Bună ziua, román mocsár

2020. április 30. 11:01

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Száz évvel Trianon után ugyanott jár a román elit. Kerek egy évszázaddal és számos rendszerváltással azután, hogy Erdély és a Partium az ölükbe hullott, a román vezetés még mindig nem hiszi el, hogy mindez megtörtént.

Csak nem bírja ki a román politikai elit, hogy Trianon századik évfordulóján elő ne vegyék a magyar kártyát.

És nem egy Tudor-féle szélsőjobbos félnótás, nem is egy sunyi posztkomcsi peszedés kezdett most magyarozásba, hanem maga az államelnök, Klaus Iohannis, Románia naggyon nyugatos, naggyon européer, nemzeti liberális arca.

Mit nyilatkozott ez a magasra jutott bakszász? „Hihetetlen, hová jutott a PSD, hihetetlen, milyen megállapodások születnek a parlamentben... Míg mi a járvány ellen harcolunk, a PSD azért harcol, hogy Erdélyt a magyaroknak adja”.  A romániai elnök arra akart utalni ezzel az egyébként teljesen megalapozatlan, hazug szövegeléssel, hogy hétfőn hallgatólagosan (anélkül, hogy napirendre került volna, s így vitázhattak és szavazhattak volna róla) átment a bukaresti képviselőházon a székelyek autonómiatervezete, ami így a román szenátus elé került, amely persze gyorsan le is szavazta a tervezetet. Iohannis elnök ezt a román parlamenti eljárásjogból eredő technikai folyamatot

a román szocdemek és ezzel együtt a romániai magyarság megtámadására használta fel. 

Ahogy a most az erdélyi magyarság védelmére kelő TGM fogalmazott„Miután először barátságosan azt mondta hallgatóságának, hogy »bună ziua, dragi români«, gúnyosan hozzátette, »jo napot kivanok, peszede« (ebben a mondatban a »PSD« betűszót rossz, magyar akcentussal ejtette ki), mintha magyarul köszönni vagy magyarul beszélni anomália lenne, nem normális, egyben nevetséges, gyanús és ellenszenves dolog, ami rossz fényt vet arra, aki így beszél vagy arra, akivel így beszél(het)nek”.

Az elmúlt száz év román részről elhangzott magyarozásai egy kötetet, mit kötetet, könyvtárat tennének ki. Sőt, elég jelentős részben erről szólt a román politika is. 

Ha baj van, vagy ha nem akad más téma, egy jó kis magyarozás mindig működik Bukarestben. 

Felpezsdíti az állóvizet, védettséget ad a román nyilvánosság hangadói felől, garantált népszerűséget hoz a román lakosság egy jelentős részében. Egyszerű recept, és mindig működik ott.

Mit is lehetne erre mondani: először is együttérzésemet és támogatásomat az erdélyi magyarság felé, akiknek egymilliomodik alkalommal is el kell viselniük a száz éve föléjük rendelt, Kárpátokon túli idegen elit piszkos játszmázásait.

Másodszor is: vegyük észre, hogy a román politika valójában ilyenkor leleplezi magát és saját gyenge pontját. Bukarest kollektív pszichózisa örök és elpusztíthatatlan. Kerek egy évszázaddal és számos rendszerváltással azután, hogy Erdély és a Partium az ölükbe hullott, a román vezetés még mindig nem hiszi el, hogy mindez megtörtént, és

zsigereikben hordozzák azt a félelmet, hogy egyszer eljöhet az az idő, amikor ennek vége szakad.

Harmadszor: a magyar kormány már egy évtizede igyekszik erős szövetségeket építeni a térség országaival, és nem csak a visegrádiakkal, hanem a tőlünk délre eső szomszédainkkal is; és még a román részről ki-kibuggyanó provokációkra is türelemmel, megfontoltan reagál. Ez helyes.

De amíg a lengyelekkel évezredes alapokra lehet építkezni a szövetségkötések terén, és az esetleges aktuális ellentéteket is nagyon hosszú távlatokra épülő szimpátia-kapcsolatok mentén lehet rendezni, addig Romániával ilyen viszonya nem volt és soha nem is lesz Budapestnek.

Bukaresttel jobb, ha mindig, minden időben csakis a reálpolitika jegyében foglalkozunk és tárgyalunk –

akkor tudunk bármiben előre jutni, ha Budapest a nyugodt erőt tudja felmutatni.

Valódi erőt, kellő nyugodtsággal.

Leírtam egyszer, leírhatom százszor is: Erdély Romániához csatolása Közép-Európa egyik legsúlyosabb 20. századi sorstragédiája volt. Azon kevés történelmi pillanat egyike, amikor egy fejletlenebb ország gyarmatosított egy civilizáltabbat, hogy egy évszázad alatt lerángassa magához a balkáni szutyokba – bónusz több évtizednyi ceausescui nacionálkommunista agyhalállal. Megsínylették ezt erdélyi magyarok, szászok, zsidók, cigányok és a helyi románok egyaránt. Egy feladatunk van: a következő száz évben minden szinten összevarrni, összekötni azt, ami 1918-1920-ban szétszakadt.

Addig is tehát, most, Trianon évfordulójának évadán és hosszabb távon is mindenki – a magyar vezetés, a magyar gazdasági és kulturális élet szereplői, és mi, hétköznapi magyarok – a legnagyobb természetességgel és kellő nyugodtsággal folytassuk a száz éve meghúzott határok fölötti együttműködés mélyítését, a nemzeti szolidaritás építését, a lehető legszervesebb magyar-magyar kapcsolatokat építve az anyaország, az erdélyi tömbmagyarság és a szórvány között.

Egymás kezét megfogva, egymást támogatva, egymással beszélve, lassú, megfontolt aprómunkával összeszőve a szétszakíttatást.

Szép feladat a következő évszázadra.

Tennünk kell azt, ami egy öreg kalotaszegi templom feliratán is látható: „Nem hagylak titeket árvákul”.

Összesen 157 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mondjuk én, amikor látok egy régi (60-80-as években készült) francia, olasz vagy angol filmet, szégyenérzetet érzek, amiért képesek voltak ezt tenni magukkal.
Akkor a világ kultúrája ott született, és azok voltak az akkori világ legélhetőbb országai.
A nyilvánvalón kívül az a legkínosabb, hogy a mai filmekben egy olyan kötelező ideológiai töltet van, amit csak az ötvenes évekbeli szovjet vagy szovjet érdekkörbe tartozó országokban lehetett látni.
Ezt nagyon fogom sajnálni. De ha megszólal Macron, vagy valamelyik luxemburgi vízfej, úgy vagyok vele, hogy sokszorosan megérdemlik.

Én azt tudom nagyon hiányolni, hogy nincs nemzeti minimum, a kozmopoliták sikeresen meg tudják osztani az országot.
Minden reménynek, ami a magyarok egyesítéséhez fűződik, az az alapja, hogy a nemzet egységes, egyetértünk a főbb kérdésekben, és közösek a céljaink - ez kellene ahhoz, hogy gyarapodni tudjon a magyarság (minden tekintetben), és a mai határokon túl is megkerülhetetlen tényező lehessen.

Grúzok és ukránok már ráfizettek a nagy USA barátságra, felkészülnek a románok...
(előbbiek nem vették észre, hogy csak az amerikaiak oroszellenes proxy-war eszközei voltak, soha nem volt szándékuk a tényleges segítség, miután az oroszok egy csomó pénzt vesztettek a határaiknál, az amerikaiak úgy dobták félre őket, mint a rongyot. Mert Amerikának is érdekei vannak, nem barátai. Ugyanezt eljátszották velünk szemben is a kiugrási kísérletnél és '56-ban)

Válaszok:
ThunderDan | 2020. április 30. 12:53

:)

(már megint nevet váltott valami senki által nem olvasott gyurcsányista, és hozza a megszokottat...)

A baj csak az, hogy a szavazók közel felét meg tudják győzni arról, hogy inkább őket kövessék.
És ez még 2006-2008 után is csak rövid időre változott meg.

Én a második bécsi döntést tekinteném kiindulási alapnak egy határrevízióhoz.

Jó, sajnos ahhoz erő is kellene. :(

Mondjuk én azt a pillanatot várom, amikor minden román rájön, hogy a szokásos diplomáciájukkal most a szopórollerre ültek fel.

Egyértelmű.
És ezeknek a hasznos idiótáknak (ez persze az optimistább - naívabb? - verzió...) elég lenne alapfokú történelmi ismeretekkel rendelkezniük... gyakorlatilag (kis túlzással) tényleg semmi más az utóbbi 100 év román történelme.

Az USA egy végtelenül pragmatikus világhatalom. Az érdekli őket, hogy ne emelkedjen fel egy rivális hatalom Eurázsiában (akár egy egységes Európa, akár Oroszország, akár pláne a kettő együtt, akár Kína stb.).
Nagyjából hasonló játékot játszanak, mint a britek a 17-20. században.

Tökéletesen egyetértek. Annyit én könnyebben hozzátehetek, hogy a 10 évvel ezelőtti román államalapítás nem sikerült.
Vagyis a román politikai elit a nacionalista gyávaságból teljes mértékben az SRI kezében van. Vagyis az állami intézmények helyett a román titkosszolgálat van.
Ez minden, csak nem egy normális állami működés.
30 éve kaptatok egy csodálatos esélyt, nem kellett.
Így már látszik: belebuktok, oláhok. És féljetek is azért amit 100 év (kb. 250 év, ne felejtsük 1848-at) alatt velünk elműveltetek.

Sajnos így van, sajnos telibe talál az elemzés!
Gratulálok, Ergé!

És akkor szerinted MA ki képviseli a helyes álláspontot?

Nagyon igaz és jórészt nagyon szép és nagyon magasztos szavak.

Sajnos az is nagyon igaz, hogy "egy fejletlenebb ország gyarmatosított egy civilizáltabbat, hogy egy évszázad alatt lerángassa magához a balkáni szutyokba".

És a fordítása, ha egyáltalán szükség van rá, már ma ott lesz a román nagykövet asztalán, holnap pedig az összes román politikus számítógépén. Legkésőbb hétfőn pedig megírja az összes román újság. Nesze neked reálpolitika és megfontolt aprómunka.

Rajcsányi Gellért elfelejtette, hogy már nem egyszerű konzervatív magyar értelmiségi, hanem egy magyar kormány által támogatott, politikai besorolása alapján a magyar kormány nézeteit közvetítő jelentős lap főszerkesztője.

Itt mi Magyarországon harminc éve érezzük, hogy a román társadalom, néhány fehér holló kivételével masszív ellenszenvet érez Magyarországgal és a magyarsággal szemben, és tehetünk mi bármit, ez nem változik. Egy ilyen és ilyen szinten megfogalmazott kijelentés visszaigazolja minden egyes magyargyűlölő románnak, hogy igaza van. Olyan ez, mint Mohamed rajzolgatása. Normális ember utálkozik és viszolyog attól, mit művelnek Muzulmániában, ha tudomásukra jut, hogy valahol egy európai faluban lerajzolták Mohamedet, de nem csinál ilyet, mert nem hajlandó egy bizonyos szint alá süllyedni. (Ugyanakkor résen van ...)

A realitás az, hogy Romániában soha nem lesz magyar autonómia. Ez a kérdés Európa többi részét jobb esetben nem érdekli, rosszabb esetben alig várják, hogy Románia kiiktassa valahogy ezeket az izgága magyarokat. A románok pedig alig várják, hogy a magyarok aránya a parlamenti bejutási küszöb alá essen, s beindíthassák azt a repressziót, amely végképp elűzi a maradékot. Ez az idő pedig már nincs messze, mert a magyarság kiáramlása folyamatos, a születések száma alacsony és a szavazási hajlandóság sem haladja meg nagyon a románokét. Nyilván azért, mert a mindennapok verklijében az ott élő magyarság jelentős hányada nem érzi a veszélyt. Kár, mert a városainkat, a szórványainkat és a történelmi emlékeinket ugyan elvesztettük, de a Székelyföld nagyobb része még a miénk - és gyönyörű. De nem vethetünk rájuk követ, mert a 'balkáni szutyoktól' elárasztva élni sz.r.

De legalább ne nehezítsük a dolgukat.

Csak amennyi a második bécsi döntéssel járt.

Az egyik legjobb könyv Erdélyről. Nagyyon ajánlom még a Foksányi szorost Cserestől, a szerb nagyhatalmi politkáról és a moldvai csángokról, remek utazás.
A románokat komolyabban megismerni pl I. Tóth Zoltán munkából lehet. Kötelező: Az erdélyi román nacionalizmus első százada. 1697–1792.

Tisztelt ergé,

csak a mandineren nézzen körül, Ön a "főszerkesztő": a magyar elit mennyit változott?

Trianon, zsidók, demokratikus kultúra, sajtószabadság...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés