A nemzetközi közösség évtizedek óta azt hiszi, hogy az izraeli-palesztin konfliktus gyökere az 1967-es hatnapos háború, és ha Izrael visszaforgatná az idő kerekét, a béke újra eljönne. Azaz a külföld szerint Izraelnek ki kell vonulnia Ciszjordániából, ahogy kivonult Gázából is 2005-ben, és újra az 1967 júniusi határok mögé kell szorítania magát.
Mielőtt elmagyarázom, hogy ez miért erkölcstelen és jogilag is problémás kérés, tisztázzuk a hátteret!
Miután arab szomszédjai sokáig provokálták és fenyegették Izraelt, a zsidó állam megelőző csapást mért Egyiptomra. A háború során Izrael elfoglalta Gázát Egyiptomtól, Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet Jordániától és a Golán-fennsíkot Szíriától. A palesztinok még csak nem is voltak tényezők, és sosem birtokolták azokat a földeket, amelyeket Izrael elfoglalt. Izraelnek még csak közös határa sem volt 1967-ben a palesztinokkal, mivel nem létezett palesztin állam.
A háború után Izrael két okból népesítette be ezeket a területeket: az egyik ok az ideológia, mely szerint a történelmi zsidó földekhez joga van a zsidó népnek. A másik a biztonság: Izrael nem akarta, hogy a terroristák stratégiai területeket birtokoljanak, ahonnan izraeli városokat fenyegethetnének.
A korai ’90-es években Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervet (PFSZ) békefolyamatban vett részt, amelynek eredményei az oslói szerződések. A szerződések két legfontosabb kikötése, hogy létrejött a Palesztin Hatóság, és hogy Ciszjordánia három részre lett osztva. Az A területek palesztin többségűek, és a Palesztin Hatóság gyakorolja az önkormányzatot és a biztonsági felügyeletet. A B területeken zsidó és palesztin települések is vannak: itt a Palesztin Hatóság gyakorolja az önkormányzatot, és Izrael felügyeli a biztonságot. A C területen zsidó többség van, és itt Izrael gyakorolja az önkormányzatot és a biztonsági felügyeletet.