az is látható, hogy a vállalkozói szféra egy része – például a kiszállítás, az étkeztetés, vagy az online rendelések – nyert a válságon, és lehetőségként éli meg. A lassút, a lassan alkalmazkodót, a külső segítségre várót jobban sújtja a járvány, most nem szólva a már említett, objektíve nehéz helyzetbe kerülőkről.”