Punkokra és polgárokra is szüksége van a jobboldalnak

„Ahogy a múltkor jeleztem, hogy sosem fogok beszállni az »ablonczyzásba«, ugyanúgy nem fogok »navracsicsozni«.

Amit ugyanis Navracsics Tibor mond, az tény. Használjuk a józan eszünket, mielőtt indulatból üvöltünk.

Én dolgoztam együtt Navracsics Tiborral évekig, és valóban mindig is ugyanazt vallotta, mint most. Mindig is »liberálisabb« volt, mindig a mérsékeltekhez tartozott. Hogy most nem ez a domináns hang, annak nyilvánvalóan rengeteg oka van, és ez most mellékes is. Navracsics Tibor egyáltalán nem változott, ugyanilyen habitusa volt mindig is. Számára a változás azért ennyire jelentős, mert nem volt résztvevője.

(És nyilvánvalóan én is sokat »tolódtam jobbra«: ha az ember bemegy a ringbe, elkezd vívni az arisztokratikus angolszász ökölvívás kifinomult szabályai alapján, majd az ellenfél folyamatosan üt öv alá, akkor az ember is másképp kezd el harcolni.)

Ettől még a néppárt attól néppárt, hogy sokféle hang megfér benne. A mérsékelt és a radikálisabb is. És ha van baja a jobboldali nyilvánosságnak, az éppen az, hogy olykor szeret minden hasonló kérdést vagy-vagyként kezelni.

Ha a jobboldali közösség meg akarja tartani a néppárti jellegét, helyet kell adnia a mérsékelteknek is - és, teszem hozzá, a »radikálisoknak« is. Nem csak a kifinomult polgáriaknak, hanem a punkoknak is.

És amíg van integratív erő (Doktor Orbán Viktor Miniszterelnök Úr), addig ezt meg is engedheti magának.

A fentiek függetlenek attól, hogy ÉN mérsékelt és liberális vagyok-e (nem), vagy sem. A közösség lényege az, hogy nem az ÉN a fontos.”