A járvány az EU alapelveit kérdőjelezi meg – Ivan Krastev a koronavírusról

2020. április 8. 21:28
„Érdekes időket élünk. Nem tudjuk, mikor ér véget a Covid-19 világjárvány; nem tudjuk, hogyan ér véget; és jelenleg csak találgathatunk annak hosszú távú politikai és gazdasági hatásaival kapcsolatban” – írja Ivan Krastev, a nemzetközi liberális mainstream egyik legismertebb képviselője a járványról és annak következményeiről. Korona-gondolatok sorozatunk újabb szemléje!

Ivan Krastev a bulgáriai Centre for Liberal Strategies elnöke, a New York Times újságírója, a mainstream liberális világpolitikai nézetek nemzetközileg ismert képviselője.

Krastev a New Statesmanben megjelent cikkében („The seven early lessons of the global coronavirus crisis”), a koronavírus-válság globális hatásait összefoglalva arra mutat rá, hogy az erős kormányzás iránti igény megnő, valamint a nemzetállamok szerepe megerősödik, amelyet a járvány terjedésének megállítására hozott nemzetközi mozgást korlátozó intézkedések tesznek lehetővé.

A járvány ezáltal az EU alapelveit kérdőjelezi meg,

amellyel átalakulhat a brüsszeli politika.

„Érdekes időket élünk. Nem tudjuk, mikor ér véget a Covid-19 világjárvány; nem tudjuk, hogyan ér véget; és jelenleg csak találgathatunk annak hosszú távú politikai és gazdasági hatásaival kapcsolatban” – írja a szerző.

A koronavírus-járvány hosszú távú következményeit a járványra adott eddigi reakciókra alapozva Krastev hét pontban foglalta össze.

Elsőként arra mutat rá, hogy a koronavírus-krízis következtében az embereknek nincs más választásuk, mint rábízni az államra a kollektív védelem megszervezését a pandémia ellen, valamint a gazdaság megmentését egy újabb válságtól. Míg a 2008-as recesszió idején a piac iránti bizalmatlanság nem vezetett a nagyobb mértékű állami beavatkozás igényéhez, a pandémia fényében az emberek kormányzati intézkedésektől való függősége lehetővé teszi a nagyobb hatalommal bíró állam visszatérését.

Második pontjaként

Krastev arra hívja fel a figyelmet, hogy a világjárvány hatására a nemzetállamok EU-n belüli szerepe megerősödik,

a határok varázslatát demonstrálja, valamint szerinte a nacionalizmus – nem az etnikai, hanem a területi nacionalizmus – újra teret nyer, amelyet az országok és egyének között felhúzott falak tesznek lehetővé.

Ezen felül a koronavírus-válság visszaállítja az emberek gazdasági és menekültválság kapcsán megtépázott bizalmát a szakértőkben, a tudományban.

Krastev továbbá valószínűnek látja, hogy a kínai típusú, adattömegekre épülő „big data autoritarianizmus” nagyobb támogatottságot fog nyerni, ugyanis Kína fellépése a járvány ellen – amelynek középpontjában az állampolgárok mozgásának szigorú szabályozása és felügyelete áll –, hatékonyabbnak bizonyult, mint egyes nyugati államok stratégiája. Következésképpen a válságot követően

lehetséges, hogy Kína át fogja venni az Egyesült Államok vezető szerepét a globális politikai arénában.

„Ne lepődjünk meg, ha a válság utáni napokban Kína lesz a győztes és az Egyesült Államok a vesztes” – írja.

A szerző kiemeli, hogy a válságkezelés alapvető megközelítése is változni fog, ugyanis a járvány gyors ütemű terjedésének megakadályozása azon múlik, hogy a kormányok rá tudják-e venni a polgárokat a kijárási korlátozások betartására. Ez azonban csak akkor érhető el, ha az emberek tartanak attól, hogy ők is elkapják a vírust. Emellett a krízis a generációs kapcsolatokra is rányomja bélyegét, ugyanis az megfordítja az éghajlatváltozás által kreált generációk közötti dinamikát: most az idősebb generáció tanúsít ellenszenvet a fiatalok felé, akik kevés hajlandóságot mutatnak arra, hogy megváltoztassák életmódjukat.

Krastev végül arra mutat rá, hogy a kormányoknak egy ponton választaniuk kell a gazdasági teljesítmény fenntartása és az emberi életek között.

A koronavírus-krízissel a globalizmus-ellenesek félelmei beigazolódtak,

ezért a járvány világszintű terjedéséért a globalizáció célkeresztbe kerül majd.

A globalizmus-ellenesség térnyerése ugyanakkor a populista politika képviselőinek támogatottságát gyengítheti, akik hiába hoznak fel találó érveket a globalizmus ellen, nincsen megoldásuk a járvány megfékezésére.

