Én sosem kértem bocsánatot a magyaroktól Trianon miatt

„Amikor pénteken miniszterelnöki konvoja áthajtott a Lánchídon, majd fel a Budai Várba, gondolta volna, hogy egy »valaha volt hatalmas sztyeppei világ utolsó maradványát« látja?

Első utunk a Hősök terére vezetett, amikor megérkeztünk Budapestre. Gyönyörű lovasszobrok vártak minket; egyáltalán nem úgy néztek ki, mint ahogy Ján Slota annak idején lefestette – szerinte a magyarok pónilovakon érkeztek ide. A Karmelita kolostor előtt pedig huszárok sorakoztak, az a ceremónia is lenyűgöző volt.

Tehát nem a sztyeppére emlékeztette.

Valamikor Szlovákia területe is sztyeppevidék lehetett, de Magyarország és Szlovákia is fejlődött azóta.

Pár órával Budapestre érkezése előtt Orbán Viktor a pénteki rádióinterjújában így fogalmazott az ön trianoni bocsánatkérésével kapcsolatban: »Nem mondom, hogy nem veszem észre az ilyen mondatokat, de az nem érdekel.« Hasonló hangnemben beszélt a megbeszélésük alatt is?

Egy-két szó időnként teljesen megváltoztatja a mondat értelmét. Én sosem kértem bocsánatot a magyaroktól Trianon miatt. Trianonnal kapcsolatban amiatt kértem bocsánatot, hogy ha a szlovákiai magyarok bármilyen esetben nem érezték magukat egyenrangúnak vagy hátrányosan érintette őket az, hogy a magyar volt az anyanyelvük. Nem beszélek magyarul, csak pár szót, nem hallgatom a magyar közszolgálati rádiót, de le szoktam fordíttatni a kontextus miatt. Utána szoktam reagálni.

Íme a kontextus: »Nem mondom, hogy nem veszem észre az ilyen mondatokat, de az nem érdekel. Az érdekel, hogy a szlovák és a magyar nép hogyan, milyen pontokon működik együtt, hogyan fogjuk egymást segíteni, és hogyan fogjuk nemcsak hagyni egymást élni az elmúlt száz évnek a fényében, már az is szép dolog egyébként, ha hagyjuk egymást saját természetünk, logikánk, kultúránk, nyelvünk szerint élni, de most többre van lehetőség: összefogni és közösen győzni.« A mondat eleje mégis az, hogy nem érdekli a bocsánatkérése.

Amíg nem látom a teljes beszélgetés szövegét, nem fogok tudni erre reagálni.

Ezek szerint a megbeszélésükön nem volt ilyen kemény a hangnem.

Éppen olyan hangnemben zajlott a megbeszélésünk, mint amilyenben a sajtótájékoztatónk.

Mikor lettek önnek ennyire fontosak a szlovákiai magyarok?

Már 2013-ban segítő kezet nyújtottam nekik, amikor az akkori kormánypárt, a baloldali Smer, úgy döntött, hogy a pártoknak a karácsonyi ünnepek alatt kell összegyűjteni a jelöltséghez szükséges aláírásokat a 2014-es elnökválasztásra. Kifejezetten ellenséges lépésnek tartottam, amelynek az volt a célja, hogy a Magyar Közösség Pártja (MKP) ne tudjon elnökjelöltet állítani…

… az ön parlamenti képviselői pedig támogatták az MKP-s Bárdos Gyula indulását.

Igen.

Csak azért kérdeztem, hogy e felajánlás előtt bő két évvel, 2011 februárjában ezt nyilatkozta a SME című napilapnak arról, miért kéne magyar nyelvű csatorna a szlovák köztévénél: »A magyarjaink az Orbán TV-t nézik, mert nincs alternatívájuk. Mutassuk meg nagyságunkat, és drámaian megnő a lojalitásuk, emellett Orbánnak már nem lesz lehetősége kimosni a magyarjaink agyát.« Hogy sikerült ilyen gyorsan változtatni ezen a retorikán?

Akkoriban kicsit ellenségesnek tartottam, hogy Szlovákia területén Budapest magyar állampolgárságot osztott. A parlamenti frakciómból – a liberális Szabadság és Szolidaritáséból (SaS) – is kidobtak amiatt, hogy ezzel nem értettem egyet. Pontosan azért nem értettem egyet, mert tudtam, hogy ez drámaian megnövelné a magyargyűlölő Ján Slota támogatottságát. Azzal, hogy vettem a bátorságot az állampolgárság-osztás megakadályozásához, Slota és Szlovák Nemzeti Pártja (SNS) nem tudta kijátszani a magyar-kártyát, és sikerült kirekeszteni a szlovák politikából azt az idiótát.”