Annyi biztos, hogy Hszi Csin-ping Mao Ce-tungban nem csupán az államalapító »vezért« látja, aki Népi Felszabadító Hadseregével »felszabadította a Csang Kaj-sek vezette reakciós és nacionalista Kuomintang-párti hadseregének megszállása alól Kínát«, hanem etalonnak az államvezetésben. Mondhatjuk úgy is: Mao Ce-tung a »hősök csarnokából« kilépve Hszi Csin-ping képében hozza vissza a kínai sztálinizmus korát milliárdok »örömére«.
A keményvonalas átrendeződés egyik legnyilvánvalóbb megnyilvánulása a nemzeti és vallási kisebbségekkel való bánásmód.
A kommunista pártállam mai napig azzal támasztja alá jogtipró intézkedéseit, hogy mindez csupán a »területi integritás« megőrzésére irányul a geopolitikai realitások figyelembe vételével, s ecsetelik a kínai császárság nyugati gyarmatosítás előtt meglévő »nemzeti szuverenitásának« fontosságát.”