„Történelmi léptékű irónia lesz, ha Donald Trump elveszíti a következő amerikai elnökválasztást egy globalizáció elleni radikális visszacsapás miatt – miközben ő is pont ilyen nézeteket képvisel –, és végül egy olyan vírus veri meg őt, ami Kínából származik és egy mexikói sör nevét viseli” – írja Krastev.

A fentiek fényében Krastev hangsúlyozza, hogy

a koronavírus-válság megkérdőjelezheti az EU alapvető szerepét és berendezkedését.

Az eddigi válságokkal ellentétben most nem az európai szintű fiskális megszorító intézkedések dominálnak, valamint nincs olyan uniós tagállam, amely támogatná a határai megnyitását a menekültek számára. Következésképpen a koronavírus-járvány kérdőre vonja azokat az elveket, amelyek az EU működésének alapjául szolgálnak.

 

***

 

A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.

Eddig szemléinket (többek között Yuval Noah HarariAlain FinkielkrautDouglas MurraySlavoj Žižek és Michel Onfray gondolatait) az alábbi linken keresztül olvashatják!

Összesen 38 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem a járvány, hanem az EU viselkedése kérdőjelezi meg saját alapelveit eleve.

Libernyák hülyeség. Trump a válságkezelésének köszönhetően népszerűbb, mint valaha. Még a megválasztása után közvetlenül sem volt ilyen elfogadottsága. Közben kiderült hogy Biden fog indulni ellene, aki egy szerencsétlen demens balfék, ahányszor megszólal annyiszor mondd valami sületlen hülyeséget. Már annyira demens, hogy előfordult hogy nyilvános szereplésen nem jutott eszébe Obama neve, kis hezitálás után csak úgy említette hogy " a volt főnököm". Trump vissza akarja hozni az ipart kínából amerikába, és ha ezt megcsinálja akkor a kínaiak majd megnézhetik magukat. Ennyit a liberális álmokról.

Szeretem, amikor hozzá nem értők foglalkoznak egy témával. Az egész nyilatkozatból kitűnik, hogy Krastev nem ismeri az igazi uniós szakértőket, azokat, akik naponta hangsúlyozzák, s pártjaik programjába emelik a még több EU jelszavát. Vagyis nem ismeri az Európai Egyesült Államok igazi szakértőit, az annak megteremtésén szorgalmasan munkálkodó leghitelesebb, legfelkészültebb szellemi világítótornyokat, Feritől, Kláritól egészen Cseh Katáig.


Feri, Klári, Kata, miért nem reagáltok az ilyen, az EU jövőjét alapjaiban megkérdőjelező megnyilatkozásra, a nemzetállami rémképekre, miért nem soroljátok fel azokat az érveket, amelyek a szerzőt tárgyszerűen megcáfolnák? Ti biztosan tudnátok kellő szakmaisággal ellenpontozni ezeket a bomlasztó gondolatokat.

Tegnap a Bild interjút közölt Conte olasz miniszterelnökkel, akit kissé kifárasztott az eurozóna vezetőinek, szakértőinek tizenhat órás videokonferenciája az Eurobond tárgyában. Ugye ismert, hogy a németek és a hollandok megfúrták.

Conte mondandójának lényege: "Nem előnyös Németország számára, ha Európa mély recesszióba zuhan. Ki kell dolgozni a szükséges pénzügyi struktúrákat. Nem azt kérjük, hogy Németország és Hollandia fizesse ki a hiteleinket. De lazítani kell a fiskális politikán, különben törölhetjük Európát, mindenki a maga számlájára fogja végezni a dolgát. "

Már e nyilatkozat olvasásakor is Feri, Klári, Cseh Kata és a többi, az Európai Egyesült Államok létrehozása iránt mélyen elkötelezett igazi európai progresszív demokrata jutott az eszembe.

S még valami, a Válasz 1948-ban megjelent száma, címe "Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem". Írók, tudósok feszegették miért lett beteg a nemzeti közérzet, miért nem ösztönösen reagálni az idő követelményeire. Németh László így vetette fel a kérdést" "Hol veszett el a magyar a magyarban?"

Bibó kifejtette, hogy a magyar alkat eltorzulása csaknem négyszáz éves múltra visszavezethető folyamat. Az eredmény a két részre szakított nemzet, az ellentétes érdekek kiéleződése, a közösségi gondolkodás és érzés elkorcsosodása, , sőt hiánya. Ilyen állapotban nem működnek a nemzet reflexei.

Szívesen olvasnék hasonló témáról mai íróktól, politikusoktól. Mekk Ede , János bácsi, s hasonló hatosztályos DK-s ketrecharcosok kíméljenek meg a reagálástól. Időnként beleolvasok a kommentekbe, s szerencsére azért ritkulnak a honlapon.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés