A háborúnak lassan vége, Brüsszel mégis folytatná, „as long az is takes”

Néha érdemes leegyszerűsíteni a problémákat, hogy jobban megértsük őket. A minket körülvevő világ egyre grandiózusabb változásai mögött persze bonyolult folyamatok húzódnak meg, ám ettől még Európának valójában egy egyszerű kérdésre kellene most választ adnia – erősebb vagy gyengébb akar lenni? Illetve azt is tisztázni kéne persze, mit jelent Európa, s mit jelent az erő… De ebbe most ne menjünk bele!

És ha ezen túl vagyunk, nézzük az aktualitásokat, konkrétan a csütörtöki csúcsot, illetve a legfontosabb témát, az orosz-ukrán háborúhoz való viszonyulás ügyét! És egyszerűsítsünk!

Miután Volodimir Zelenszkij jelezte, hogy akár újabb kompromisszumokra is hajlandó a békekötés érdekében, s bár ez relatív, de a jelek szerint az orosz-amerikai tárgyalások is kezdenek eredményre vezetni, Friedrich Merz német kancellár a minap hírhedt elődjéhez, Hitlerhez hasonlította Vlagyimir Putyint. Ezzel lényegében zárójelbe tette annak lehetőségét, hogy Németország, azaz Európa is tárgyaljon Moszkvával.

Vagyis folytatni a háborút. „As long az is takes!”

Mindezt tetézi, hogy tizenegy tagállam, valamint Nagy-Britannia, a Tanács és a Bizottság közös nyilatkozatban hat pontot vett sorra, többek között egy Oroszországnak elfogadhatatlan méretű ukrán hadsereg finanszírozásáról, továbbá európai katonák csatlakozásával (hello, kötelező sorkatonaság!), a háborús bevonódást kockáztató biztonsági garanciákról, a gyorsított uniós tagságról, valamiféle békefenntartó misszióról és „jelentős erőforrások” bevonásáról.

Az EU vezetése tehát európai katonákkal és – ha nem sikerül elkobozni az orosz vagyont, kapitális precedenst teremtve – az európai adófizetők pénzén akarja garantálni Ukrajna sérthetetlenségét.

Ebből tényleg komoly verekedés lesz most Brüsszelben, ahol azonban Orbán Viktor nincs egyedül az aggályaival. Kérdés, mire mennek a patrióták. Eltökéltek, az biztos. A magyar miniszterelnök szerint ráadásul mindezek mentén a tagállamokkal szembeni összeesküvés történik, vagyis a jogaink kiüresítése. Goodbye, vétó!

Visszatérve a leegyszerűsítéshez: Európa gazdasága padlót fogott, a kilátások gyatrák, a kihívók erősödnek, s miközben mindenki más, Washingtontól Pekingig a saját érdekeit nézi, Brüsszel az európai nemzetek kárán egy zűrös szomszéd kilátástalan és értelmetlen harcához kötné saját jövőjét, nem hajlandó tárgyalni az „agresszorral”, akár háborúba sodorva az európai társadalmakat is. Van még visszaút? Ez a valódi tét, erről szólnak ezek a napok!

Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP