Nyílt (válasz)levél Karsai Györgynek

2020. augusztus 14. 9:53

Bognár Zsolt
Nyílt levél
Játsszunk nyílt kártyákkal!

Bognár Zsolt nyílt levele az SZFE átalakítása kapcsán

„Tisztelt Karsai György Úr! 

Ön a Színház és Filmművészeti Egyetem átalakítása kapcsán kibontakozó vitában nyílt levelet intézett Rátóti Zoltán kollégámhoz, a vele készült beszélgetés apropóján. Ebben a levelében ön lekezelően kioktatja őt, a liberál-verbális hadrafoghatóság minden eszközével felvértezetten. Hat évvel ezelőtt egyszer már volt szerencsém nyílt levelet írni Kulka Jánosnak Kerényi Imre, Madách színházi igazgatóm védelmében, amikor ő szintén nyílt levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz Kerényi tanár úr színházi élettel kapcsolatban megfogalmazott gondolataival szemben. Most, hat év eltelte után ismét késztetést éreztem arra, hogy ezt tegyem. 

Kedves Karsai úr! 

Ön a levelében ezt írja Rátóti Zoltánnak: ,,Miért kell ilyen durván, a megalázás nyilvánvaló szándékával pökhendi hatalmi gőggel berontani az egyetemünkre?” Halkan szeretném megkérdezni, hogy mitől az Önök egyeteme? Szerintem árulkodó és önleleplező ez a fogalmazás. Nem lett volna szerényebb, helyesebb az „egyetemre” szó használata? Ön szerint az egyetem az az önöké? Miért is? 
Na, itt van a kiinduló probléma. Az ön levele nem más, mint a megkövetelt liberális kórus egyik aktuális műremeke, de sajnos több sebből vérzik. 

Kezdjük az elején. Ön azt írja legelső hangsúlyos felütésében, így azt gondolom, hogy nyilván ezt is gondolja, hogy az SZFE-n az ideológiamentes munkára koncentrálnak. Itt be is fejezhetném a levelem írását, hiszen ez az állítása nem más, mint jól mutató és hangzó félrevezető klisé, amely egész egyszerűen nem igaz. Önnek is tudnia kell, hogy nincs olyan, hogy független és ideológiamentes értelmiség. Ezek és a hasonló címkézések hiteltelenek, mert átlátni rajtuk. Felnőtt korban úgy gondolom, minden ember, legyen az csúcsértelmiségi avagy egyszerű kétkezi munkás, rendelkezik világlátással és a maga szintjén értelmezni képes szűkebb hazánk és a nagyvilág történéseit. Így vagy a jobboldali vagy a baloldali értékrend elfogadójává válik, ezáltal nem lehet „ideológiamentes” és épp ezáltal lesz képes a demokrácián belüli felelős választásra is. Ezt az értékválasztást az ideológia-mentesség álcája mögé csak Önök próbálják begyömöszölni. 

Játsszunk nyílt kártyákkal! Azt gondolom, a rendszerváltást követően azt a liberális hegemóniát, amiben színházaink igazgatói, rendezői dolgoztak, napjainkig semmi nem törte meg. Most végre határozott akarat látszik arra, hogy ez megváltozzon. Miért ez a lekezelő, hisztériás tiltakozás? Zárójelben jegyzem meg, hogy hat évvel ezelőtt, amikor írni merészeltem, azonnal felsorakozott a balliberális nehéztüzérség és voltam én minden: „Kossuth-díj várományos”, „s*ggnyaló”, „tehetségtelen senki” stb. Most ugyanez történik. A kilövési tűzparancs adott, jelenleg a ,,Wanted” felirat célszemélyei Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán és a többi kuratóriumi tag. Mindig azok, akik másképp gondolják, mint Önök. 

Kedves Karsai úr! 

A demokráciában a közhatalmat a megválasztott kormány gyakorolja. Ez vonatkozik a kultúrára is. Miért ne gyakorolhatná a jobboldal által favorizált művészek, vállalkozók csoportja ezt a kulturális feladatot? Miért kellene magyarázkodniuk? Természetesen mind a jobb-, mind a baloldalon sok tehetséges ember alkot, ez vitathatatlan, de miért csak az önök által kedvezményezettek érvényesülhetnének? Véleményem szerint nagyon helyesen mondta ki Kerényi Imre hat évvel ezelőtt, hogy „most mi jövünk!” Eltelt hat év, és ahogy a tudományos világban is elindult végre a jelentős témák jobboldali értelmezése - lásd Szakács Árpád kiváló vitaindító cikkeit - úgy a művészetben, így a színházi világunkban is elindulni látszik valami. Csak úgy tűnik, hogy nehezen definiálható, hogy milyen ez a jobboldali gondolkodású színházeszmény, pedig véleményem szerint egyszerű. Olyan például, mint a budapesti Nemzeti Színház, vagy a Szolnoki Szigligeti Színház produkciói, avagy olyan, mint a Veszprémi Petőfi Színház előadásai, hogy hármat kiragadjak. 

A színház másságát a vezető gondolkodása teremti meg, ami a produkciókra is kihat. Igen, ezeket a színházakat jobboldali gondolkodású művészemberek vezetik. És értékrendjük szerint azt remélem, hogy nagyobb többségben a velük hasonlóképpen gondolkodó művészembereknek, színészeknek és rendezőknek adnak teret. Ez a gondolkodásmód pedig átszüremlik az adott színdarabokról alkotott elképzelésekbe és a színpadi előadás hordozni fogja a vezető karizmáját, gondolkodását. Ugyanezt gondolom az egyetemmel kapcsolatban is. 

Tisztelt Karsai úr! 

Tegye a szívére a kezét! Ön szerint a most Önnel együtt tiltakozók közül hányan szavazói, avagy szimpatizánsai a mostani kormánynak? Na, ugye! Ha ebben megegyeztünk, akkor fogadja el, hogy a jobboldali beállítottságú művészemberek sem ördögök, csak idő kell számukra is, mondjuk még tíz év, hogy az SZFE-n, vagy bárhol máshol az Önök által támogatott erkölcsi viselkedés és az oktatási „ideológia-mentesség” mellett a saját eszményüket ők is felmutathassák. A világlátás tekintetében pedig egy egyszerű példa jut eszembe arra, hogy Önnek miért is lehetne, illetve kellene tiltakoznia, és akkor egy platformon lehetnénk abban, hogy mit kell átadni a jövő nemzedékének, és mi az, amire nemet kell mondani. Mindaddig, amíg ön nem ír tiltakozó nyílt leveleket azon sajtóorgánumok ellen, ahol a közbeszédet állatiasították, ahol csak és kizárólag a balos, de „független” véleményeikkel döfnek hátba minden velük egyet nem értőt, sőt az Ön megjelenési felülete is leginkább ezen, általam most meg nem nevezett újságok véleményformálóinál van, addig nincs miről beszélnünk. 

Valahol itt kezdődik a másként gondolkodás és a sor a végtelenségig folytatható. Sok kicsi mozaik alkotja a jobboldali gondolkodást, csak idő kell ahhoz, hogy egésszé összeálljon és hasson, mind a tudomány, mind a kultúra területén. Végezetül jelezni szeretném, hogy a budapesti Nemzeti Színházat nem a baloldali kormányok építették fel, ahol, minő véletlen, igazgató lehetett Alföldi Róbert és Jordán Tamás, hanem az Orbán-kormány. Önök jelenleg is Spéter Erzsébet téglajegyeit gyűjtögetnék annak felépüléséhez. 

Az SZFE-n 1981-ben végzett színművészként maradok tisztelettel Ön iránt, de kérem, hogy fogadja el Kerényi Imre szavait, amit csak megismételni tudok: most mi jövünk! Így legyen! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
 
Üdvözlettel,
    
Bognár Zsolt 
színművész

Ui.: Levelemmel a balos internetes kultúrkommandónak ismételt lehetőséget biztosítok arra, hogy vita helyett kiélhessék rajtam ösztönlényük személyeskedő, lenéző és lekezelő vágyait.”

Összesen 101 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez a Karsai György a Karsai László történész testvére. Ez egy más világ a mi számunkra. Nem sajátíthatják ki EGÉSZ Magyarországot, nem lehetnek az egyedüli megmondó emberek.

Az élet változás. Érdekes, h. mennyire agresszívek "szerzett jogaik" védelmében.

Mondjuk, normális viselkedést. Miután ez nincs, még inkább drukkolok Vidnyánszkyéknak. Ekkora hülyéket, h. egy echte kárpátaljai magyar román, meg h. hová telepedjék vissza, ezeket kollektíve megcsípte a dilikígyó.

Hogy pontosan mit kell kiolvasni a szavaidból, ezt:
"Karsai György (Budapest, 1953. február 15.–) Szülei: Karsai Elek (1922–1986) történész, levéltáros és Karsai Lucia (Widmar Lucia) (1929-1984) műfordító voltak."
"Karsai Elek (eredeti neve Klein) (Miskolc, 1922. június 14. – Budapest, 1986. május 23.) történész, szociológus, egyetemi docens, levéltáros. Az 1945-1990 közötti magyarországi történetírás egyik meghatározó alakja.
Az Országos Rabbiképző Intézetben, majd a Budapesti Tudományegyetemen filozófiát, szociológiát és pszichológiát tanult.
Munkái[szerkesztés]
Gyermekmunka a gyáriparban a kapitalizmus kialakulásától az első világháború kezdetéig (Bp., 1947)
A szocializmus útján a magyar nép szabadságáért (Bp., 1947)
A fehér terror (Pamlényi Ervinnel, Bp., 1951)
Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon 1919–1921 (összeáll., társszerk. Kubitsch Imrével és Pamlényi Ervinnel, Bp., 1953)
A magyar nép története, 2., 1849–1945 (Almási Jánossal és Pamlényi Ervinnel, Bp., 1954)
A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon 1921–1929 (összeáll., társszerk., Bp., 1956)
Iratok az ellenforradalom történetéhez (társszerk., I-V., Bp., 1956–76)
Vádirat a nácizmus ellen (Dokumentumok. Szerk. Benoschofsky Ilonával, I-II., III. kötet önállóan, IV. kötet Karsai Lászlóval Bp., 1958-67, 2014.)
Darutollasok. Szegedtől a királyi várig (Pintér Istvánnal, Bp., 1960)
A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig (Bp., 1961)
„Országgyarapítás” – országvesztés (I-II, Bp., 1961)
Iratok a Gömbös-Hitler találkozó történetéhez (Bp., 1962)
„Fegyvertelen álltak az aknamezőkön… ”. Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon 1939-1945 (I- II, Bp., 1962)
A budai Sándor palotában történt 1919-1941 (Bp., 1963)
A budai vártól a gyepűig 1941-1945 (Bp., 1965)
Számjeltávirat valamennyi magyar királyi követségnek (Bp., 1969)
A felszabadulás krónikája (M. Somlyai Magdával, Bp., 1970)
Sorsforduló. Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez, 1944. szept.-1945. ápr. (szerk. M. Somlyai Magdával, I-II, Bp., 1970)
Ítél a nép (Bp., 1977)
Szálasi naplója (Bp., 1978)
A Szálasi per (Karsai Lászlóval, Bp., 1988).

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés