Kommentelő

2020. július 6. 18:00

Szentesi Zöldi László
888.hu
Bár mostanra már a harmincat is betöltötte, munkája legutóbb három éve akadt. Hamar megunta. K. ugyanis alapvetően mindent megunt.

„Pittyegés. És újra csak pittyegés.

– Üzenetem jött.

K. felült az ágyban, ahol tökéletesen céltalanul, ábrándozva feküdt. Dél lehetett. K. ma még fel sem kelt, nem olyan régen kinyitotta ugyan a szemét, de gyorsan vissza is csukta. Azért ébren maradt. Édesanyja gondosan odakészítette a kávéját az éjjeliszekrényre, mostanra teljesen elhűlt, de K. két gyors hörpintéssel kiitta. Aztán gyorsan felült, szívében kigyúlt a remény.

Mert történt valami. Üzenet érkezett.

Hogy milyen üzenet, elsőre nem is világos, hiszen minden létező kütyüjét, telefonját, számítógépét úgy állította be, hogy azonnal hangjelzést adjon. K. mindig elcsukló izgalmat érzett, ha bárkinek mondandója akadt számára, ha válaszolt facebookos trollkodásaira, ha valamelyik álnevén sikerült felbőszítenie beszélgetőtársát. Türelmes volt, tudott várakozni. Ő aztán sehova sem sietett. Bár mostanra már a harmincat is betöltötte, munkája legutóbb három éve akadt. Hamar megunta. K. ugyanis alapvetően mindent megunt. Mivel a mamahotelban mindig kimosták a ruháját, meleg ételt kapott, reggelre pedig finom kávét, esze ágában sem volt újra elszegődni rabszolgának. A munka ugyanis rabszolgaság, a lúzerek időtöltése. Akkor már inkább itthon maradt naphosszat.

– Lássuk, mit írtak.

K. éjszakára sem kapcsolta ki a gépet és csak percekre mozdult ki a szobájából: bár július van, kint tombol a hőség, itt bent a legbiztonságosabb. K. sovány, ikszlábú fiú volt, se kutyája, se macskája. Az iskolában sunyi besúgónak tartották, lényegében elszigetelten töltötte az éveket az iskolapadban. Tanulni nem szeretett, nem tanult tovább, eleinte semmi sem érdekelte, csak a romkocsma és néhány nem túl bonyolult könyv. Aztán teljesen beszippantotta a számítógép, a hajdani válását szeretetcunamival kompenzáló anyukájától kapott pénzen játékokat vett, egyiket a másik után. K. lőtt, kommandózott, városokat semmisített meg. Aztán ezt is elunta. Kommentelni kezdett különféle politikai oldalakon, csinált magának öt facebookos álprofilt, és nyomta a rizsát, nyomta, ahogyan csak belefért. Szerette az Indexet, a napokban írt is nekik támogató levelet, persze, szigorúan álnéven, hiszen saját magaként nem mutatkozott a virtuális térben.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 89 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Bezzeg a 444!

Illetve hát... na... izé...

Na mindegy, kommentelhetsz tovább a kormánypárti mandineren.

Jól jellemeztél egy jó pár a mandin is commentelő trollt. Ismerjük őket, még el is dicsekedtek azzal, hogy szétverték a 888- commentfalat és a következő a mandiner lesz. Majdnem sikerült is nekik.
Nem tudni miért, a mandiner sokáig tűrte őket, bár sokan jelezték, hogy ami itt folyik, az már tűrhetetlen és el fogják így veszíteni a régi olvasóikat, commentelőiket.

Szar dolog volt magadra/magatokra ismerni?

Valóban, a Főnök versenyeztet titeket?

Tengődő, lusta, apatikus emberek mindig voltak csak internet meg komentek nem, ahol látszólag csinálhatnak valamit. Elég, ha az ember átrágja magát Goncsarov: Oblomov-ján.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés